−
Mielőtt találkoztam volna Tannoshikkával, már apró jelekkel mutatta meg, hogy
létezik. – Syerra elmosolyodott, majd kitörölt egy könnycseppet a szeméből. –
Felrakta a kommunikátoromat a szekrényem tetejére, én meg a kis termetemmel nem
tudtam elérni. Hiányozni fog.
A
Bíbor és Smaragd osztag tagjai a kantinban gyűltek össze, hogy meggyászolják a
csatában elesett vukit. Szinte mindenkinek volt jó vagy kevésbé jó emléke róla.
Két napja itt még Shadree hordta le Tannoshikkát, mert viszketőport rakott a nő
villájára.
A
pilótanő felsóhajtott, majd belekortyolt a kezében tartott pezsgőbe. A bal
karján egy fekete szalagot viselt a gyász jeleként. Ezerszer megfogta volna azt
a villát, sőt még az arcát is belemártotta volna egy edénynyi viszketőporba,
hogy ha visszakaphatja a bajtársát.
Ezt
azonban nem mutatta ki. Úgy érezte, hogy már az összes gyászt elhasználta a
bátyjára, aki valamilyen furcsa és eltorzult módon végül mégis visszatért az
életbe. A pilótatársára már nem jutott több, holott most nem bánta volna. Ilyenkor
kicsit irigyelte Syerrát, aki nagyon is ki tudta mutatni az érzelmeit. A fiatal
caamasi lányt is érte már akkora veszteség rövidke élete során, amit Shadree
soha nem kívánt volna egy gyereknek.
−
Tannoshikka, örökké emlékezni fogunk rád. – Syerra magasra emelte a pezsgős
poharat, a teremben tartózkodó többi pilóta is így tett. Miután véget ért a
búcsúünnepség, a bent lévők kis társaságokba tömörültek, csak Shadree maradt az
asztalnál, a gondolataiba mélyedve. Moron és Barakk észrevette a nő magányát és
odaléptek hozzá. A bakurai pilóta felpillantott.
−
Jól vagy? – kérdezte Andrus, majd mikor meglátta Stubborn arckifejezését,
azonnal kijavította magát. – Pontosabban minden rendben van?
−
Figyelj, egy barátom és egy jó pilóta halt meg épp az imént, azért mert én nem
értem időben oda. Szerinted minden rendben van?
−
Csak kérdeztem.
A
pilótalány kifújta a levegőt és újra a Zöldfülűre nézett.
−
Shad, figyelj… - próbálta nyugtatni az öccse.
Biztos
azt fogja mondani, hogy ha esetleg ő is odaér, akkor a TIE vadászok őt kapják
el és most két pilótát gyászolnának. A nő azonban jó pilóta volt, meg tudta
volna menteni a vukit.
−
Egy osztag vagyunk! – vágta rá a lány. Mindenki a lány felé fordult.– A
feladatunk, hogy védjük egymás seggét a csatában. Egy kötelékben repülünk,
egymáshoz igazodunk. Én meg pont nem ezt csináltam! Különben most nem
gyászolnánk itt, és Tannoshikka még mindig élne!
Teljes
erejéből a padlóhoz vágta az üvegpoharat, mire az hangos csörömpöléssel eltört,
a szétfolyó aranysárga folyadékon megcsillant a mennyezeti lámpák fénye. Moron
odalépett a lányhoz, a vállára tette, pontosabban tette volna a kezét.
−
Ne érj hozzám, ha jót akarsz az orrodnak!
Moron
hátralépett, arcán szomorkás, kissé megbántott kifejezéssel. Shadree,
megpróbálva elnyomni az előtörő bűntudatát, dühösen fújt egyet, majd
megfordult. Draverrel és Connie-val találta szembe magát. A kapitány arcáról
nem lehetett semmit se leolvasni, de a Bíbor osztag vezetője meglepettnek tűnt.
−
Tannoshikka halála nagy veszteség. Egy kiváló harcost veszített el a Szövetség,
önök pedig egy jó pilótát – mondta Draver. – Azonban háború van, negyed óra
múlva mindenki legyen az eligazítóban. Dolgunk van.
−
Uram, már csak tíz transzport van hátra – jelentette Palr elsőtiszt. A fiatal
férfi alacsony volt, de izmos. Szalmaszőke haját katonásan rövidre nyírva
hordta.
Rotch
Suru felpillantott az asztalon pihenő jelentésből. A kapitány már a negyvenes
évei közepét taposta, hollófekete, göndör hajába itt-ott ősz hajszállak
vegyültek, az arca pedig mindig olyan volt, mintha citromba harapott volna.
Persze
ez a keserűség most sokkal mélyebbnek és belülről jövőnek tűnt. Újra
lepillantott a fia gyászjelentésére… Nem tudta elhinni. Ez már nem a lázadó
banda megrendszabályozása, hanem háború volt.
