Rajtaütés a Kitharán

1.

– Bármelyik felkelő hajónak, amelyik fogja az adást! – A férfi elhajolt egy lézersugár elől, majd viszonozta a tűzet. – Megtámadtak minket. A Birodalmiak elfoglalták a bázist! Aki hallja segítsen!

Vascsizmák csattogása hallatszott, a férfi leadott pár lövést a lézerfegyveréből, majd a pisztoly csövét Draver felé fordította és lőtt. A következő pillanatban a hologram szürke szemcséké esett szét.

Az eligazítóra sötétség borult, de az világítás automatikusan bekapcsolt. A kör alakú eligazítóban Draver állt, Jonson az ajtónál várakozott, míg Caern az egyik széken ült. A bothai tarkóján a szőr felmeredt, de Draver a lény arcáról semmit nem tudott leolvasni.

– Ezek szerint a Kitharai ellenálló sejtnek vége…

A Kithara bolygó közel volt a Hutt űrhöz, így tele volt csempészekkel és fejvadászokkal, viszont a Birodalom itt fenntartott egy kisebb bázist, ahonnan szemmel tarthatta a huttokat. Persze a bolygó kormányzója Tier Lorse híresen korrupt volt. A huttok a nem létező zsebükbe tartották.

– De Aaron Dwex még mindig életben van – mondta Draver. – Ismerem a fickót, nehezebb megölni, mint egy huttot.

Jonson bólintott.

– És értékes információi vannak. Még a bolygón lehet. Csak be kell küldeni egy kisebb osztagot, akik aztán elvegyülnek a helyiek között.

Caern felállt, majd ránézett Jonsonra. A Corellian wind sok mindent adott volna azért, hogy tudja, mi jár a bothai fejében.

– Jonson, biztos hogy jó tanárai voltak…

Az első tiszt bólintott. Látszott rajta, hogy nem kedveli a Corellian wind hírszerző tisztjét, és ez kölcsönös…

– Ahogy magának is, gondolom.

– Elég. Jonson mi a terve?

Az első tiszt hálásan Draverre nézet.

– Ehhez szükség lenne egy csempészhajóra. Az leszáll a bolygón, a csapat megkeresi Dwexet, kihozzák és elmennek. A Birodalmiak orra elől.

Draver bólogatott.

– Érdekes terv. Caern mit gondol?

A bothai megrázta a fejét, majd felsóhajtott.

– És arra nem gondolt, hogy talán aki elárulta őket, az számít, hogy kihozzuk? Ha egyáltalán életben van.

A válasz erre egy lesajnáló pillantás volt az első tisztől.

– Egy volt csempészt kell küldeni. Olyat aki jól beletud olvadni.

– Ez nem egy emberes küldetés – szólalt meg Draver. – Van pár pilótánk aki régen csempész volt. Ilis Acre-t tudnám javasolni a feladatra, esetleg Jorka Dan’fot, de ott van Juoro Trudent, aki szintén ilyen körökbe mozgott, mielőtt csatlakozott volna.

Jonson bólintott, és összenézett Caernel.

– Küldhetnénk Moron Andrust és Shadree Stubbornt. Ők elég jó pilóták, valamint megbízhatóak – válaszolta Caern.

Jonson már szólni akart, de Draver megrázta a fejét.

– Akkor megvan az akciócsapatunk.

Moron kinyitotta a szemét, aztán elásította magát. A kommunikátorának a csörgése csak most jutott el hozzá. A pilóta nagy nehezen leült az ágya szélére, és megdörzsölte a szemét. Ki az ilyenkor? Elvileg pihenő van.

Andrus megnyomta a kommunikátor kikapcsológombját, mire a csipogás abbamaradt. Felállt, magára kapta az egyenruháját. Jorka aki a szemközti ágyon hevert kinyitotta a szemét, majd elásította magát.

– Miért nyomtad ki?

– Hogy az nem az ébresztőóra volt? – kérdezte Moron, majd ránézett a komlinkre. – Nem lehet igaz, ne keltsél fel sose hirtelen, mert akkor könnyen baromságot csinálok.

Felvette a kommunikátort, és visszahívta a hívóját. Jonson hangja hallatszott.

– Miért rakta? – kérdezte az elsőtiszt.

– Azt hittem az ébresztőóra, uram.

– Szóval ébresztőóra – a férfi hangjában nevetés bujkált. Moron nem merte elképzelni, hogy milyen lehet, amikor az mosolyog. – Vicces sztorinak ígérkezik. Tíz percet kapnak, hogy eljussanak az eligazítóig.

Jorka felnézett.

– Én is?

– Többes számba beszélt – mondta Moron, miután bontotta a vonalat.

A bothai felkelt, és beletúrt a fején lévő szőrbe.

– Reggeli nélkül, Jonson elé állni?

– Aha – mondta Moron és nekivágta a bothannak a repülősszakafandert.

2.

Moron és Jorka belépett az eligazítóba, és odaült a Bíbor osztag jelenlévő tagjaihoz. Csak Shadree és a két új tag üldögélt hátul. A rodiai Jouro és a nő létére magas Ilis.

– Nocsak. Gondolom Jorka azért van így lelombozódva, mert nem reggelizett – nézett oda a bakurai nő a bothaira. – Mi volt az a morgás? Tanoshikka itt van?

– A gyomrom, és nagyon vicces.

Jonson ekkor lépett be a terembe. Körülnézett a jelenlévőkön, majd elvigyorodott, amikor meglátta a belépő Conniet. Moron látta, hogy a nő odabiccent neki. A bíbor osztag vezetője leült a fiú mellé.

– Megnézem már, hogy hová viszik be az én kis fiókáimat.

Az első tiszt felsóhajtott, és belekezdett a hadművelet ismertetésébe. A terem közepén álló holoprojektor felett megjelent egy magas, sovány férfi képe, aki ősz haját rövidre nyírva hordta.

– Aaron Dwex. Régi motoros a hírszerzőszakmában. A régi köztársaság idején kezdte a pályafutását, majd a Birodalmi titkosszolgálatnál folytatta, aztán három éve átállt hozzánk. Ő volt az egyik, akinek köszönhetően tudhatunk a Halálcsillag terveiről. Az utóbbi pár hónapban a Kithara rendszerben lévő sejt vezetője volt. Szinte a birodalmiak orra előtt kémkedtek.

– Tier Lorse orra előtt akár egy bolygót is ellophatnak, azt sem vennék észre. – Ilis hátradőlt, és összefűzte a mellei előtt a karjait.

– Akkor Tier Lorse most meglátta őket, mert egy napja a bázist támadás érte. Aaron Dwex ha szorult helyzetben van, akkor tesz róla, hogy ne kapják el. A feladatuk. Eljutnak a Kitharára egy csempészhajón, leszállnak, elvegyülnek. Ha él, ha meghalt, megkeresik és megtalálják Dwexet, és visszahozzák. Világos?

Egyszerre kezdtek el bólogatni. Moron beletúrt a hajába.

– Kithara. Párszor már jártam ott, van ott egy Olgai nevű quarren. – mondta Jorka.

– És mit kezdjek vele.

– Semmibe ne kezdj bele – a bothai megveregette a pilóta vállát.

Shadree felállt, és beleöklözött Moron vállába.

– Akkor menjünk?

Andrust meglepte, hogy a nő mennyire örül a hirtelen jött lehetőségnek. Elmehet a Corellian windről egy időre, egy kicsit távol az öccsétől. Moron felállt és követte a többieket.

3.

– Nevezzük el Banthának – fordította le Csipogó Tanoshikka morgását. A Corellian wind hangárában egy ormótlan csempészhajó pöffeszkedett. Eltörpültek mellette a Bíbor osztag X-szárnyúi. Ekkora a csapat tagjai már mind csempészruhákat viseltek.

– Kicsit több együttérzést, jó? – mondta Moron.

Shadree a fiú mellé állt.

– Moron, próbálj meg egy kicsit lazán állni. Lábakat szétterpeszt, a bal kezed mindig legyen a zsebedben. Szuper.

A hajó rakterébe ekkor emelték be Shadree X-szárnyúját. Drizzaqh felügyelte a munkát. Moron az újoncok egy másik csoportja felé figyelt. Egy apró termetű szőke lány épp az X-szárnyújával ismerkedett. Syerra Moron felé fordult, és elmosolyodott. A fiú akaratlanul is viszonozta a mosolyt.

– Moron, inkább te vezetnéd az X-szárnyút?

A srác Shadree felé fordult.

– Otthonosabb lenne.

– De nem az én gépemet – mondta a bakurai, majd beleöklözött a fiú vállába. – Na akkor készen állsz?

Elindultak a hajó rámpája felé. Moron megrázta a fejét.

– Rossz előérzetem van.

A csempészhajó lassan kisiklott a Corellian wind hangárjából. Ilis vezette a gépet, a rodiai volt a másodpilóta, Jorka kezelte a turbólézereket.

– Akkor indulás.

A hajó egy fényvillanással belépett a hipertérbe.

4.

Tier Lorse ifjúkorában még erős volt és izmos, de az évek múlásával ez megváltozott. Tekintélyes pocakot növesztett, egykor jóképű arcát toka csúfította el.  Az íróasztala mögött ült. Ez a bútordarab sárga fából készült, aminek az erezete aranysárga volt. Az irodája a legnagyobb fényűzésről tanúskodott. A padlót tatuini kézzel szőtt szőnyeg borította, a falon a geonosisi csatát ábrázoló olajfestmény. Az ajtó mellett két egymással vívó harcost ábrázoló szobor, a Rylothról.

A helyiség közepén álló alaktól határozottan félt, pedig a lény akár valamelyik műtárgya is lehetett volna. A lény humanoid volt, a testét szürkés tollak borították. A fejét egy horgas csőr díszitette. Barna szemeiben falánkság és hatalomvágy csillogót. Ívelt, csontos szemöldöke pedig gonosszá tette pillantását. Lorsenak ifjú korában volt szerencséje látni Vadert, még Kashyyyk ostromakor. A fekete páncélba bújt tábornok egymaga végzett pár Jedivel, közben lebombázta a vukik bolygóját.

A talortaival szemben is ezt érezte.

– Felhajtottam magának a lázadókat – mondta az idegen. – A felettese Yref Orgege főkormányzó bizonyára ujjong, hogy egy ilyen szép zsákmányt tett zsebre, de vajon azért is ujjongani fog, hogy ha elmondom neki a maga kis üzelmeit?

– Mit akar? – Lorse hangja színtelen volt, de a férfi homloka izzadni kezdett.

– Ellenőriztem az Ord Vaxalra tartó hajón lévő rabokat, valamint a halottakat is. Egy humán nem volt köztük.

– Valami félreértés, ugye?

A lény előrelépett, és teljes erejéből rávágott a kormányzó asztalára. Lorse hátrahőkölt.

– Nem. Aaron Dwex! Fontos információk vannak a birtokában. Még itt van a bolygón!

Lorse kezei már a riasztó felé mozdultak.

– Kérem én is a fizetségem. Megkell keresnie Dwexet, vagy pár ismerősöm mesél a kis kapcsolatáról a kormányzónak, a huttokkal. Érdekelni fogja őt az biztos.

A lény sarkon fordult.

– Ha riasztja a biztonságiakat, akkor is szólnak a barátaim a szektorkormányzónak, tehát okosan.

A moff nyelt egyet, ahogy a talortai kisétált a szobából, majd utasította a város védelmi erőinek a parancsnokát.

5.

– Ez volt Dwex lakása – mondta Moron, ahogy felment a lépcsőn. A sarkában Shadreeval. A bérház Kithara City belvárosában volt, egy sikátor végében. A fiatal pilóta látta, hogy mennyire őrzik a bolygót. Három Dreadnaught és két koréliai korvett. Persze miután leszálltak a bolygóra, és elkezdték a kutatást, utána a birodalmiak lezárták az űrkikötőt. Állítólag veszélyes bűnözőt kerestek.

Valószínűleg ugyanazt az embert, akit ők. A harmadik emeleten találták meg a lakás ajtaját. Moron meglepetten látta, hogy az ajtó nyitva. A lakás szűkös volt, egy konyha, egy kisebb hálószoba, és egy zuhanyzó. A bútorok felborongatva, a szekrények pedig tárva-nyitva. Andrus felsóhajtott.

– Sietős volt neki.

Shadree a konyhába ment, megnézte a padlón lévő dolgokat.

