Hajsza

A Corellian wind az egyik pillanatban még várt a Kashyykra küldött csapatra, a másikban pedig már harcolnia kellett. Draver odakiáltott a lövegeket kezelő twi’lek tisztnek aki két napja került a fregattra.

- Kettes turbólézerből tűz.

A lézersugár szétfröccsent a közeledő Victory osztályú csillagromboló pajzsán. A Nebulon B űrfregattól jobbra pedig két Venator lépett ki, és nyitott tüzet. A kormányos, Obyr Dorme, egy socorroról származó barna bőrű, fekete göndör hajat viselő férfi lejjebb vitte a windet, kivonva a birodalmiak tűzéből. A hajó megremegett, amikor egy robbanás rázta meg a hajtóműblokkot.

- Leszakadt a burkolatról egy darab – kiáltotta Jissin.

Draver felsóhajtott, majd a Kashyyk irányába nézett. Magukra kellett őket hagynia, de bízott Jonsonban és a többiekben, hogy megtalálják őket.

- Kiszámolta a hiperűr koordinátákat?

A hajó többször is megrázkódott, miközben balra dőlt.

- Nem tudtam! – válaszolta Obyr.

- Ugorjunk, mert ezek kihámoznak minket a burkolatunkból…

- És mi lesz a többiekkel… - fordult oda a kuati nő, de Draver egy dühös pillantással belé fojtotta a szót. A csillagok a következő pillanatban megnyú ltak, majd egy fényörvényé álltak össze. A hajó eltűnt a sötétben.

Pellaeon figyelte a kijelzőt, majd felsóhajtott. Ez benne volt a pakliban, hogy a lázadók meglógnak, de legalább nem zaklatják a Kashyyk rendszert, ez egy fontos birodalmi bázis volt. A kapitány végigsietett a legénységi árkok előtt, amikor Winson, a Chimaera kommunikációs tisztje beleszólt a komban.

- Uram, üzenet a Tarchonról.

Mit akarna a Tarchon kapitánya tőlünk? kérdezte magától Gilad, ekkor megjelent a holopadon egy piros ruhás tiszt képe… Pellaeon rosszat sejtett, kihúzta magát, majd belenézett a férfi szemébe.

- Uram.

- Pellaeon kapitány, induljon a Wormon rendszerbe, ahol találkozik a hajómmal. Onnantól együtt üldözzük a Windet.

Pellaeon megnézte a képernyőt, leolvasta a hírszerző tiszt nevét: Dywis Antilles. Pellaeon felvonta a szemöldökét.

- Járőrfeladattal láttak el…

- Ez fontosabb, a tervezési iroda tisztje vagyok, közvetlenül Ysanne Isardnak felelek, tehát utasítsa a kormányosát, és legyen a megbeszélt rendszerben… Világos?

Pellaeon bólintott, majd utasítást adott a kormányosnak, hogy tegye meg az előkészületeket az ugráshoz.

- Igenis, uram.

- Azt el is vártam. Az ilyen tisztek mint maga megmaradnak a saját hajójukon, soha nem lépnek előre. Kacagni tudok azon, hogy magáról elképzeljem, hogy egyszer főadmirális lesz… - A hologram egy villanással eltűnt. Gilad elhúzta a száját.

- Végezzük el a fegyverek ellenőrzését…

Gim, a trandoshi éppen kilesett az egyik jókora lapulevél mögül, amikor szervók nyüszítése ütötte meg érzékeny fülét. Ezek nem vukik, gondolta, majd ellenőrizte jókora puskája - ami még nála is magasabb volt - töltöttségi szintjét, és kitámasztotta az egyik faágra. Még szerencse, hogy a wroshyr ilyen vastag és hosszú volt, különben nem fért volna el ez az általa módosított mesterlövész puska. Gim mindig is fegyverbolond volt, mottója az “amilyen a fegyvered, olyan ember vagy te is” volt.

Gim a maga útján járt, és élvezte a mai vadászatot. Messziről észrevett pár vukit, bár azoknak sikerült kioldalognia képcsövéből. Egy faág eltakarta őket, és eltűntek.

Miután a hátára dobta a puskáját, Gim tovább kocogott - igen, kocogott, rühellte a siklókat. A futás edzi testet-lelket.