A
kapitány tudta, hogy egyre több birodalmi tiszt gondolja így titokban. Hisz ez
csak az lehetett, ha az ellenfél visszalő, és sebet ejt az áldozata testén. Ez
az új viszály máris sebet ejtett Suru lelkén.
Képek
árasztották el a múltból. A fia, ahogy a mookájával játszik. Vezeti az első
terepjáróját. Felvételt nyer a haditengerészeti akadémiára, és az egyik
legjobbként lediplomázik. Majd vége… Egy lázadó vadászgép lézerágyúi egyszerűen
darabokká robbantotta Jaro Suru vadászgépét, örökre kitörölve a fiút a
galaxisból.
Rotch
pislogott párat, majd Palrra pillantott.
−
Amint berakodtak, indulunk – válaszolta. A klónháborúban még igazi csatákban
vett részt, nem pedig konvojokat kísért. Hiába, egy nyugdíjazás felé közelítő
kapitányt már csak ilyen feladatokra lehet használni. – Áthaladunk a Dozoisia
rendszeren és már a Woldonán is leszünk az alkatrészekkel. Tudom, elég unalmas
akció ez a konvojkíséret, de nem mindenki harcolhat a lázadók ellen.
−
És mi lesz, hogy ha megtámadnak minket? – kérdezte a Palr.
−
A lázadók sem olyan hülyék, hogy egy vesztes csata után újra próbálkozzanak.
Simán végig fogunk menni. Ha pedig a lázadóknak mégis ennyire elment az eszük.
– Eszébe idézte a fia arcát, kifújta a levegőt. Azonban a bensőjét nem töltötte
el az izzó düh, helyette inkább ürességet érzett. – Akkor csak jöjjenek.
Az
eligazító még mindig ugyanaz a tágas és steril helyiség volt, mint eddig. A
körkörösen futó, lépcsőzetesen felépített „nézőteret” elfoglalták a Bíbor
osztag tagjai. Jorka lepattant az egyik ülésre, majd a mellette lévő üres
helyre nézett.
Eszébe
jutott, hogy azt mindig Tannoshikkának foglalta le. A bothai tétován a bejárat
felé pillantott, de nem tűnt fel a vuki jól ismert, bozontos alakja. A pilóta
megrázta a fejét.
−
Szabad ez a hely? – lépett oda hozzá Dorf.
A
pilóta a bejárat felé pillantott, de csak Barakkot és Syerrát látta belépni
rajta. Legyintett, a bimm pedig leült.
Nem
sok kedvet érzett ahhoz, hogy felszálljon és harcba keveredjen a birodalmiakkal.
Még mindig érezte a lelkét szorongató sokkot. Miután visszatért a titokzatos,
fekete csillagromboló elleni harcból, csak akkor vette észre, hogy egyel
kevesebb gép landolt a hangárban. Jorka kiugrott a gépből, és az osztag minden
tagjához odarohant, hogy megnézze ki maradt ott…
Arra
gondolt kezdetben, hogy rosszul számolta meg a tagokat, vagy saját magát nem
számolta. A szíve összeszorult, amikor rájött, hogy pont Tannoshikka, a mindig vidám
és játékos Tannoshikka nem tért vissza. Az a Tannoshikka, aki minden buliban
benne volt, akinek a csínyei bosszúságot, de mégis annyi örömet okoztak a
legénységnek.
Draver
ekkor érkezett meg. A hajó kapitánya végigsétált a sorok között levezető lépcsőn,
majd megállt a holovetítő mellett.
−
Jó napot! – mondta, majd aktiválta a szerkezetet. A semmiből egy napsárga
lánggolyó és az azt kerülgető bolygók képei jelentek meg. Elölről a harmadik
égitest hirtelen megduzzadt, láthatóvá vált az egyetlen holdja. A légkört
ellepő felhőörvények alól elősejlettek a kontinensek és óceánok körvonalai. – A
Woldonia III. Néhány napja egy lázadó akciócsoport rajtaütött a felszínen lévő
birodalmi bázison. A császári egységek visszaverték a támadást, azonban a mi
erőink ennek ellenére képesek voltak kárt okozni a támaszpontban. A felderítők
szerint elég súlyosan meggyengítették, hogy egy második támadást már ne
tudjanak ilyen könnyen kivédeni. – Draver végigtekintett a pilótákon, a szemei
fagyos hullámokat lövelltek a terem minden sarkába. – Azonban mire
átcsoportosítjuk az erőinket egy második támadáshoz, a pótalkatrészeket
szállító konvoj már odaér és a bázis személyzete befejezi a javításokat.
Megkerülte
a hologramot, majd megint végigfutatta a tekintetét az összegyűlt pilóták
arcán, majd bólintott.
−
Szerencsére az Adala Iparművek egyik helyi képviselője adta az infót, hogy az
alkatrészeket szállító konvoj útja a Dozoisia rendszeren halad át. A Bíbor
osztag előremegy, és rajtaüt a szállítóhajókon. Repüljenek be a csapat közepére
és a hajtóművekre célozzanak!