– Moron, gyere csak ide…

A srác odament. A pult mögött egy ibrik volt, a feje tetejére állítva, tőle pár centire egy jókora vibrokés hevert, aminek a hegye az edényre mutatott, a markolatánál pedig egy üvegpohár szilánkjai voltak.

– Levert pár cuccot, miközben menekült.

A lány közelebb intette Moront. A férfi közelebb hajolt.

– Nézd csak meg…

Tarkón csapta.

– Ez egy térkép…

Nem hallották meg a léptek zaját a nappaliban, ahogy nem vették észre a belépő alakot, de az már tudott az ott létükről. A lény felemelte a lézerpisztolyt, és lőtt. A lézersugár súrolta Moron vállát, a pilóta felordított. Shadree előugrott a pult mögül, és lőtt. A sugár a mellkasán találta el a fickót, az hátrazuhant, majd felpattant.

– Kik vagytok ki?

Moron felállt, Shadree odalép a mellkasát markoló lényhez. Egyből felismerte. Emberszerű volt, de fekete haja, vörös szemei és kék bőre alapján egy chiss volt. Ritka az űr ezen részén.

– Kik vagytok? – kérdezte, a hangja mély volt és érces.

– Te ki vagy? – Shadree továbbra is a teremtményen tartotta a lézerfegyverét. Moron csak most látta, hogy annak a mellkasát vért fedte.

– Khrib. Gondolom lázadók vagytok.

A chiss odalépett a pult mögé. Shadree hátrált a férfi elől, a lézerfegyverét maga előtt tartva. Khrib nem zavartatta magát, leguggolt Dwex térképe mellé, és megnézte magának.

– A széttört üveg a várost jelképezi, innen északra pedig van egy thools ültetvény. Dwexnek ott laknak a rokonai.

Ránézett Shadreera.

– Igen, fejvadász vagyok és bérgyilkos. Most már lerakod azt a rohadt pisztolyt? Meg kell mentenem a barátomat.

6.

A Részeg Eopi volt az űrkikötő egyik legközkedveltebb helye. A helyiség kör alakú, a közepén egy kisebb gödörrel, amiben óriási bogarak harcoltak. Az asztalok között twi’lek, ember és togruta fajú pincérlányok sétálgattak.

Jorka lenézett az italára, és valahogy nem volt kedve inni.

– Itt vagyok azon a bolygón, ahol tartozók egy nagyon mérges lénynek.

Ilis belekortyolt a Koréliai sörébe, és végigmérte a bothait.

– Fűszer?

– Fegyverek, birodalmi áru. Ide kellett volna leszállítani, de a lázadók elkaptak, és megtartották maguknak a szajrét, ahogy engem is.

– Akkor mi a bajod a birodalommal? – kérdezte a rodiai.

– Elvették a hajóm, ennyi. A lázadókhoz jobb üzlet volt csatlakozni.

A bothai hátradőlt a székében, majd belekortyolt az italába. A szeme sarkából látta, hogy a terembe belép egy quarren, őt három kwax testőr követte. Majomszerű fejűket, kék bunda fedte, a törzsüket pedig törzsi rúnákkal teli vért fedte. A kezükben hatalmas lézerpuskákat tartottak.

– Nocsak, nocsak. Jorka, a fekete walwadon visszatért. Mi járatban, és hol vannak a fegyvereim?

Olgai volt a bolygón a helyi csempészvezér. Értett az üzlethez, de ugyanakkor könyörtelen volt azokkal szemben, akik elárulták őt vagy csalódást okoztak, de könnyen meg is lehetett győzni.

Jorka felpattant, aztán a mosoly bothai megfelelőjével jutalmazta a quarrent.

– Mi újság…

– Ki foglak csontoztatni a barátaimmal. – Rámutatott a három kwaxra, akik felmorrantak. – Hol vannak a fegyverek?

Jorka erre nem tudott, hogy mit válaszoljon. Piti csempész volt egész életében, egy kishal, akit az első adandó alkalommal felzabál a többi ragadozó.

– Láttuk, hogy egy bizonyos Aaron Dwexre vérdíjat tűztek ki a birodalmiak.

A quarren rápillantott Ilisre. A csápjai megremegtek.

– Tudok róla, mit akartok vele?

– A fejére utazunk – mondta mosolyogva a nő, és megint a szájához emelte a korsót. – Hallottam, hogy te szinte mindent tudsz arról, ami a bolygón történik. Nos, talán Aaron Dwexről is tudsz valamit mesélni.

A bűnvezér hallgatott.

– Én rejtettem el. Nincs az a pénz, amiért…

– Megkapod a vérdíj negyven százalékát – vágta rá az egykori csempésznő.

Jorka nem hitt a fülének. Mit csinál ez?

– Jorka, fejvadásznak álltál? – kérdezte. A kwazok felröhögtek. – Nyolcvan. Elmondom, hogy hol van. Én bújtattam el, és veled küldöm két emberem.

– Megoldjuk egyedül is – mondta Jouru.

– Csak be akarom magam biztosítani, hogy nem vagytok e lázadók, de ha azok vagytok. – Olgai megvonta a vállát. – Akkor több vérdíjat kapok.

7.

Felsétáltak a Bantha rámpáján, majd beértek a hajó közös helyiségébe. Moron lekapta a dzsekijét. A lézersugár által ütött seb rosszul nézett ki. Shadree azonnal elindult az elsősegély dobozért, elővett belőle egy palack baktát, és beleöntötte egy edénybe.

– A barátodnak itt kell maradnia – Khrib megnézte a sebet. – Nem érdekel, hogy nem bízol benned. A Felkeléssel van bajom, nem pedig Aaron Dwexel.

A chiss végig hallgatag volt. A lány körbetekerte Moron vállát. Idegesítette, hogy Khrib ennyire makacs és hiú, valamint tényleg úgy volt, hogy bármikor feladhatja őket a birodalomnak.

– Maradj a hajón. Jorkáék hamarosan visszatérnek.

Moron bólintott.

– Próbálom jól viselni magam.

8.

Calrson őrmester végignézett a sikló fedélzetérő lépő idegenen. A talortai rémisztő volt, de mégis csak egy inhumán mocsok. A kormányzó ültette a nyakukba. A rohamosztagos nem értette, hogy egy idegen lény, hogy juthatott ilyen magasra a birodalmi hadseregbe, de a szabály az szabály volt.

– Lorsen megbízottja vagyok – mondta a madárszerű humanoid. – Önök az én parancsaimat fogják teljesíteni.

Az osztagban tizenkét rohamosztagos volt, a többségük újonc. Fényes, ahogy a hadseregben hívták őket.

– Információt kapott a kormányzói hivatal, hogy Dwex hol van. A mocsárba vette be magát, egy ültetvényre. Elfogjuk.

A sikló kisuhant a városból, és elindult a mocsár fele.

9.

A fák sűrűn nőttek, a vízből zöld kipárolgás szállt fel, borzalmas szörnyetegekké változtatva a növényóriásokat. Shadree minden zajra összerezzent. A mocsársikló egy csúf jármű volt, de gyors. Az aljnövényzetből néha-néha állatokat riasztott fel.

– Megérkeztünk.

Khrib leállította a gépet.

Egy nagyobb tó mellett parkolták le a gépet. A közepén egy sziget, amin egy kupolás épület volt ,előtte pedig egy nagyobb terasz, amit a parttal egy jókora fémhíd kötött össze. A tóban tavirózsára emlékeztető zöld virágok tenyésztek, amiket kéken foszforeszkáló apró madarak poroztak be.

– Itt lakik?

– Biztosan.

Elindultak a hídon.

– És már tudd rólunk.

Egy boltíves ajtó elé érkeztek, ami félrenyílt. Egy apró alak lépett elő. Egy barnahajú lány volt, tizenöt-tizenhat lehetett.

– Engedd be őket.

Szólt a házból egy hang. Egy tágas ebédlőbe léptek be, aminek a padlóját kék kárpit borította, a közepén egy kerek asztal, mellette egy a lány idősebb kiadásának tűnő asszony üldögélt, és egy férfi, aki Shadree számára ismerős volt.

Aaron Dwex.

– Na mi van Khrib? Jöttél begyűjteni a vérdíjat?

– Annyit nem érsz, Dwex.

Dwex elmosolyodott.

– Elfelejtettem bemutatni a többieket. Ő itt Taniha – a nőre mutatott –, és a lányom Alaya. Szóval gondolom ki akarnak minket vinni a bolygóról.

Shadree bólintott.

– Nehéz lesz – mondta Dwex. – Legalább a családomat vigyék ki.

Dwex bólintott, majd felsóhajtott.

– Elmondom önnek, hogy mire jöttem rá. Van egy bűnszervezet. A Sarlakk. Khrib, kimennél?

A fejvadász megvonta a vállát, majd kisétált. Shadree rájött, hogy Dwex hiába nevezte barátjának a chisst, de nem bízott meg benne.

– A Klónháborúk idején tűntek fel. A központjuk az Aargonaron volt, de amikor a harcok oda is eljutottak, elhagyták azt. Később a Nar Shaddán vertek tábort, majd a Klónháború befejezése után eltűntek.

– Megszűnt?

Dwex megrázta a fejét.

– Átalakult. A Birodalom első évei elég zűrösek voltak akárki, akármit mondjon. Még amikor a Birodalmi Hírszerzésnél voltam, felfedeztem a nyomaikat. Botha, Duro, Nal Hutha, Af’El…

– Az Af’El a defelek szülővilága… – vágott közbe Shadree.

Dwex bólintott.

– Igen, Jonson kabinjába a bombát egy defel rakta. A nyomaikra legközelebb itt, a Kitharán bukkantam, de az utamba állt valaki. Arcat Kai, egy talortai. Két hónapja lépett be az itteni lázadó sejtbe. Egy napon elárult minket, majd a rohamosztagosok megtámadták a bázist…

Shadree nyelt egyet. Gyerekkorában sok rémtörténetet hallott a talortaiakról. Ezek a lények állítólag nem haltak meg, mert meg se születtek. Örökké léteztek, a sebeik gyorsan gyógyultak.  

Léptek zaja hallatszott. Khrib lépett be a nappaliba.

– Társaságunk akadt, de ezek egymást lövik.

10.

Jorka bundája nyirkos lett a fák között megülő párától, ahogy a hatalmas sikló átvágott a fák között. A fedélzeten egy tucatnyi gamorrai, kwax, rodiai és ember zsoldos álldogált. Három lázadó pedig középen.

Olgai azt mondta, hogy ezek a járműnek a személyzete. Jorka viszont máshogy ismerte a matrózokat. Átrepültek egy kisebb tó felett, a bothai a víztükör alatt kígyószerű testeket látott mozogni.

Nyelt egyet.

Zúgást hallott.

Tőlük balra egy másik sikló haladt, de ez modernebb volt mint az övék. Az utasai fehérpáncélos rohamosztagos, és egy madárszerű humanoid volt.

Olgai elárult minket.

Ilis arra nézett, majd körülpillantott a zsoldosokon, és Jorka felé biccentett. A bothai tudta a dolgát. Leguggolt, majd kirúgta a mellette lévő rodiai alól a talajt. Jouro megfordult, és bevitt egy balhorgot a mögötte álló gamorrainak.

A siklón elszabadult a pokol.

Ilis odarohant az ágyukhoz, majd becélozta a birodalmi siklót. Jorka meglátta, hogy az egyik kwax a nőre emeli a fegyverét. Döntött, lőtt. A lény holtan esett össze.

Az ágyú nem találta el a sikló törzsét, de az egyik rohamosztagos a lövéstől hátra esett.

A birodalmiak viszonozták a lövést. Olgai siklója megállt, a rajta lévő zsoldosok pedig leszálltak. Jorka leugrott a járműről, a társai követték. A fák között elszabadult a pokol. A rohamosztagosok a bozótban kerestek menedéket, innen ritkították Olgai zsoldosainak sorait. Jorkáék már a tó partján jártak, amikor egy robbanás rengette meg a mocsarat… A birodalmi sikló találatot kapott.

11.

Calrson még látta, ahogy a sikló felrobban. A következő pillanatban pedig a földön feküdt, de a páncélja megvédte. Az őrmester felállt, majd utasította az embereit, hogy tartsák a vonalat, és hívjanak erősítést. Két nap volt még a nyugdíjazásáig. A feleségével akart lenni, látni akarta a fiát, és annak mennyasszonyát, de ha harcolni kell…

Ekkor meglátta a talortait, ahogy a tó felé rohant.