Mikor elért ehhez a lapulevelekkel borított fára, kiváló leshelyet talált. Ő a bújócskát szerette. Óvatosan, az árnyak közül cserkészte be áldozatát. Tény, Gim gyáva volt, gyakran sarokba szorították - de a gyáva akkor a legveszélyesebb. Óvakodj a sarokba szorított gyávától!

Gim élesítette a képet, a talajt egy lépegető szelte, nagy port kavarva. Az avar rátapadt járótalpaira.

Gim tovább nagyított, és becélozta a lépegetőt ott, ahol a pilótafülke ablaka volt. Egy birodalmi skalp... Ezzel mindenképpen bizonyíthat!

Azonban az ő puskája nem volt egy Xerrol Nightstinger, és nem is egy DXR-6-os disztruptor, ezért óvatosan kellett eljárnia. Megvárta, míg a lépegető átmegy a lapulevele alatt - azért elrejtőzött -, majd mikor a lépegető mögé került, megfordult, és becélozta a lépegető hátsó hajtóműveit - remélte, pajzs nem védi őket. Sejtése beigazolódott, a vastag energiasugár pillanatok alatt lángra lobbantotta a motort, a lépegetőt belső robbanások sorozata lapította szét.

Megvagy! ujjongott Gim, majd visszafordult a leshelyére. Ő itt fog még várni, van ideje. A füst majd idevonz mindenféle értékes trófeát...

A Corellian Wind kilépett a hiperűrből, a láthatáron asztreoidák lebegtek, amiket hátul megvilágított egy fehér törpe. Draver felsóhajtott, amikor meglátta a sűrű mezőt, majd odaszólt Obyrnak.

- Vigyen be minket.

- Uram, a pajzsunk megsérült. – Jissin olvasta tovább a kárjelentést. – Valamint a turbólézerek energiaellátása ingadozik…

A szenzorok ekkor sipoltak fel, ahogy a rendszer peremén egy Carrack osztályú cirkáló lépett ki a hiperűrből…

- Gond van – szólalt meg Jissin, de a hajó ahogy jött, úgy lépett vissza a hiperűrbe, mielőtt tüzelhettek volna rá…

- Azt én is látom. – Húzódjunk be annak a nagyobb asztreoida árnyékába, és végezzük el a javításokat. – Az energiaingadozás miatt, ha harcra kerül a sor a turbólézerek be is robbanhattak, vagy csak úgy maguktól. Mit nem adott volna egy jó koréliai brandyért… Csak kár, hogy ő nem az az ember, aki meginná…

Nem bírta az ízét…

- Bízzunk az Erőben, hogy a bircsik nem tudják megkülönböztetni a hajót a sziklától.

A Chimaera és a Tarchon egyszerre léptek ki a hiperűrből. Pellaeon utasítást adott, hogy menjenek be a mezőbe… Persze ezt Antilles adta. A koréliai szíve szerint köpött volna egyet. Ez a fickó egy igazi piperkőc volt, egy árnyékban megbúvó, beképzelt…

Az volt a szerencse, hogy a birodalmi haditengerészetben kevés ilyen egyén van. Az ilyen selejtek a hírszerzéshez valók… Vagy a peremvidékre…

A hatalmas űrhajó megremegett, amikor egy asztreoida neki ment a védőpajzsnak, majd darabokra robbant.

- Gond van a szenzorokkal…

- Fémre állítottuk be őket – válaszolta a kapitány a szenzoroknál ülő hadnagynak. – Az egész asztreoida egy nagy fémtenger…

Az egyik képernyőre pillantott, meglátta, hogy mint egy tengeri ragadozó a szikla alatt, úgy bujkál a lázadó hajó egy hatalmas asztreoida alatt….

- Megvannak, a hajtóműre lőjjenek.

Antillesnek élve kell a legénység.

Gim jelzett a felé tartó szállítónak. Az felvette őt, majd tovább mentek, egy vuki repülő után.

- Történt valami érdekes? – kérdezte a trandoshi, a szíve a torkában dobogott. Egy újabb balhé, már csak az hiányzik neki!

- Csak annyi, hogy gyönyörű skalpot fogunk szerezni.

Hamarosan kiértek a nyílt űrbe, majd egy gázóriást közelítettek meg. Vártak, és hamarosan eljött az idejük: egy álcázottnak tűnő hajó bukkant fel tőlük nem messze, úgy egy kilométernyire.

A trandoshiak infravörös látása nem rejthette el a lázadókat.