Felemelte a lézerfegyverét, majd lőtt. Méterekkel tévesztette el a lényt. Az oldalába belehasított a fájdalom. Egy lézersugár volt. Csillagokat látott, a lövés irányába fordult, és lőtt.

A rodai holtan esett össze. Calrson érezte, ahogy a lábai alól kicsúszik a talaj… A következő pillanatban a világ sötétségbe borult.

12.

Moron ahogy a sérült válla engedte odarohant a kommunikátorhoz, majd aktiválta. Shadree hangja szólt belőle.

– Moron, ide kellene hozni a Banthát.

A fiú a háttérben lövések hangjait hallotta.

– Minden rendben?

– Igen, de ez még változhat.

Moron aktiválta a hajó hajtóműveit. Az ormótlan jószág felemelkedett a dokkból. Moron rávert a kommunikátora, hogy elhallgatassa a kikötői hatóságok méltatlankodását, és elindult a megadott koordinátákra.

Balról három TIE vadász közeledett.

– Ez csodás – mondta…

13.

Shadree meglátta a fák közül elősétálni a rémálomba illő alakot. A talortai elindult a hídon, a bal kezében egy jó kora kard, a jobban pedig egy lézerpisztoly. A lény felemelte a pisztolyt, és becélozta Dwexet. A férfi elugrott a lézersugár útjából. Khrib viszonozta a tűzet. A lény vállát érte a lövés.

Az felvijjogott.

Dwex kikiáltott.

– Jöjjetek be.

Be se értek a ház ebédlőjébe, amikor robbanás hallatszott. A híd ezer fémdarabra esett szét, embernyi hullámokat kavarva a tó vízébe. A lány kinézett, hogy tiszta e a levegő. A víz még zavaros volt, a talortainak nyoma sem volt. Hirtelen a víz alól előugrott egy árny. Bal kezével elkapta a lány nyakát. Shadree levegő után kapkodott.

– Dwex, előjössz, vagy a lány meghal.

A férfi előlépett.

– Megkapsz engem, csak engedd el a családomat…

– Jól van…

Egy lézersugár csapódott elő a fák közül, a talortai felvijjogott fájdalmában, majd térdre esett. Shadree rávert a lény fejére. A fák között egy ismerős alakot vett észre, Ilist. A nő biccentett.

14.

Tüske sértődőtten csipogott, amikor Moron balra vitte a Banthát. A jobb oldali TIE vadász a nyomába eredt, míg a párja balról támadt rá, de a fiú levitte az otromba hajót. A hátulsó alulról rontott rá.

– Van egy tervem.

Robotpilótára állította a gépet, majd elindult a raktér felé. Magára kapta a szkafandert és a sisakot, és beleült a vadászgépbe. Shadree asztrodroidja utána gurult, és közben nem hagyta abba a sértett füttyögések és csivitelések sorozatát.

– Tüske, bejössz mögém, vagy haljon meg a gazdád? Lehet választani.

A kis gép felfüttyentett. A rakétái segítségével felugrott az X szárnyú bal oldali szárnyára, végiggurult rajta, majd beszállt a hátsó ülésre.

– Ezt nevezem.

A következő pillanatban a raktér ajtaja lenyílt, és a vadászgép kiszáguldott a mocsár fele. Még megrázkódott, amikor a hajó bal oldala súrolta a nyílás szélét.

– Shadree megöl.

Mélyrepülésbe vitte a hajót, majd alulról rálőtt a vadászra. Az két lángoló részre esett szét. A társai azonnal támadásba lendültek. Moron kitért balra az egyik lövései elől, majd a felülről támadó felé kormányozta a gépet. A lövése leszakította a jobb oldali napkollektort, a gép irányíthatatlanul zuhant az erdő felé. Andrus dugóhúzóba vitte a gépet, ezzel kikerülte a TIE lövéseit, aztán a feje tetejére állította, és szembefordult a másik hajóval. A lövései betaláltak.

15.

A talortai sebei lassan gyógyultak, de gyógyultak. Shadree megkötözte a csuklóit egy dróttal. Khrib megszólalt.

– Elmegyek, a hajóm a városba van.

Shadree bólintott. A fejvadász beleugrott a vízbe, és elúszott. A nő felnézett a tomboló légi csata irányába. A Bantha épp ekkor érkezett meg, amikor Moron az ő X-szárnyujában elpusztította az utolsó birodalmit is.

– Megölöm!

Morogta a fogai között, amikor a Bantha leszállt.

16.

Draver végigmérte a cellában lévő lényt. A talortai törökülésben ült a padlón, figyelte a fogvatartóit. Ez volt benne a legrosszabb, nem lehetett semmilyen érzelmet kiolvasni a szemeiből. Sem harag, sem félelem, sem megvetés.

– Arcat Kai a neve ugye? – kérdezte Draver fennhangon.

Mellette ott állt Dwex, Caern és Jonson.

– Igen – érkezett a fagyos válasz.

– Birodalmi ügynök lehet? – kérdezte Jonson. Caern megrázta a fejét, ahogy az idegent figyelte.

– Jól mondja a bothai. Nem vagyok Birodalmi, de önök ellen sem vagyok. A Sarlakknak tartózok hűséggel, és céllal vagyok itt.

Draver felsóhajtott. Volt pár embere, aki értett a foglyok kihallgatásához, bár ezekre nem volt büszke. Ideje, hogy szóljon nekik. A talortai hallgatott, majd becsukta a szemét.

17.

Lorse reszketett, amikor megjött a szektorkormányzó üzenete. Leváltják, és köteles megjeleni két hét múlva a Birodalmi Biróságon. Lenézett az íróasztalára, és tudta, hogy ezek után mi jön…

Kihúzta a fiókját, és elővette az ott rejtegetett lézerpisztoly.

Gyávaság?

A kudarcot elviselni nem volt elég bátor.

Vendégszereplők ebben a részben.

Aaron Dwex- David Andrews

Khrib- James Masters

Kiválasztottak

1.

Shadree halkan kopogott a kórterem ajtaján, aztán benyitott.

Connie Underso ott feküdt az ágyán, és bár sápadt volt még, látszott rajta a bacta-kezelés hatása.

 - Hello Shadree! – Arcán bágyadt mosoly játszott. – Mi járatban vagy erre?

 - Híreket hoztam: egy rosszat és egy jót. Melyikkel kezdjem?

A nő fáradtan vállat vont.

 - A jóval, ha lehet.

 - Megérkeztek az újoncjelöltek. Úgy gondoltuk, hogy ma válogatjuk ki őket, veled meg majd holokomon keresztül tartjuk a kapcsolatot. Így te is véleményt mondhatsz róluk. Mellesleg akár le vagy sérülve, akár nem, te vagy az osztag vezetője. Én csak helyettesítelek. Szóval jogod van látni a jelölteket.

Connie szórakozottan bólintott.

 - Te tűntél a legmegfelelőbbnek erre a feladatra. Gondolj bele, mi lett volna, ha Moront választom? – Ahogy Shadree arcára pillantott, erőtlen kacagás hagyta el a száját. – És mi a rossz hír?

A lány sejtelmes arckifejezéssel előhúzta a háta mögé rejtett csomagot.

 - Andrus küldött neked ebédet.

 - És ebben mi a rossz?

 - Hogy ő maga készítette.

2.

 - Újoncok, azt mondod? – dünnyögte Moron Andrus, miközben helyet foglalt a számára kikészített széken. A szobát, ahova épp beléptek, csupán egy acélüveg ablak – ami csak az egyik oldaláról volt átlátszó - választotta el a szomszédos helyiségtől, ahol majd a tizenhárom jelentkező közül fogják kiválasztani azokat, akik bekerülnek az osztagba.

 - Igen, zöldfülű – mondta Shadree, és adott egy gyenge, oktató jellegű fülest a férfinak.- És viselkedj rendesen!

Moron megdörzsölte a fejét, mintha komolyan fájt volna neki az ütés.

 - Áú! – mondta szemrehányó hangon. -  Egy: Ezt miért kaptam? Kettő: már nem vagyok zöldfülű. A posztom örökösei ott várakoznak. Három: mi az, hogy viselkedjek rendesen? A többiek is itt vannak, rájuk ez nem vonatkozik?

 - Egy: azért kaptad, mert…mert megérdemled. Kettő: attól, hogy több zöldfülű érkezik az osztagba, számomra te még az maradsz – Megborzolta Moron haját, mire az újabb szemrehányó pillantást vetett rá. – Három: ami a többieket illeti, örülök, hogy itt vannak. Majd vigyáznak rád. Ugye? – fordult az említettek felé.

Azok vigyorogva – már amit egy vukinál és egy bothainál vigyornak lehet nevezni – bólogattak.

 - Gazdám tájékoztatja önt, hogy örömmel tesz eleget a kérésének – fordította Csipogó Tanoshikka szavait.

Shadree még egy utolsó „viselkedjetek, vagy baj lesz” pillantást vetett rájuk, és átsétált a szomszédos terembe. Leült az íróasztal mögé készített székre, és benyomta a szomszédos ülőalkalmatosságra helyezett holokomot. Pár másodpercen belül a széken megjelent Connie életnagyságú felvétele. Valójában a betegágyán ült, de így úgy tűnt, mintha a széken tette volna mindezt.

 - A többiek? – kérdezte a nő az acélüveg ablakra pillantva, amiről visszatükröződött a szoba és a benne tartózkodók képe.

 - Egyelőre rendben vannak.

Connie elégedetten bólintott.

 - Akkor jó. Tehát ki az első jelöltünk?

 - Összesen tizenhárman vannak, és nekünk csak hét kell. Az első pedig… - A listájára pillantott. - … egy rodiai. A neve Juoro Truden. A szimulátorban és valós gépekben teljesített eredményei egész jók. Célzása hetven százalékban pontos.

 - Jelleme?

 - Itt azt írják, kötelességtudó, pedáns. A többit majd meglátjuk.

A szájához emelte a komlinkjét, és behívta a jelentkezőt.

A rodiai belépett az ajtón, aztán leült a jelentkezők számára odakészített székre, Shadreeval és Connie holo-másával szemben.

 - Jó napot, hölgyeim! – biccentett feléjük.

A két pilótanő viszonozta a köszöntést, aztán Shadree rögtön a tárgyra tért.

 - Ön a yavini kék osztagtól jött, igaz?

 - Igen, asszonyom.

 - Az aktái tanúsága szerint remek pilóta és tüzér. Igaz ez?

A lány kíváncsian várta a választ. Ő, ha a rodiai helyében lett volna, azzal állt volna elő, hogy „nem, csak meghamisítottam az adatokat”. Viszont Trudent láthatóan nem abból a fából faragták, mint őt.

 - Igaz.

 - És miért szeretne épp ehhez az osztaghoz csatlakozni?

A rodiai egy pár pillanatig elgondolkozva meredt maga elé.

 - Azt hiszem, önök lehetnének a Vörös Osztag utódja. Megtiszteltetés lenne önök közé tartozni.

 - Rendben. Egyelőre ennyi. Üdv a jelöltek közt, Trudent!

Juoro felállt és tisztelgett.

 - Várom az eredményt – Kinyitotta az ajtót, és mielőtt kilépett rajta, még visszanézett a két nőre. – Megtiszteltetés volt önökkel találkozni.

A nyílászáró becsukódott, Connie pedig kérdőn meredt társára.

 - Szerinted?

 - Talpnyaló – fejezte ki véleményét Shadree egy tömör szóban. – Túlságosan szabálytisztelőnek tűnik.

Connie felvonta a szemöldökét.

 - Ha végül bekerül a csapatba, gondolom, első dolgod lesz, hogy ezen változtass.

 - Ezt akár meg is ígérhetem – vigyorgott a lány, majd újra a listájára pillantott. – A következő jelöltünk egy ithori…

3.

Moron magához képest csendben figyelte, ahogy Shadree és a parancsnok kérdéseket tettek fel a jelentkezőknek. A második, egy ithori, olyan hangnemben válaszolt, hogy attól még bíbor ötös haja is az égnek állt. Bár lehet, hogy ez amiatt volt, hogy a csigaszerű idegen több trágár kifejezést használt, mint amit a lány életében hallott - ez pedig nagy szó.

A két nő beszélgetés utáni arckifejezéséből ítélve a jelentkező nem nyerte el a tetszésüket.

A harmadik egy ember volt, egy elég magas nő. Sötétvörös haját nagyjából tíz centisre nyírva hordta, és Moronnak az a benyomása támadt, hogy nem esne nehezére megvakarni Tanoshikka fejét. A beszélgetés során kiderült, hogy a nő az Abregado-rae-ről származik, és pár évig csempészként dolgozott. Újoncként osztották be az Okker osztagba, nagyjából egy évvel ezelőtt. Kötelességtudóan válaszolgatott a feltett kérdésekre, de a stílusában megvolt a Shadree ízlésének megfelelő mennyiségű lázadás.

 - Szerinted mit fog ehhez szólni Ackbar? – kérdezte Jorka. – Elég volt neki Solo… most már csempészek is jelentkeznek vadásznak?

Tanoshikka morgott valamit.

 - Gazdám közli önnel, hogy a hölgynek igen jók az átlagai. Véleményem szerint pedig nem a származásuk alapján kellene megítélni a jelentkezőket. Bár meg kell, hogy mondjam, a csempészet minden szempontból illegális, és ennél fogva bünte…

 - Oké, oké, értettük! –csitította Moron.

Az elkövetkező pár jelölt között voltak ígéretesek és kevésbé azok. Aztán belépett egy fiú. Ahogy Andrus végignézett rajta, elcsodálkozott, hogy milyen fiatal. Aztán ahogy az arcára siklott a tekintete, egy pár pillanatig mereven nézte. Valahonnan nagyon ismerős volt neki.

4.

 - A következő jelentkező… - Shadree az adattáblájára nézett. Aztán megint. – Ez furcsa…

 - Mi?

 - A következő jelentkező neve Barak Stubborn.

 - Bizonyára véletlen egybeesés. Nem lehet, hogy csak téged hívjanak így. Hívd be! – vezényelt Connie.

Ahogy az ajtó kinyílt, belépett rajta egy magas, sovány, sötétszőke fiú lépett be a szobába. Miután beverte a fejét a szemöldökfába, a fájó pontot dörzsölgetve nézett körbe a helyiségen.

 - Öcsém… - motyogta Shadree elkerekedett szemmel.

 - Valami problémád van vele? – tudakolta Bíbor Egyes, értetlenül kapkodva a tekintetét a holoképe mellett ülő lány és az ajtóban álló fiú közt.

Shadree vett egy mély lélegzetet, és kifújta.

 - Nem, Connie, félreértetted. Ő az öcsém.

 - Hogy mi? Neked van öcséd?

A fiú még mindig zavartan nézett rájuk.

 - Shadree… izé… leülhetek?

A nővére helyett Connie bólintott.

Aztán mindkettejük meglepetésére a bakurai lány felállt.

 - Parancsnok, engedélyt kérek a távozásra.

 - Ugyan miért?

 - Ebben a helyzetben nem tudnék pártatlanul ítélkezni.

Connie egy pillanatig elgondolkozva nézett rá.

 - Lehet róla szó… de akkor kénytelen lennék Jorkát, Moront vagy Tanoshikkát behívni helyetted.

Shadree visszahuppant a helyére, az íróasztalra könyökölt és a kezébe temette az arcát.

 - Ne, csak Moront ne! Akkor inkább maradok.

Mivel Connie felfogta, hogy társa nem képes elkezdeni a meghallgatást, elővette saját adattábláját és lehívta rajta Barak adatlapját.

 - Szóval itt az áll, hogy te… khm… ön mindeddig kitűnő teljesítményt mutatott fel a Bakurai Akadémián. Mindenki csendes, alázatos embernek ismerte. Aztán függelemsértés miatt elbocsátották. Kifejtené ezt bővebben?

 - A nővérem példájából okulva próbáltam nem felhívni magamra a figyelmet. Aztán…

 - Aztán?

A fiú vetett egy óvatos pillantást Shadreera, aki időközben felemelte a fejét és érdeklődve figyelte az öccsét.

 - Aztán elkövettem egy apró hibát. Ez akkortájt történt, amikorra lázadók kezdtek elszemtelenedni. Minden magasabb rangú tiszt elég feszült volt, és ez fokozottan vonatkozott a parancsnokomra. Amikor ugyebár elvétettem azt a kis ballépést, teljesen kikelt magából. Szidta a nővéremet, és azt mondta, hogy semmiben sem különbözök tőle. Ezt nem tűrhettem. Én… én… megütöttem őt.

Shadree elismerő pillantást vetett rá. Soha nem gondolta volna, hogy az ő jámbor, békés testvére képes lenne bárkit bántalmazni. Úgy tűnik, tévedett. És akármennyire is vonakodott elismerni, valahol mélyen jólesett neki, hogy valaki kiállt érte. Valószínűleg ez vette rá, hogy végre megszólaljon:

 - És honnan jött az ötlet, hogy csatlakozz a felkelőkhöz?

A fiú arcán szégyenlős mosoly jelent meg.

 - Igazság szerint a parancsnokom adta az ötletet, amikor azt mondta, hogy olyan vagyok, mint te. És mert mindig is csodáltalak, hogy képes voltál meglógni onnan, úgy döntöttem, nem lenne igazságos, ha ok nélkül vádolnának. Így hát a nyomdokaidba léptem. Tartalékpilóta voltam a Yavini csatánál.

 - És nem is rossz eredménnyel – hümmögött Connie. – Rendben, fiam, ennyi volt. Nemsokára kihirdetjük a válogatás eredményét.

5.

A dolog végére mind a két lánynak, mind a szomszédos teremben várakozó társaiknak kezdett elegük lenni az egészből.

 - Már csak egy van… - motyogta Shadree.

Mindenki érezhetően megkönnyebbült, beleértve a Tuvan-bi droidot is, aki időről időre felbukkant Connie mellett és halkan figyelmeztette, hogy talán túlságosan is megerőlteti magát.

 - Egy fiatal lány… Syerra Inotas. Ember, a… Caamasról?

 - De hát azt a bolygót évekkel ezelőtt elpusztították… - vonta össze a szemöldökét Connie, ahogy az adattáblájára pillantott. – A korából ítélve lehetetlen, hogy onnan származzon.

Shadree vállat vont.

 - Ide mégis ez van írva. Elvileg gyerekkorában a családja a túlélők táborait járta, hogy segítsenek a szerencsétleneknek – A szájához emelte az adóvevőjét, és behívta az utolsó jelentkezőt.

Amikor az belépett a helyiségbe, a bent lévőknek tátva maradt a szájuk. Ahogy arról az alig százötven centis, göndör, világosszőke hajú lányra néztek, inkább el tudták volna képzelni annak a fiatal misszionáriusnak, akinek az aktája leírta, mint egy vadászpilótának.

A lány kedvesen rámosolygott a két pilótára, és leült a kikészített székre.

 - Ööö… te vagy Syerra Inotas? – kérdezte Shadree, a vele szemben ülő jelöltet figyelve, aki talán még az öccsénél is fiatalabbnak tűnt. Mi történt? Most már óvodaként működünk?

 - Igen, én vagyok.

Shadree már meg sem próbálta magázni. Minek? Ha a lánya nem is, de a húga simán lehetett volna.

 - És miért akarsz csatlakozni hozzánk.

Syerra mindeddig vidámságtól ragyogó arcán sötét árnyék suhant át.

 - A birodalmiak elpusztították a Caamast, számtalan őslakossal és a fél családommal együtt. Aki képes ilyesmire, nem érdemli, hogy fennmaradjon.

Connie megértően bólogatott. Kezdetben neki is hasonló érzései voltak, miután a Birodalom elpusztította a szülőbolygóját. Viszont a Caamas élővilága már azelőtt megsemmisült, mielőtt ez a lány megszülethetett volna…

 - Tehát te nem ott születtél?

 - Nem – rázta a fejét Syerra. - A szüleim túlélték a mészárlást, mert az adott pillanatban épp nem tartózkodtak a bolygón. De én attól függetlenül a Caamast tekintem otthonomnak.

 - Értem – hümmögött Connie. – Esetleg szeretnél még mást mesélni magadról? A repülési eredményeid korodhoz képest meglepően jók, tehát szerintem ennyi elég is volt.

Syerra feltápászkodott, és egy kecses pukedli kíséretében az ajtó felé libbent.

 - Egyetértek. A lehetséges mielőbbi viszontlátásra, parancsnok!

6.

Ahogy Syerra belépett az étkezdébe, ösztönösen körülhordozta a pillantását az asztalok körül helyet foglaló társaságokon. Voltak köztük idegenek – bizonyára a Corellian Wind legénységének tagjai – és ismerős arcok, akikkel a meghallgatás előtt találkozott. Az asztalokon látszott, hogy könnyen mozgathatók, szükség esetén összetolhatók, de most mindegyik külön állt, körülöttük nullától négyig terjedő népességgel.

Odasétált az ételkiadó-ablakok egyikéhez, és leadta a rendelését a droidnak, aztán miközben várt, feltérképezte a szabadon álló helyeket. Nemsokára meg is látott egy háromfős társaságot: egy nálánál kicsivel idősebb fiú szorongott egy magas arkanai és egy alacsony bimm között. Ahogy elnézte, mind a ketten jobban érezték magukat, mint ember társuk. Szerencsétlen srác beszorult a két idegen közé, és rémülten kapkodta a fejét köztük – valószínűleg épp összevitatkoztak valamin.

Syerra átvette az ételét és elindult az asztal felé. Ő maga talán még a bimmnél is alacsonyabb volt, így a társaság csak akkor vette észre, amikor már öt méterre járt tőlük.

 - Szabad ez a hely? – kérdezte.

A fiú bólintott; arcán a megkönnyebbülés jelei látszottak. Bizonyára örült, hogy nem lesz egyedül az arkanai és a bimm között.

 - Syerra Inotas vagyok – mosolygott a többiekre. A magas, fehér hajú nő végigmérte őt fehér szemeivel – amitől a lánynak felállt a hátán a szőr -, aztán vállat vont és folytatta az evést. Vele szemben a többiek egy kicsit több hajlandóságot mutattak a társalgásra.

 - Engem Dorf Genntynek hívnak, fiatal társunk pedig Barak Stubborn – jelentette ki az alacsonyabbik idegen. – Örülünk, hogy megismertük, Inotas kisasszony.

 - Hívjatok csak nyugodtan Syerrának! – Érdeklődő pillantást vetett a fiúra. – Stubborn? Nem úgy hívják az egyik pilótát, aki a meghallgatásokat vezette?

Barak zavartan kotort egyet a tányérján lévő köretben.

 - Ő a nővérem.

 - Ezek szerint nálatok családi örökség a repülés képessége.

 - Olyasmi – vont vállat a fiú.

Syerra alaposan megrágott egy darab salátát. Miután lenyelte, megszólalt:

 - És mikor hirdetik ki az eredményeket?

 - Bármelyik pillanatban megtehetik.

A lány bátorító mosolyt villantott idegesnek tűnő társára.

 - Nyugi! Tizenhárom jelentkezőből választanak ki hetet. Több mint ötven százalék esélyed van a bejutásra. És ha tényleg olyan képességeid vannak, mint a nővérednek, akkor még több.

 - Kösz, ez rendes tőled.

Pár perc néma étkezés után megreccsentek a kantin falaira szerelt hangszórók, és Connie Underso hangja szólalt meg:

 - Hölgyeim és uraim, megszületett a válogatás eredménye. A kiválasztottak a következők: Dorf Gennty, Juoro Truden, Syerra Inotas, Ilis Acre, Barak Stubborn, Dracharozev Vergulmar és Hennora Naru. A bíbor osztag nevében üdvözlöm őket, és húsz perc múlva várom őket az eligazítóban.

Barakból megkönnyebbült sóhaj szakadt fel.

 - Látod, megmondtam! – vigyorgott Syerra.

A lány vállat vont.

 - Nem igazán… Viszont nem tájékozódok túl jól a hajókon, úgyhogy jobb, ha már most elindulok – Még egy mosolyt küldött újdonsült csapattársa felé, felemelte a tálcáját, aztán a rá jellemző könnyed léptekkel elsétált.

Írta:

Sanchia

Kerülőút

1.

Egy elit osztag számára a legnagyobb csapás az, ha elvesztik vezetőjüket. Vakon és süketen harcolnak majd, mert nincs, aki irányítsa lépteiket.

A Bíbor osztag tagjai mindvégig gondolták, hogy ezzel nem kell majd szembesülniük.

Aztán jöttek a furcsa események…

2.

- Corellian Wind, a megadott helyen találkozunk – recsegte a Reborn nevű lázadó hajó kommunikációs tisztje. Csak továbbította feljebbvalói parancsát, és igencsak jól végezte a dolgát, mert hangja olyan feszes és élénk volt, mint egy birodalmié.