- Mégis, mit akarunk velük csinálni? – kérdezte óvatosan Gim.

- Üldözőbe vesszük őket… Visszafordultak…

Azonban az álcázott komp hiába fordult meg, így is lőtt, csak nem lézerágyúval, hanem feléjük repkedő, mindennapi tárgyakkal.

- Ha azt hiszik, hogy ezzel árthatnak, tévednek – sziszegte önelégülten a pilóta, de Gim iszonyodva nézte a fémdarabokat, amik nekiütköztek a burkolatnak.

- Talán mégse kéne félvállról vennünk ezeket az izéket – nyögte Gim.

De senki se hallgatott rá. Nem is hallottak már soha semmit, ugyanis az egyik ilyen „tárgy”-ra egy kiélesített távirányítós bomba volt erősítve.

Tanoshikka elégedetten nézte a mögöttük növekedő tűzgömböt.

- És most merre? – tudakolta a vuki.

- A Windre… - mormolta Jonson, csakhogy amikor odaértek, egy birodalmi csillagromboló alakja tünedezett fel, és megannyi lövedék színes kavalkádja.

- Sosincs szerencsénk…

A Wind bemanőverezett az egyik nagyobb asztreoida mögé, mire az ellenségének a lövegjei azt darabokra robbantották, de ekkor a fregatt már besiklott két nagyobb asztreoid közé. A hajó megrázkódott, ahogy egy nagyobb szikla nekicsapódott a burkolatának. Obyr lejjebb nyomta az orrát, majd elrepült a holdméretű szikla alatt. A romboló megállt a mező szélén. Draver erre számított, a nagyobb és ormótlanabb birodalmi hajó nem fogja őket követni, mert az állandóan a pajzsra záporozó bolygócsírák súlyos károkat okoznak.

Pellaeon kifújta a levegőt, ahogy a lázadó hajó benyomult a mezőbe. A koréliai rápillantott a kommunikációs tisztre. A kiképzése azt mondta, hogy szóljon Antillesnek, már a kommunikációs tiszt felé fordult volna, amikor más ötlete támadt.

Odalépett a komhoz, majd leadott egy hívást a legközelebbi bázisra.

- Három Carrackot a következő koordinátákra – mondta.

- Igen is – válaszolta a bázis parancsnoka…

- Elkapjuk őket – válaszolta Pellaeon. Ő csak szolgált, neki ez volt a dolga. A Birodalmat, a Birodalmi haditengerészetet, feletteseit.

- Csak nekem van olyan érzésem, hogy valami nincs rendben? – nézett körül Moron a társalgóban.

A kanapé – amin a férfi helyet foglalt - másik végének karfáján ülő Shadree szokásához híven a szemét forgatta.

- Nyilván, hiszen egy támadás kellős közepén a pilóták általában a társalgókban ülnek, kávét iszogatnak, és mesterfokú távolba nézési versenyt rendeznek.

A többiek – az egész bíbor osztag ott ült, biztonság kedvéért a sisak kivételével tetőtől talpig repüléshez öltözve - fáradt pillantásokat vetettek rájuk. Mindannyian idegesek voltak bizonyos mértékben, ez tény, de a többségük ezt nyugalmasabb elfoglaltságokkal vezeték le. Hennora például egész egyszerűen aludt. Fülét – elkerülendő az előbbihez hasonlatos megnyilvánulások tényezőjét – hangtompítóval felszerelt fejhallgató takarta.  Kewid, aki mint tartalékos pilóta, Chazzel együtt be lett szervezve a két hiányzó pilóta távollétének idejére, épp az előző napját próbálta elmesélni Ilisnek a lehető legrészletesebben, fordított időrendi sorrendben, ezzel próbálva fejleszteni az emlékezőtehetségét. A pilótanő segítségével már hetek óta azon volt, hogy minél többet előásson a memóriájából, ami az elmúlt hét évet illeti – több-kevesebb sikerrel. Connie Barak társaságában üldögélt az egyik holosakktábla mellett, de láthatóan mindkettőjüknek máshol járt az esze. Shadreenak az öccsét illetően lett volna egy tippje, hogy hol. Chazz egy adattáblán pötyögött szorgalmasan, néha pedig vigyorra húzódott a szája. Nay a karmait élesítette egy nagyjából tízkilósnak tűnő kőtömbön, ami valami tisztázatlan okból került a terem sarkába. Drach Dorffal folytatott eszmecserét a fogatversenyzéssel járó sérülések kezeléséről.