- Reborn, találkozunk a Kril’dor-nál – szakította meg a vonalat Draver. Ugyan vegyes érzelmekkel vágott neki a Kril’dor nevű bolygó offenzívájának, mégis meg kellett tenni. Nemrégiben nevezték ki a flotta vezetőjévé – egy birodalmi úr fennhatósága alatt lévő bolygó elleni támadást, ami jelentős hadianyag megszerzésével jár, csak nem hagyhatott ki. A Kril’dor jelentéktelen helynek számított, melynek tibanna-gáz lelőhelyeit egy dúsgazdag, birodalmi befolyás alatt lévő úr irányított. Nagy lépés lenne, ha üzemanyagaik forrását innen szereznék meg, akármilyen jelentéktelen is a hely. Jelentéktelen, de legalább nem veszik észre őket, mert a nagy Birodalom ilyen helyekre annyira figyel oda, mint egy korribani pelkobogárra.

- Tíz perc és ugrunk a Iego-ról – jelentette az egyik tiszt. – Valami óhaja van, uram?

- Semmi – mondta Draver. Kicsit kába volt, mert hirtelen ocsúdott fel gondolataiból. – Leléphet.

Az eligazítóteremben zajló megbeszéléskor már javában fénysebességben utaztak.

- Nem tudom, ki járt már a Bespinen, na, hát az nagy előnnyel rendelkezik – mesélte az eligazító. – A Kril’dor hasonlít hozzá, a felhők között lebegnek városai és bányái – a középen lévő holorácson egy levegőben lebegő tölcsér képe villódzott, mely több szinttel rendelkezett és minden szinten folyosók nyúltak a felhők közé. Mint a Bespinen… - Na, nem ez a lényeg. A legfelsőbb szinteket kell hatástalanítanunk. Ott áll a kom’központ, a fegyverrendszer és miegymás. – A legfelsőbb szintekre fókuszálódott a kép, és egy hatalmas platform vált láthatóvá. Középen ott magasodott egy tányér alakú tárgy. Olyan volt, mint a nemrégiben megsemmisített birodalmi bolygón. A platformon elszórva épületek helyezkedtek el, rajtuk egy-egy lézerüteg csöve meredezett az ég felé.

- Nem lesz olyan nehéz meló – vélte Underso. – A múltkori után, biztosan nem.

- Azért ne bízzuk el magunkat – szólt oda neki az eligazító. – A lövegtornyok akármilyen szögben képesek tüzelni. A maguk feladata csupán annyi, hogy Y-szárnyú bombázókat oltalmaznak, amik kilövik a kom’központot és az ütegeket. Közben a gyalogosok transzportokon jönnek, és elfoglalják a létesítmény belsejét.

- Egyáltalán, van valami vadászgép raja ennek a helynek, vagy tényleg vakáció lesz az egész? – kérdezte Shadree.

- Erről nem jöttek információk – mondta az eligazító. – Bár, ahogyan ismerem a Bíbor osztagot, fel fogják találni magukat ebben a helyzetben.

- Csak oltalmazunk picit, és mehetünk is el – magyarázta Connie a többieknek a véleményét az akcióról. Tanoshikka mordult egyet, Csipogó pedig, jó tolmács létére, fordította gazdája beszédét:

- Gazdám szerint akkor sem kellene ennyire félvállról venni az akciót.

- Ne aggódj, barátom – tette a vállára a kezét Moron – már amennyire a vállára tudta tenni a kezét, mert a vuki azért jócskán fölé tornyosult. – Ha ez megnyugtat, én azért komolyan veszem majd.

- Mindenki komolyan veszi majd – váltott át szigorú hangnembe Underso. – Ez a kötelességünk. Felejtsétek el mindazt, amit eddig az akcióról mondtam. Tanoshikka felnyitotta a szememet: komolyan kell vennünk, nem úgy, mint egy rúdtáncos előadását egy koszos lebujban.

- A bíbor osztag – füttyentett valaki a hátuk mögül. Draver volt az. – Nos, maguktól kiemelkedő fegyelmet várok. Nem fejeződik be ez a rohadt háború, ha feladatukat nem úgy teljesítik, ahogyan ezt kell.

- Igen, uram – tisztelgett Connie és a többiek követték a példáját.

3.

A Corellian wind megremegett. Draver megkapaszkodott az egyik korlát tartórúdjában. Látta, hogy némelyek nem voltak olyan szerencsések, mint ő: Jonson például legurult a lépcsőről, mint egy ormótlan szürke labda.

- Kapitány, kiléptünk a fénysebességről – jelentette az egyik tiszt.

- Azt látom – morogta Draver.

- A Reborn nincs sehol – ámuldozott valaki. – De a bolygó igen. Pedig nem a megadott koordinátákon léptünk ki.

- Ami talán azt jelenti, hogy rossz helyen járunk – förmedt a bámészkodóra Jonson, aki időközben összeszedte magát, és szégyenkezett, amiért ilyen béna helyzetben egy lépcsőn legurulva látták. – Menjünk tovább.

- A hiperhajtómű bedöglött.

Draver és Jonson egymásra nézett. Valami nem volt rendben, de hát mi volt mostanában rendben? Semmi.

- Talán segítséget kérhetnénk tőlük – vélekedett Draver, a panoráma-ablakon keresztül a zöldesen izzó bolygóra mutatva. – Először felderíthetnénk a tájat. A Bíbor osztag megfelel a célnak.

Egy utolsó pillantás a műszerekre és a Bíbor osztag belépett a bolygó légkörébe. A látvány azonban sokkal rondább volt, mint amire előzetesen számítottak. A felszín zöld volt, hegyekkel szabdalt, sehol egy növény, vagy valami, ami jelezne életet.

- Corellian wind, itt nincs semmi – állapította meg undorodva Connie. – Vagy ha van is, nagyon elrejtőztek.

- Azért csak kutassanak!

Alámerültek a zöld felhőnek. A távolban zöld folyó futott. Előtte pedig egy zavaros vizű másik. Úgy látszik, itt minden zöld, csak az az egy folyó, ami egy tóba torkollik, az jelzi, hogy azért nem pusztult itt ki minden.

Moron tippelni merte volna, hogy az a folyó Élet Vize, vagy valami ilyesmi nevezetű folyó a bolygó lakosai körében.

Már ha voltak lakosok.

- Oké, megnézzük azt a folyót – rendelkezett Connie. – Észak-nyugat irányba ötven-hatvan kilométer. Hajrá!

Negyed óra múlva már a talajon szemlélték a helyet. Minden csöndes volt, bár inkább tűnt ez vihar előtti csendnek, mint nyugalomnak. Nem tetszett egyiküknek sem ez a hely, akármi is volt.

- Corellian wind, a bolygó kihalt. Más utat kell keresnünk…

4.

- Uram, hajók közelednek – törte meg a csendet az egyik tiszt. – Öten… nem, hatan…

És így folytatta, az eredmény tizenöt lett. Tizenöt hajó… A semmiből…

- Szétválnak!

A tizenöt hajó között vegyes típusokat lehetett felfedezni: Z-95-ösök, Skipray vadászok, és egy TIE-elfogó. Válogatott népség lehetett, az nem vitás, de hogy kik, azt nem tudni.

Semmit sem tudtak.

Nyolc hajó tartott feléjük. A többi a zölden izzó égitest felé vette az irányt.

- Bíbor Egyes, jelentkezz! – kiáltotta a komba Jonson. – Vadászok tartanak felétek, ismétlem, vadászok tartanak felétek!

Mindenki a gépbe ugrott, és néhány másodperc alatt eltávolodtak a felszíntől. A hét vadász rohamosan közeledett, majd, mikor találkoztak, visszaszorították őket az Élet Vizéhez.

- Túl sokan vannak, és túl jók! – panaszkodott Jorka. – Valamit sürgősen ki kell találnunk!

- Ne rinyálj már, Jorka – rivallt rá Connie, egy Skypray-jel a hátában. – Valaki szedje le a seggemről a rohadékot!

Nem kapott segítséget. A többieket is feltartották az ügyesebb, gyorsabb harcosok. A hajóik nem voltak jobbak, de látszott, hogy a meglepetés erejével éltek, és sokkal magabiztosabban vezettek.

- Nem tudom, kik ezek, de már az agyamra mennek – füstölgött Andrus.

- Nem megyünk semmire a nyafogásotokkal – csattant fel Underso.

Ránézett a műszereire, és kelletlenül vette észre, hogy elszállt a hátsó pajzs. Egy darabig igyekezett a fegyverekről a pajzsra irányítani az energiát, mondván, most a fegyverzetre úgy sincs szükség, de mire észbe kaphatott volna, egy ionsugár úgy telibe kapta, hogy még ő maga is megrázkódott.

- Minden egységnek vissza! – ordította Draver, bár tudta, hogy nem futamodhat meg ilyen könnyen. – Minden egységnek VISSZA!

Hiába, féltette a pilótákat. Itt voltak, egy ismeretlen bolygónál, és holmi fejvadászok, vagy isten tudja, mik feltartották. Már az is különös, hogy pont itt léptek vissza a valós térbe. Mintha valami visszatartotta volna őket.

- Kapitány, nézze! – rángatta meg a vállát Jonson. – Azok ott megőrültek!

És Draver odanézett. A lézerágyúk robajának közepette, a lövedékek villanásain keresztül meglátta a hajót…

Ami feléjük tartott…

5.

- Bíbor Egyes, minden rendben? – tudakolta rosszat sejtve Shadree. – Csak mert egyenesen a tónak mész…

A megkérdezett személy nem válaszolt. Az X-szárnyúja pedig orral előre belefúródott a tóba…

- A francba, kilőtték Bíbor Egyest! – kiáltott fel Jorka.

- Akkor valakinek ki kell mentenie, méghozzá gyorsan – vélekedett Moron.

Tanoshikka felől morgolódás hallatszott, Csipogó pedig fordította:

- A gazdám nem vállalkozik rá.

- Akkor nekem kell mennem – döntötte el Andrus. – Én újonc vagyok, nem tudom tartani a légteret.

Hirtelen villanás látszott Moron gépe felől, és az X-szárnyú bal szárnya csörömpölve vált el a törzstől.

A gép pördült néhányat, majd amilyen puhán csak lehetett, landolt – de Moron valószínűleg elkábulhatott.

- Fene azt az ijesztős fajtáját – szűrte a fogai közt Shadree. Tudta, hogy más nem tudná elvégezni a feladatot, csak ő, mert egy bothai és egy vuki bundája vizesen… Az nem jó móka!

- Tartsatok ki, lemegyek – azzal bedöntötte gépét, és elindult a felszín felé.

Jorka és Tanoshikka ádázul harcolt. Sikerült kilőniük kettőt, így az idegenek már csak négyen voltak, de négy a kettő ellen akkor sem életbiztosítás.

- Központ, segítségre lenne szükségünk – szólt a komba Jorka. Csak statikus recsegés volt a válasz. – Központ, hallasz?

Nem kapott választ.

- Draver kapitány? – próbálkozott újra. – Jonson parancsnok?

Kitért a lövedékek elől, és megkérte Tanoshikkát, hogy segítsen a rátapadt Skipray-jel szemben.

- Corellian wind, hallasz? – próbálkozott újra. A színes lövedékek már a pajzsán táncoltak…

Nagy robajjal Tanoshikka érkezett oldalról, az üldözőből pedig egy nagy törmelékfelhő keletkezett.

- Kösz, Bíbor Négyes – dünnyögte az orra alatt Jorka.

De a lelke mélyén tudta, hogy elvesztek.

6.

Az X-szárnyú olyan gyorsan landolt, amilyen gyorsan csak tudott. Shadree kiszabadította magát a hevederek közül, majd ledobta a sisakját, és messze eldobta. nem is nézte hová – csak időben oda akart érni, míg mielőtt a pilótafülke teljesen elmerül az Élet Tavában.

Már az sem foglalkoztatta, hogy majd’ megfagy. Az sem, hogy félúton már nem ért le a lába. Mikor odaért, dermedt kezeivel belekapaszkodott a süllyedő X-szárnyú szárnyába, majd kúszni kezdett a pilótafülkéig. Tudta, hogy nagy erőt kell gyűjtenie, ha valamit kezdeni akar.

A pilótáknál mindig volt egy apró tenyérpisztoly, aminek most nagy hasznát vette. Kilőtte az ablakot tartó gerendákat, és belehajította őket a vízbe. A fülke már majdnem elmerült, Connie válla még kilátszott, de Shadree tudta, hogy sietnie kell. Megkereste a hevederek kioldógombját.

Egyből megtalálta. Remek. Connie-nak már csak a feje látszott. Benyúlt a hóna alá, és teljes erejéből kihúzta a kábult Undersót.

Az X-szárnyú végleg lemerült, köszönhetően annak, hogy Shadree rámászott a szárnyára. A gép másik szárnya a levegőbe emelkedett. Shadree lihegve a vállára tette Connie-t, majd elrugaszkodott. Egy végtelennek tűnő húsz másodpercig a víz alatt fuldoklott, mert víz fölött akarta tartani Bíbor Egyest. Ő maga pedig nem tudott fent maradni. Aztán, húsz másodperc tempózás után végre leért a lába, és lelassulva ugyan, de támogatva Connie-t kilépett a partra. Tudta, ez meleg helyzet volt, mert majdnem belefullasztotta magát az Élet Tavába, de megérte.

7.

- Corellian wind, jelentkezz – kiáltotta a komba Shadree. Nem kapott választ. Többszöri megpróbálásra sem.

Biztossá vált, hogy a Corellian wind elpusztult, vagy csak a parancsnoki híd… De az elég fontos része egy hajónak, szóval lehet halottnak nevezni.

A titokzatos támadók visszavonulót fújtak, látván a lezuhant gépeket. A Bíbor osztag tagjai pedig megpróbáltak menedéket találni, és istápolni Connie Undersót. Bár ez egy tó partján, a semmi közepén igen nehéz volt.

Vakon és süketen sodródtak a vadvilágban.

És bárcsak tudnák, mi történt a Corellian wind-del…

- Tudom, nem tetszik nektek ez a helyzet – kezdett bele sóhajtva Shadree. – De ne veszítsük el a fejünket. Megszakadt a kapcsolat Draver-rel. Connie eszméletlen… Mi meg nem vagyunk a helyzet magaslatán. De csak úgy, nem pusztulhat el a Corellian wind, ezt biztosra mondom!

- Tehát bízik benne, hogy még élnek odafönt? – fordította Tanoshikka kérdését a tolmácsa.

- Igen. Élnek, de most más problémáik is vannak. – Felnézett az égre. A zöld felhők fölött egy árnyékot vélt felfedezni. Tudta, hogy az a Corellian wind. Az életére is megesküdött volna…

Így telt el egy nap a Vjun nevű bolygón…   

Írta:

The Medium

Ne nézz vissza 2. rész

1.

A két X szárnyú kilépett a hiperűrből, és elindult a gázóriás kék, sárga foltokkal borított

gömbje felé. Shadree ellenőrizte a szenzorokat. Tőle balra, 10 méternyire egy másik X-

szárnyú repült.

– Nem érzékelek semmit, szerintem ez a rendszer tiszta.

A lány bólintott, majd jobbra kanyarodott.

– Szőrös barátom, tudod mit mondott Draver?

A bakurai elképzelte, ahogy a másik pilóta megvakarja szőrös fejét.

– Semmi mellett ne menjünk el.

– Igen.

A két vadászgép elszakadt a hatalmas égitesttől, majd elindultak a rendszer belső régiói felé.

A fehér törpe körül már csak egy halott bolygó fekete gömbje keringett.

– Utálom az ilyen rendszereket – mondta Jorka.

Az asztromech droidja helyeslően felfüttyentett. Shadree egy pillanatra elgondolkodott, hogy

talán a szorgos kis droidok átveszik a gazdáik személyiségét. Jorka droidja, Rém ezért lehetett

ilyen akadékoskodó, míg az övé Tövis pedig kötekedő, de megbízható.

– Ja, a lényeg, hogy egy birodalmi hajó sem vesztegel itt, így csak a rinyálásodat kell elviselnem.

Ránézett a képernyőre, és összeráncolta a szemöldökét.

– Ti emberek, olyan viccesek vagytok.

Ekkor léptek ki a hiperűrből. Shadree egyből felismerte a hajók típusát. Egy vaskos törzsű

Dreadnaught cirkáló, két oldalán pedig egy-egy karcsú Marauder korvett.

– Egye meg a krayt!

A Dreadnaught oldala felnyílt, majd kiokádta a tizenkét TIE vadászt, amik elindultak feléjük. A marauderek tüzet nyitottak.

– A mi dalunkat játsszák, táncoljunk rá a mi módunkra.

A két X szárnyú szétvált, eltávolodtak egymástól, közben a lézerágyújukból folyamatosan a

vadászok felé lőttek, kitértek a korvettek tüze elől, majd hátat fordítottak nekik, aztán

bontották az alakzatot, és beléptek a hiperűrbe.

Az űr egy üres és hideg részén léptek ki.

– Mint ha tudták volna, hogy itt vagyunk.

– Valaki informálta őket – mondta Jorka, majd elkezdte kocogtatni a kormányt. –

Visszamegyünk a Corellian windre?

Shadree elgondolkodott. Egy birodalmi hajó sem jelent jót.

– Aha, áruló van köztünk…

2.

A két vadászgép kecsesen landolt a fregatt hangárjában.

 - Bíbor Hármas és Ötös leszálltak – jelentette Shadree, miközben leállította az X-szárnyú rendszereit.

 - Vettem. Gyertek az eligazítóba! – felelte Connie Underso kissé torz hangja a komlinkjéből.

A két pilóta elindult a megadott helyszín felé, közben néma csendben próbálták kikövetkeztetni, hogy mit jelenthet az a három hajó. A Marauder egyértelműen a birodalmiakhoz tartozott, viszont a dreadnaughtoknak úgy huszonöt évvel azelőtt volt a fénykora.

Amikor beléptek az eligazítóba, már minden társuk ott volt, és kíváncsian figyelték az érkezőket.

- Na, mit találtatok? – érdeklődött Moron.

- Két Maraudert és egy Dreadnaught-t – felelte Jorka, míg helyet foglaltak két üres széken.

Connie, aki az osztagával szemben állt, gondterhelten ráncolta a homlokát.

 - Dreadnaughtot mondtál? Ti összefutottatok egy működőképes példánnyal?

 - Nem, a Dreadnaught egy tradicionális bothai édesség – fintorgott Shadree. – Persze, hogy működőképesek voltak, különben nem jöttünk volna vissza ilyen hamar.

 - És tudták, hogy hol fogtok kilépni a hiperűrből.

A bakurai lány jelentőségteljes pillantással bólintott.

 - Valaki elárulta nekik – motyogta Moron a helyén fészkelődve.

 - Gratulálok a felfedezéshez, erre magunk is rájöttünk.

Tanoshikka idegesen felmordult.

 - Gazdám kéri önöket, hogy fejezzék be a veszekedést, és próbáljanak a feladatukra koncentrálni.

Azok ketten elhallgattak.

 - Köszönöm – bólintott Connie. – Van valakinek bármi megjegyzése ezzel kapcsolatban?

 - Én személy szerint furcsának tartom, hogy a birodalmiak Dreadnaughtot küldtek elénk. Lehetetlen, hogy ne lett volna jobb hajójuk.

 - Lehetséges, hogy csak tesztelni akarták az információforrást. – vetette fel Moron.

 - Igen. – Megkerülte az emelvényt, amit általában a magasabb rangú katonai vezetők szoktak használni. – A nap további részében szabadon elfoglalhatjátok magatokat… És még valami: legyetek nagyon óvatosak, hogy kinek mit mondotok el.

Connie távozott utolsóként. Leoltotta maga után a villanyt, és még egy pillanatig aggodalmas arckifejezéssel meredt a sötét terem túlsó falára. Való igaz, nehéz idők várnak a Corellian Windre.

Draver végighallgatta Connie jelentését. A kapitány irodájában csak Jonson tartózkodott. A férfi az ajtó mellett állt.

– Megszokott technika – mondta Jonson. – Ez egy teszttámadás volt.

Underso bólintott. Draver odalépett a nőhöz, majd megszólalt.

– Pihenőt kapnak, míg nincs más hír.

A nő lelépett. Draver leült, majd átnézte a feljegyzéseket. Háromugrásnyi távolságra kerültek az asztreoidamezőtől, és a birodalmiak csak most bukkantak rájuk. A kapitány emésztgette a dolgot.

A hajón egy áruló van, aki valahogy leadja a jelentéseit. Draver odaszólt Jonsonak.

– Vegye át a hidat.

Az első tiszt bólintott, és kilépett az ajtón. A koréliai lenyomta a hívógombot, pár perc múlva egy alacsony bothai lépett be az ajtón. Az arca majomszerű volt, vörösesbarna szőrzet borította.

Caer Bey’krell volt a bothan neve, és a lázadó hírszerzés egyik legjobb ügynöke volt.

– Mit gondol?

A bothan leült, a kezeit a combjára helyezte.

– Jonson. Olvastam az aktáját, miután kijutattuk a Caridáról. Elsőrangú tiszt és lövész, valamint részt vett bizonyos hírszerzési kurzusokon, az akadémián. Valamint a szöktetése során történt pár dolog.

– Problémák?

– Épp az, hogy nem. Az akadémián csak a fele őrség teljesített szolgálatot, a riasztókat épp akkor tartották karban. Gyanús volt, valamint csak a végén volt egy kisebb konfliktus a birodalmiakkal. A kommandó visszatért. Ilyen sikeres hírszerzői akciót még nem pipáltunk.

Draver bólintott. Megbízott Jonsonban, de a tisztben volt valami sikamlóság, ami nem hagyta nyugodni.

Felcsipogott a kapitány hívója.

– Még beszélünk erről. – Draver megnyomta a gombot. – Igen.

Jonson hangja szólalt meg a hangszóróból.

– Alleran visszatért.

Draver bólintott.

– Leléphet – fordult a bothai felé.

3.

Moron végigsétált a folyosón. Fáradt volt. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy így eltévedt, és a tisztek szállásán kötött ki. Elhaladt egy ajtó előtt, majd megfordult. Rosszat sejtett. Mintha valaki elrohant volna a folyosón.

A következő pillanatban egy tűzgolyó kezdett el növekedni az ajtó helyén, a robbanás ereje meggörbítette az ajtót, és a falhoz vágta, a lökéshullám hátralökte. A fiatal pilóta előtt elsötétült a világ.

4.

Draver végighallgatta a twi’lek jelentését.

– A birodalmi bázis a harmadik bolygón található. A bolygó légköre belélegezhető, a felszínét hatalmas kanyonok és becsapódási kráterek borítják. A geocentrikus pályán két Carrack, három Dreadnaught és két Victory osztályú csillagromboló őrzi.

A kapitány megdörzsölte az állát, Jonsonra pillantott, aki elgondolkodva figyelte a holoképet. A birodalmi bázis egy meteorkráter aljában helyezkedett el, amibe több kanyon is torkollott. A központjában egy bunker volt, aminek a tetején három ionágyú foglalt helyet.

– És ezen a rendszeren haladna át a menekülő konvoj az új bázisra.

Ynese megkerülte az asztalt, és elkezdte kocogtatni a körmével.

– Valaki tudott erről, amint kilép a hiperűrből egy hajó, akkor ezek már lőni fognak.

Hirtelen megremegett a fedélzet, majd egy robbanás hallatszott. A tisztek egyszerre néztek fel. Draver bekapcsolta a hívót, majd beleszólt.

– Mi történt?

– Ez belülről jött uram. Valaki bombát robbantott Jonson parancsnok szobájában.

Draver ránézett a többiekre, majd elsietett. A folyosót sötét füst töltötte be. Draver odarohant, a fal mellett egy pilótaruhát viselő fiatal fiú támaszkodott, a homlokán lévő zúzódást nyomogatta.  Draver hátranézett, ekkor látta meg a beérő Jonsont, aki elsápadva nézte ami a kabinja romjaiból maradt.

– Ezt nekem szánták?

A tiszt előre lépett.

A szoba előtti terepet ellepték a lázadó katonák. A füstből egy bothai lépett ki, Caer, a kezében egy összeégett fémcsomóval.

– Mr. Andrus egy alakot látott elrohanni a folyosón. – A hírszerző odalépett Jonsonhoz és Draverhez, majd az első tiszt orra elé emelte a kezében tartott  valamit. – Igen, jól látja. Ez egy hipertéri vevő, ami ráadásul egy rejtett frekvencián sugároz. A Birodalom új találmánya, fantasztikus. Jonson, letartóztatom árulásért.

5.