- Tudjátok, lehet, hogy ez nem normális, de néha hiányolom a kislányt, hogy oldja a feszültséget – jegyezte meg Ilis a Shadree-Moron páros felé fordulva, akik továbbra is szócsatát vívtak a társalgó másik felén. – Shadree, legalább ülj le a kanapéra! Tudod, sértő lehet, ha egyedül vagy valakivel egy szobában, és nem közelíted meg három méternél kisebb sugarú körben.

- Nem vagyunk egyedül, rajtunk kívül kilencen tartózkodtok itt.

- Jól tudod, mire gondoltam. Ülj le!

A lány, figyelmen kívül hagyva az utasítást, inkább felállt, és ketrecbe zárt állat módjára fel és alá kezdett járkálni a többiek között. A talpuk alatt megremegett a padló – a Windet újabb találat érte. Valószínűleg csak egy szétlőtt aszteroida darabjai csapódtak a pajzsnak, de…

- Minden egységnek: megtámadtak minket. Három Carrack osztályú birodalmi hajó közeledik a következő vektoron: - a Johnson helyét betöltő ügyeletes tiszt elsorolta a számokat. – Mindenki foglalja el a helyét! Ismétlem…

A Bíbor osztag szinte egyként pattant fel. Barak beverte a térdét a holotáblába, Dorf pedig óvatosan megkopogtatta Hennora vállát, hogy felébressze.

- Nos, itt az akció, amire vártál. – fordult Moron Shadreehoz, ahogy futólépésben megindultak a hangár felé.

- Hamar túl leszünk rajta… - felelte a lány, de aztán megrázta a fejét. – A francba is, Andrus, három Carrack jön, érted, három! Ha sikerül bekeríteniük minket, nekünk annyi.

- És a többiek? – aggodalmaskodott a férfi, miközben menet közben a fejére húzta a sisakját. – A hajójuk nem túl strapabíró, és még a környéken vannak.

Shadree elfordította a fejét.

- Aggódsz Syerra miatt, ugye? – kérdezte, de hangjában, ellentétben a legutóbbi alkalommal, amikor ez szóba került, nem bujkált semmiféle indulat. Tanoshikkáék üzenetet küldtek a Windnek, hogy a lány megsérült, de nem említették, hogy mennyire. Moronnak pedig, akármilyen frusztrációt is keltett benne a gondolat, joga volt aggódnia érte. Hiszen ő maga is ezt tette. Ezt már tisztáztátok, emlékszel? – figyelmeztette magát. – Nem kell rosszra gondolnod. Egyébként is, mi közöd hozzá?

- Úgy a többiekért összességében.

Látod?

Shadree belépett a hangárba vezető zsilipen, és elindult a gépe felé, de félúton megtorpant.

 - Hé, Moron! – kiáltott az ellenkező irányba tartó pilótának.

Az felkapta a fejét.

- Igen?

- Ha meg mersz halni, én kinyírlak.

A férfi halványan elmosolyodott, búcsúzóul intett a lánynak, aztán bemászott a gépébe.

A wookie hajó kitért a csillagromboló lövedékei elől. Tannoshika felbődült.

- Tannoshika gazdám szerint itt az ideje átlépni a hiperűrbe.

- Jó, de van a közelbe olyan rendszer, ami…

- A pajzsok már nem bírják – vágott közbe Jorka, majd nekilátott, hogy aktiválja a hátsó ágyúkat, és néhány lövést adott le azokra a vadászokra, amiket a hatalmas birodalmi leviatán utánuk küldött. – Egyáltalán tudjuk, hol vagyunk?

Jonson leolvasta az adatokat a képernyőről. Nem volt jó hír, a Messert rendszer, a Birodalom egyik legnagyobb ipari komplexuma volt itt… Elmondta a többieknek.

- Egy birodalmiakkal teli bolygón, egy sérülttel? – kérdezte Jorka.

Tamva felhorkant, odaugrott a pulthoz, majd lenyomott pár gombot, átvéve az ágyúk irányítását. Az őket üldöző birodalmi vadászgépek sorra robbantak darabokra.

- Majd küldünk egy üzenetet a Windnek, hogy jöjjenek értünk. Addig bevesszük magunkat a bolygóra.