Sötét és kellemes meleg vette körül. Melegebb, mint egy Nebulon-B fregatt folyosóján kellett volna, hogy legyen. Lassan kinyitotta a szemét. A látása homályos volt, mintha sárgászöld felhő lepte volna el a szemét, de még így is ki tudta venni a vele szemben álló alakokat.

Beszéltek, de hangjuk csak tompán jutott el hozzá.

 -… élte. Sokkal… le…tett volna.

A hang ismerős volt, de így hirtelen nem tudta volna megmondani, hogy kihez tartozik.

Kinyújtotta a kezét, de az valami keménybe ütközött.

Egy csapásra teljesen éber lett. Ahogy vette a fáradságot, hogy alaposan körülnézzen, észrevette a szájára csatolt oxigénmaszkot. Továbbá az is tudatosult benne, hogy nehezen mozgatja a tagjait. Ennek oka a sűrű folyadék volt, amiben épp ázott.

Egy bactatartály. Lassan kezdett előtte felrémleni, hogy miért is van itt.

Miután kilépett az eligazítóból, elindult a kabinja felé. Csak aztán valahol rossz felé kanyarodhatott, mert a tiszti szállások előtt kötött ki. Aztán csak egy hatalmas tűzgolyóra és robajra emlékezett. Valószínűleg felrobbanhatott valami.

Halk motoszkálást hallott a feje fölül. Amikor felnézett, enyhe fájdalom nyilallt a nyakába. Valószínűleg meghúzhatta esés közben.

Fölötte felemelkedett a tartály teteje, és egy Tuvan-bi droid jellegzetes fejét pillantotta meg, ahogy a gépkarok kiemelték a folyadékból.

A droid egy kórházi ágyhoz támogatta, és leültette rá. Miközben a füléből is kiszivattyúzták a benne maradt bactát, alkalma nyílt még egyszer körülnézni.

A helyiségben rajta kívül három ember állt. Connie, Shadree – rajtuk még meg sem lepődött volna, bár azt egy kicsit furcsállta, hogy az utóbbi benézett hozzá – és Draver. Hogy utóbbi mit keresett ott, arról fogalma sem volt.

 - Üdv újra köztünk, Andrus – mondta Shadree. Arca kifejezéstelen volt, de Moron meg, mert volna esküdni rá, hogy a szemében némi aggodalom bujkált.

 - Öö… sziasztok… és üdv, kapitány.

Draver kurtán biccentett.

 - Örülünk, hogy nem lett baja. És ha megbocsát… válaszolna néhány kérdésemre?

Connie és Shadree összenéztek, és valószínűleg egy véleményen lehettek, mert az előbbi megszólalt:

 - Elnézést, kapitány, de véleményem szerint Andrus pilóta még nincs olyan állapotban, hogy kihallgassa. Szüksége van egy kis pihenésre.

 - Meglehetősen fontos dologról van szó.

 - Tudom, de… - Connie kezdett kifogyni az érvekből.

 - Tuvan-bi még nem végezte el rajta az utólagos vizsgálatokat – segítette ki társa.

 - Így igaz – csoszogott közelebb a robot. – Néhány dolog még hátravan.

Draver beletörődő sóhajt hallatott, és biccentett a vadászpilótáknak.

 - Ezek szerint később kell visszatérnem az ügyre.

Azzal kilépett a szoba ajtaján.

– Mi történt? – kérdezte Moron. Ennyire nem izgult, mikor a fegyelmi bizottság döntésére várt a Coruscanti akadémián.

Shadree leült a srác ágya mellé, majd felsóhajtott.

– Jonson kabinját felrobbantották. Caer szerint az elsőtiszt végig egy Birodalmi tégla volt, így próbálta meg eltüntetni a nyomait.

Connie ránézett a droidra, majd felsóhajtott.

– Cane Jonson nem kétszínű alkat. Jó, néha annyi jó érzés szorul belé, mint egy Sarlaccba, de azért jó ember.

– Honnan tudod? – kérdezte Moron.

– Tudom – förmedt rá a Bíbor osztag vezetője. – Híreket kaptunk egy bázisról, a közeli rendszerben. Egy szövetségi konvoj is ott marad. Kölyök, túl jól őrzik a bázist, plusz még ahogy látom, ilyen állapotban nem repülhetsz.

Moron felállt volna, de Shadree visszanyomta.

– Nyugalom. ­– mondta a bakurai. – Majd mindent elmondunk, de így nem repülhetsz, bajnok.

Moron visszazuhant az ágyba.

6.

Draver belépett a börtönszekcióba. Csak néhány zárka volt itt, tágas helyek egy priccsel és egy asztalkával. A külvilágtól egy erőtér választotta el őket. A Corellian wind kapitánya belépett és ránézett a priccsen üldögélő elsőtisztjére.

– Megölöm azt a szemét bothait.

– Tisztázzuk, a robbantó még a hajón van – mondta Draver, odalépett az energiapajzshoz. – Nem kell tisztelegnie, Caer rávett, hogy fosszam meg a katonai rangjától.

Jonson bólintott, majd megdörzsölte a halántékát.

– Megtalálták a bombát.

Draver bólintott.

– A hajó fegyverraktárából származott. Kis hatótávolságú detonátor, amint túl leszünk ezen az egészen ígérem, hogy elkapjuk aki magára próbálta kenni.

– Köszönöm uram.

Draver bólintott, és sarkon fordult. Most egy csatát kellett megterveznie.

Eljutott az eligazítóba, ami egy arénára hasonlított, a közepén egy holoráccsal. Az emelvény körül a flotta nagyobb hajóinak a kapitányai, míg a nézőtéren a Bíbor osztag tagjai és megmaradt néhány X és Y szárnyúakat vezető pilóták.

Draver végignézett a többieken, majd felsóhajtott.

– Mint mindenki tudja egy birodalmi bázist fedeztünk fel a közeli rendszerben. – a pódium felett megjelent a bolygó felszínének hologramja. Egy kráter, ami négy kanyon keresztútján feküdt. A kráter közepén pedig a bázis. Felette pedig két csillagromboló, körülötte pár hajó. – Igen, mint a Yavinon. De mind láthatják, hogy ez egy birodalmi csapda. Itt nem számíthatunk elsöprő győzelemre. A rendszeren át fog haladni egy lázadó konvoj, három szabványóra múlva pontosan. Addig fel kell tartanunk a csatahajókat, a vadászaink pedig a bázis ellen támadnak. A támadást 15 perccel a konvoj belépése előtt kezdjük meg. Amint elmentek a rendszerből, mi is ugrunk. Kérdés?

Az egyik pilóta karja a magasba lendült. Draver egyből látta, hogy Tanoshikka a vuki az.

– Mondja Bíbor 4.

A vuki dörmögött és morgott. Az övén lévő apró protokolldroid pedig fordított mindent.

– Szóval banthaárnyékot lökünk eléjük.

– Igen, jó vadászatot.

A pilóták elhagyták a termet. Csak ő, Ynese és Caer maradt az eligazítóban.

– Figyelni kell a hajót, a szabotőr csak is a csata közben hagyhatja el. A mentőkabinokra és a hangárokra összpontosítsanak…

– Már megtaláltuk – mondta a bothai. Draver ránézett.

– Nem Jonson az, az egész egy banthaárnyék. A csata folyamán kiugrasszuk a bokorból. Utána pedig szabadon engedjük az elsőtisztem, szükségem lesz rá a hídon.

7.

Mint általában minden csata előtt, a hangár nyüzsgött az élettől. Technikusok, droidok és pilóták rohangáltak ide-oda, hogy minden szükséges dolgot elintézzenek az indulás előtt.

Drizzaqh magyarázott valamit Tanoshikkának a saját nyelvén, Csipogó pedig szépen lefordította a feleknek a másik mondandóját.

A geonosisi elmagyarázta, hogy a vuki vadászgépe teljesen rendbe lett hozva a legutóbbi eset után, aztán sok szerencsét kívánt a bevetéshez.

Tanoshikka pár morgással megköszönte a jókívánságokat, aztán belepréselte magát az X-szárnyújába.

A többiek hasonlóan tettek. Még öt perc volt hátra az indulásig.

 - Szóval csalit játszunk, mi? –érdeklődött Shadree.

 - Nem, én inkább úgy mondanám, hogy feltartjuk őket, míg a konvoj átmegy a rendszeren.

A lány vállat vont, és a vadászgépének támasztott létrára ügyet sem vetve a burkolaton felkapaszkodva bemászott a pilótafülkébe.

 - Ugyanaz! – kiáltotta oda parancsnokának, aki épp a haját tűzte föl, hogy a fejére tudja húzni a sisakot, aztán követte a példáját.

Ezután nem volt más dolguk, mint ellenőrizni a rendszereiket, aztán várni.

 - Minden vadásznak: indulás!- hallatszott a hangszórókból. Az utolsó fülketetők is lezárultak, minden technikus eltűnt a hangárból, és a pilóták sorban begyújtották a hajtóműveiket.

A hangár kapuját lezáró plazmafal eltűnt, és a vadászgépek kirepültek az űrbe.

 - Bíbor osztag, jelentést!

 - Minden rendben, Vezér – közölte Shadree, miközben Tövis kiszámította az ugrást.

A többiek is bejelentkeztek.

 - Rendben, akkor az Okker osztag után indulunk.

Pár másodperc múlva az említett Y-szárnyúak eltűntek a hiperűrben, a Bíbor osztag pedig egy villanássorozat kíséretében követte őket.

8.

– A Bíbor és az Okker osztag áttértek – mondta a jenet, odafordult Draver felé. A kapitány bólintott. Öt perc múlva ugranak. – Teremtsen kapcsolatot a Starral, az Ingle-vel és a Yorruthal, hogy álljanak rá a vektorra. Húsz vonásnyira legyenek a Windtől, gyémánt alakzatban.

A hajók lassan felálltak. Letelt az öt perc.

Draver felsóhajtott, odafordult a kormányoshoz.

– Ugorjunk, a megadott koordinátákra.

Na, most kiderül minden.

9.

Az Okker és a Bíbor osztag pontosan a Birodalmi flotta közepén lépett ki a hiperűrből. Elindultak a bolygó felszíne felé, a hatalmas hadihajók ekkor kezdték el aktivizálni magukat. A turbólézereik a vadászok felé fordultak, majd tűzet nyitottak.

A gépek eltávolodtak egymástól. Elérték a légkört. Az X szárnyúak átsüvítettek rajta, feltűnt a bolygó fekete, kráterekkel és kanyonokkal szabdalt felszíne.

– Jelentést. – mondta Connie.

Tudta, hogy a csata neheze csak most jön.

– Bíbor 3-as rendben – mondta Jorka.

– Bíbor 4 itt – hallatszott a protokolldroid hangja, a háttérben Tannoshika halk dörmögése.

– Bíbor 5 jelen – Shadree hangja szinte könyörgő volt, hogy végre lőjön már valamire. – Társaságunk akadt.

Fentről egy tucatnyi TIE tűnt fel, és vette őket üldözőbe. Az X és Y szárnyúak jobbra fordultak, és bevettették magukat a kanyonba.

– Na, látod Jorka – mondta Shadree. – Te rinyáltál, hogy nem lehettél ott a Vörös osztagban.

– Fogd már be!

A birodalmi vadászok egy sorba fejlődtek fel, hogy kövessék a támadókat. A kanyon jobbra kezdett el kanyarodni.  Connie ekkor látta meg a kanyon falára erősített turbólézert.

– Hopp, ez még gondot is jelenthet.

Az Okker osztag Y szárnyúi elsuhantak a lézerágyú mellett, de Connie-nak nem sikerült. Az ágyú tüzet nyitott rájuk. Connie kikerülte a lézersugarat, ezzel kikerült Jorka tűzvonalából. A bothai elindított egy protontorpedót, mire az eltalálta az ágyút. A felépítményt felfalta egy tűzgolyó, égett roncsokat hagyva belőle.

10.

A hatalmas Nebulon B fregatt és a kísérő hajói kiugrottak a bolygó felett. A Corellian wind ekkor nyitott tűzet az egyik Dreadnaughtra. A Rebel Ingle pedig fürgén kikerülte egy Victory osztályú romboló tűzét, és viszonozta azt.

A gyengélkedőn Moron elégedetlenül hallgatta a csatából jövő rádióadásokat. Tuvan-Bi odalépett a rádióhoz, majd a kikapcsoló gomb felé nyúlt.

– Ne kapcsold ki.

A gép megfordult, és odakacsázott a pultjához.

Ekkor egy találat megrengette a hajó belsejét. Moron akaratlanul is összerezzent.

A robbanásra emlékeztette, és persze az elsuhanó árnyékra. Mintha az a árnyék nagydarab lett volna, és mintha nem is emberi lett volna…

Moron felült, amikor kinyílt az ajtó, és besuhant valami. Tuvan-Bi előre lépett és megszólalt.

– Kérem…

Egy árnyék volt. A droid feje hirtelen hátracsuklott és elvált a testétől. Az a valami elindult a pilóta felé. Hegyes fülei voltak, farkaséra emlékeztető pofája, hatalmas karmos mancsai. Moron feltápászkodott.

Egy defel, egy élő árnyék…

Andrus leesett az ágyról, és felpattant, elindult a riasztót bekapcsoló gomb felé, de a defel elé ugrott. Megragadta a torkánál fogva, és teljes erővel az ágyhoz vágta…

11.

 - Vezér, Rém adatai szerint a kommunikációs központjuk előttünk, olyan száz kilométerre helyezkedik el – jelentette Jorka.

Connie egy pár másodpercig mérlegelte a helyzetet. A komközpont az állomás fontos, de általában igen kevéssé védett területe. Elég egy főbb antennát megsemmisíteni, és azok ott fönt gyakorlatilag megvakulnak. De előbb el kell jutni odáig…

 - Rendben, Bíbor osztag, vizesárok-manőver indul!

Az említett stratégia teljesen friss volt még a Halálcsillag megsemmisítésénél alkalmazták először. Szinte nulla volt az esélye, hogy szerepeljen a Birodalom nyilvántartásában.

 - Hógolyó, készülj fel, hogy ha szólok, be tudd fogni a célpontot!

Lassan lőtávolba került az adótorony. A kis droid sértődötten csipogott.

 - Tudom, hogy képes vagy rá, csak szóltam, nehogy…

Nem mondhatta végig, mert szavait félbeszakította Hógolyó visítása. Ösztönösen félrekapta a gépet, így a pajzsát éppen csak súrolta egy zöld lézernyaláb.

 - Skubik alulról! – kiáltotta, miközben megsorozta a támadóját. A vadász megpróbált kitérni előle, így a lézernyalábok a hajtóművek közti területet találták el. A hatás így is megfelelőnek bizonyult: a plazmasugarak átfúrták a dúracél lemezt, és lángra lobbantották az üzemanyagtartályt. A TIE zuhanni kezdett a föld felé, aztán eltűnt egy hatalmas tűzgolyóban.

A kom meglehetősen életszerűen adta vissza Shadree szitkozódását.

 - Mégis ki az a hülye, aki ilyeneket küld egy légköri ütközetre?

Magabiztos szavait ellensúlyozta, hogy közben majdnem eltalálta őt az egyik vadász lézerlövedéke.

 - Az ellenségre koncentrálj, ötös! – utasította Connie.

Az Okker osztag hasonló problémákkal küzdött, de ők még az X-szárnyúakra jellemző jó manőverezhetőségre se számíthattak.

Hamarosan meghallották Okker hármas ordítását, és az Y-szárnyú fél hajtóművét illetve pajzsát vesztve zuhanni kezdett. Ez meglehetősen szerencsétlen fordulatnak bizonyult az alatta elhúzó TIE-pár számára, mert nem tudtak időben kitérni a feléjük száguldó gép elől, és az őket is magával sodorta a biztos halálba.

12.

Moron nagyot koppant a falon. A defel már emelte volna jobb öklét, hogy keményen lesújtson a halántékára, de a férfi sípcsonton rúgta a támadóját – pontosabban ott, ahol az idegen annak megfelelő tájékát sejtette-, így annak megtört a lendülete, ami alkalmat nyitott Andrusnak, hogy megfeszített ujjit a defel bordái közé döfje.

Az idegen felhördült, és elengedte áldozata nyakát. Rosszul tette. Moron kiugrott előle, felkapta az első kezébe kerülő tárgyat – jelen esetben a Tuvan-bi droid fejét – és a riasztógomb felé hajította.

A szerkezet azonnal aktiválta magát, és az egész hajón szirénaszó harsant fel.

A defel az ajtó felé ugrott, de Moron elgáncsolta, és kis tétovázás után – nem volt ínyére, hogy egyedül kell maradnia a defellel - rácsapott a biztonsági zár kapcsolójára. Így már csak a nyitókóddal rendelkezők voltak képesek kinyitni az ajtót.

A csapdába ejtett idegen megpróbált feltápászkodni. Andrus egy pillanatig mérlegelte a lehetőségeit, és lendületből fejbe rúgta. A fekete alak némán rogyott vissza a padlóra.

Most már csak egy dolga maradt: várni.

13.

A Corellian wind rálőtt egy Carrackra, majd kitért a Victory osztályú csillagromboló tüze elől. A nála kisebb hajó pillanatok alatt felrobbant. Közben a Rebel ingle kitért egy Dreadnaught tüze elől.

– Már csak három perc. – csikorogta Draver. Már mindegyik hajó velük törődött. A Dac light Tie vadászok hadával viaskodott, közben a Yorruth lecsapott egy nála nagyobb csillagrombolóra, és a vezérlő központot vette célba.

– Két perc – kiáltott oda a duroszi tüzér.

– Jó csak maradjunk mozgásban!

– Uram. – A jenet odafordult Draverhez. – Valami történt a gyengélkedőn.

Draver bólintott.

– Biztonságiakat oda.

A híd megremegett. Már csak egy perc volt hátra.

Vagy már annyi se.

Kisebb tüzeket jelentettek a kantinból, a gépházban pedig meghibásodásokat észleltek.

14.

Connie kitért a rá lövő TIE vadász útjából, majd pár foknyival visszakanyarodott, és lőtt. A gép irányíthatatlanul csapódott a bolygó sziklás talajába. Az X szárnyúak kiértek a Birodalmi bázishoz. Annak a fegyverei azonnal tűzet nyitottak rájuk. Az Okker osztag egyik tagja leadott egy lövést, mire a turbólézer darabokra robbant, de egy TIE vadász a háta mögé került, és lőtt. Az Y szárnyúból nem maradt más, mint egy fekete folt a bolygó talajában.

– Megtámadom a kommunikációs központot.

Jelentette be Okker vezér.

– Bíbor 4 fedezzük.

Igenlő morranás hallatszott a kommból, ahogy a másik X szárnyú felzárkózott Connie mögé. Két oldalról fogták közre a másik gépet, miközben a társaik lefoglalták a bázist védő vadászgépeket.

A nő kitért balra a rálövő turbólézer lövései elől, majd lőtt. Az ágyú berobbant. Jorka felordított.

– A franc, bekormozta a festésem.

– És szivárog a bal hajtóműved…

Hallatszott Shadree hangja, persze azután, hogy a bakurai kilőtte a turbólézer tornyot, és tűzharcba keveredett az egyik TIE-vel.

– Maradj a közelembe.

15.

– Már csak fél perc.

Draver kezei szinte odaforrtak a korláthoz, ahogy kinézett a csatára. A klónháborúkban sok ilyen ütközetben volt része, de mint katona. Most ő volt a vezér, Dodonna tábornok halála után neki kellett vezetnie, ami a flottából megmaradt. Draver belerúgott a vasrúdba.

– Mire várnak még?– morogta.

Remélte, hogy Connie és a Bíbor osztagnak sikerül hatástalanítania a kommunikációt, valamint a rombolók is inkább rá figyelnek.

16.

Dühös ordítás hallatszott.

– Tannoshika gazdám azt mondja, hogy hátulról megsérült.

Connie hátranézett, látta, hogy a wookie gépe remeg. Megsérült a vezérsíkja.

– Te aztán sok munkát adsz a vén rezgőszárnyúnak? Na, sipirc, innen már egyedül is boldogulunk.

Újabb morgássorozat.

– Nem tűröm az ilyen beszédet, szőrmók. Visszamensz.

A bázis központjában voltak. Két TIE vadász hátulról rájuk ragadt. Tanoshikka nagy nehezen megfordította a gépét, majd visszaindult, de közben még tűzet nyitott az elülső TIE-re. Az Okker vezér gépét ekkor kapta telibe egy lézersugár. Az Y szárnyú fekete csíkot húzva dőlt a bázis felépítménye felé.

– Bíbor vezér, az ön feladata kiütni az antennát. Én elvégzem az én dolgo…

Egy tűzgolyó emelkedett a helyén. Az épület megremegett a becsapódás erejétől. Connie-nak ekkor más dolga akadt. A TIE vadász a nyomában volt. A nő kitért balra a lövés elől. Hógolyó ijedten csipogott, arról, hogy így nem tudja befogni az antennát. A nő megpördült, de egy lézersugár így is súrolta az arcát.

A nő ekkor megkerülte balról az antennát, majd lőtt. A tányérszerű felépítmény helyén egy tűzgolyó kezdett el emelkedni. Connie visszafordult a társai felé. Győzelmet aratott.

17.

– Robbanás a bolygó felszínéről! – kiáltotta ujjongva a durosz.

Jissi meglökte Draver könyökét. A kapitány odanézett. A képernyőn látszott jól a tucatnyi lázadó transzporter, amit három korélliai korvett és kettő Carrack kísért. A férfi arcán egy apró mosoly jelent meg.

– Elvállunk a Birodalmi Flottától. Üzenem a Bíbor és az Okker osztagnak, hogy találkozzunk az alábbi koordinátákon.

18.

A vadászgépek egyszerre emelték fel az orrukat, és indultak meg a légkörön kivülre, ahol már látszott a Corellian wind ismerős sziluettje. Az X szárnyúak és a két Y szárnyú átcsusszant a hangárt védő erőtéren, és landoltak. A Corellian wind pedig ugrott…

A hajó és a kísérői egy vörös óriás árnyékában tanyáztak. A Nebulon B űrfregatt védelmezően simult a szállítók és az őket kísérő kisebb cirkálók felé. Draver kinézett az irodája ablakán, mikor csipogás hallatszott.

– Bejöhet.

Jonson volt az. A férfi arcán ugyan az a udvarias mosoly. Jonson megállt, és elővett egy holodisket, átnyújtotta Dravernek.

– Bomba?

Az elsőtiszt megrázta a fejét.

– Ha csak nem Mon Monthma nem tart már igényt a szolgálataira.

Draver átvette az adattárolót Jonsontól, majd berakta az asztalon lévő komputerbe. A levegőben megjelent egy fénylap, rajta egy szöveg.

– Mont Monthma utasítása, hogy vegyem át Jan Dodonna tábornok helyét a hadtest élén. Na ez jó.

Jonson elmosolyodott.

– Kiderült valami a defelről?

– Nem beszél, pedig Caer beveti a legkeményebb kihallgatási technikákat, de hallgat. Szerintem nem volt egyedül…

– Logikus. A Birodalom kedveli az inhumánokat. Mi csak annyit tehetünk, hogy innentől nyitva tartjuk a szemünket.

Jonson bólintott, aztán sarkon fordult, majd elindult a híd felé. Draver kinézett az ablakon a flottára. Amit ő rá bíztak.

Connie az X szárnyúja alatt feküdt, és a felnyitott hasát szemlélte. Szerettet a gépén dolgozni, főleg csata után. Csattogás hallatszott, a nő felnézett. Egy ismerős alak lépett be a hangárba. Shadree és Moron.

– Jaj, kiengedték a gyengélkedőről? – a nő kicsússzant az X-szárnyú alól. Felállt, és megtörölte az olajtól fekete kezét.

– Egy jó ideig nem repülhettek, két hét kb.

–Addig elülsz a hátsódon. – mondta Shadree. – Én meg hallgathatom Jorka rinyálását.

A fiú elmosolyodott. Connie felsóhajtott, ahogy végigmérte az embereit.

– Újra alakulunk.

– Hogy mi? – kérdezte Shadree.

– Van pár pilóta, aki elvesztette az osztagát a Yavin kiürítésénél. Átnéztem az aktáikat. Az Okker kötelék két pilótája is kéri a felvételét. Tizenketten leszünk pont…

A nő elmosolyodott erre. Shadree ránézett Moronra.

– Milyen érzés, hogy rangodat vesztetted?

– Hogy mi?

Egyszerre kacagtak fel.

A Corellian wind pedig tovább lebegett az űrben…A két X szárnyú kilépett a hiperűrből, és elindult a gázóriás kék, sárga foltokkal borított

gömbje felé. 

Sachia

Kenneth Withaker