- Jól van -  morogta Jorka. Tannoshika beállította a koordinátákat, és ugrottak…

- Oké, Bíbor Osztag, a feladat a következő: nem engedjük a Carrackokat a Wind közelébe, hogy Jon… Draverék – helyesbített Connie – át tudják magukat vágni az aszteroidaövön. Ha ugrottak, követjük őket. A szokásos párokba rendeződünk.  Lehetőleg senki ne hagyja itt a fogát, jó?

A többiek nyugtázták az utasításokat, és megkeresték a szárnyemberüket, hogy aztán szétszóródjanak a galaktikus szélrózsa minden irányába.

Moron felzárkózott Shadree mellé.

- Ugye tudod, hogy az esélyünk a túlélésre…

- Figyelj, Zöldfülű! – szűrte a fogai közt Shadree. – Többnyire nincs ellenemre, ha az agyamra mész – kitért egy lövés elől -, de lehetőleg ne egy csata közepén tedd, oké?

- Vigyázz, mögötted! – figyelmeztette a fiatalember.

A lány egy csavarral megfordította a gépét, és leadott két lövést az őt üldöző TIE-vadászra. Szerencsére a Carrackok a könnyebb manőverezhetőség érdekében nem hozták magukkal a rendelkezésre álló összes vadászgépet, különben a tizenegy X-szárnyúnak igen csak meggyűlt volna velük a baja. Most viszont, azon kívül, hogy kisebb kellemetlenséget okoztak nekik – Kewidnek (Ilis legnagyobb örömére) többször is meg kellett állnia, hogy újraindítsa a pajzsrendszerét -, csak annyit tettel, hogy akadályozták a három nagyobb hajót az előrejutásban.

A Windet már nem sok választotta el az aszteroidaöv túlsó végétől. Csak egy kicsit kellett kitartaniuk…

- A francba – szisszent fel Moron, amikor egy lézersugár majdnem becsúszott a pajzsán kialakult pillanatnyi résbe. – Ez közel volt.

- Ahelyett, hogy a szádat jártatnád, esetleg koncentrálhatnál arra, hogy ne történjen meg újra! – tanácsolta Shadree, miközben megsemmisített egy újabb vadászt.

A kezdődő vitát a sisakkommunikátoruk csipogása szakította félbe.

- Bíbor osztag: előreláthatóan három percen belül ugrunk. Elszakadni, ismétlem, elszakadni!

Egy pillanatnyi csend után az osztag csatornáján is érkezett egy hívás.

- Ez így nem lesz jó, a Carrackok minden további nélkül követni fognak minket – közölte Ilis. – De szerintem elég TIE van a környéken, hogy megakadályozza őket benne…

- Azt hiszem, értem, mire gondolsz – hümmögött Connie. – Bíbor Osztag, alakzatba felfejlődni! Elhúzzuk az orruk előtt a mézesmadzagot.

A tizenegy pilóta szabályos ék alakzatba rendeződve elhúzott a Wind pályájára merőleges vonalon. A csali bevált: az összes TIE a nyomukba szegődött, ezzel élő pajzsot vonva a birodalmiak és a lázadók közé.

- A Wind ugrik – közölte Jonson helyettese. – A találkozási pontnál várunk magukra.

Ahogy a Nebulon-B eltűnt a hipertérben, az osztag vezetője újra kapcsolatba lépett a többiekkel.

- Mikrougrást hajtunk végre a rendszer széléig. Onnantól pedig irány a talál…

- Hé! Ez eltalált! – kiáltott fel méltatlankodva Moron.

- Minden rendben, Kettes?

- Nem igazán. Egy TIE kilőtte a jobb szárnyam végét. Alig tudom tartani a gépet, de talán egy ugrást még kibír.

- Vettem, Kettes. A mikrougrás után elektromágnessel csatlakozz rá Ötös gépére! Egyébként meg szólj, ha segítenünk kell!

Azzal a tizenegy gép fénysebességre kapcsolt, maguk mögött hagyva a birodalmiakat.

- A szektorkormányzó visszahívott – szólalt meg Pellaeon hologramja. Antilles keze ökölbe szorult. A férfi csak ennyit morgott.

- Elbocsátom, ennyi elég volt a szolgálataiból, kapitány…

Pellaeon bólintott. Antilles felsóhajtott, majd a szemközti falat kezdte el bámulni. Annyira közel volt a lázadók fregattja. Nem fogja feladni... Olyan opció nem létezett a számára.