A
rendszert ábrázoló hologram eltűnt, helyette egy hajócsoport képe tűnt fel. A
nyolc vaskos testű birodalmi szállítóhajóból álló konvoj élén egy Dreadnaught
cirkáló haladt. A sorban harmadik és hatodik hajót egy-egy Carrack oaztályú
csatahajó képezte.
Jorkának
volt egy olyan érzése, hogy nem lesz olyan könnyű oda berepülni.
−
Amint végeztek ezzel, ugorjanak a hiperűrbe, előtte jelezzenek, hogy
megtörtént. A Birodalomnak napokba is beletelhet, mire újra berakodják az alkatrészeket.
Akkora a bázis valószínűleg már elpusztult a támadásban. Van kérdés?
−
Mi a biztosíték, hogy a birodalmiaknak nincs valahol tartalék alkatrésze? –
szólalt meg Shadree. – Ne adja az Egyensúly, mondjuk, jön egy másik konvoj,
esetleg jobb őrizettel. Akkor mi lesz?
−
Hogy mi a biztosíték? – kérdezte Draver. – Az hogy maguk az egyik legjobb
vadászgép alakulat. Térjenek vissza épségben és hiánytalanul. Az Erő legyen
önökkel.
Shadree
berontott az öltözőbe, magára kapta a narancssárga repülőszkafanderét és levett
a polcról egy sisakot. Több csatát is átélt, sok bajtársat elvesztett. Kifújta
a levegőt, és visszajátszotta azokat az eseményeket amik Tannoshika halálához
vezettek. A titokzatos csillagromboló tűzet nyitott a Justicara, a robbanások
szinte betöltötték az űrt. A rádióból morgások és hörgések hallatszottak,
Csipogó azonnal fordította a vuki mondanivalóját. Shadree nem mert
visszaemlékezni arra mit mondott a droid… A szitkok felét inkább le se
fordította, a pilótalány csak arra emlékezett, hogy Tanoshikka vadászgépére
három TIE ragadt. A nő már látta a társa gépét: az X-szárnyú bal hajtóműve lángolt.
Az egyik ellenséges vadász felkészült, hogy megadja a kegyelemdöfést. Shadree
arra fordította a gépe orrát, felkészítette a fegyvereket…
Azonban
nem volt elég gyors. A lángoló Justicar megindult a gigászi ellenfele irányába,
és megtörtént az ütközés; a szövetségi hajó szinte egy új csillaggá változott.
A gyorsan duzzadó tűzgolyó kettétépte a titokzatos birodalmi gépszörnyeteget.
A
keletkező lökéshullám telibe kapta és megpördítette saját tengelye körül a
pilótanő gépét, távolabb lökve a robbanás epicentrumától. A nőnek hatalmas fizikai
és lelki erejébe került, hogy egyenesbe hozza az X-szárnyúját. Hiába próbálta
meg kizárni a tudatából, hallotta, ahogy Tannoshikka felüvölt, majd a következő
pillanatban a kommunikátor által közvetített robaj elnyomta a hangját. A vuki
komjáról nem érkezett több adás. Shadree memóriájában csak az ragadt meg, hogy
valahogy csatlakozott a társaihoz, majd visszatértek a Windre.
A
bal keze ökölbe szorult, Stubborn az ajkába harapott, majd teljes erejéből belevágott
egyet a szekrénybe, ami erre hangosan megzörrent. Connie ekkor lépett be, már
felkontyolta a haját, hosszú arcán felháborodott arckifejezés ült.
Úgy
nézett Shadree-ra, mintha a lánynak elment volna az esze.
−
Neked meg mi bajod van?
−
Semmi – morogta a bakurai pilóta sötét tekintettel. – Teljesen nyugodt vagyok.
Az
osztagvezető csípőre tette a kezét, és összevonta a szemöldökét.
−
Ha nekem semmi bajom nincs, akkor általában nem a szekrényeket molesztálom. Neked
határozottan valami gondod van. A bevetés?
Bíbor
Öt elindult az ajtó felé, próbálva kikerülni Connie-t, azonban az osztagvezető
egy kecses mozdulattal Shadree elé lépett.
−
Na, a bevetés? Hogy meghalt Tannoshika? Szomorú dolog, de figyelj…
−
Ilyen a háború, tudom – válaszolta Shadree ingerülten. – Azonban ez egy olyan
háború, aminek nem biztos, hogy látni fogjuk a végét. Ki lesz a következő?
Moron? – A lány próbálta kontrollálni a hangját, kevés sikerrel. – Nay? Jorka
vagy te? Bármikor belefuthattunk egy lézersugárba, hacsak le nem zuhanunk, vagy
darabokra nem robbanunk.
Connie
lesütötte a szemét. Shadree igazat mondott, felrobbantották a Halálcsillagot. De
mit értek el vele? Vader és a kutyái ott voltak a Yavin IV-nél, és munkához is
láttak.
−
A munkának megvan a maga ideje, ahogy a gyásznak is. Emellett, amikor beléptél
a katonasághoz, már jól tudtad, hogy ez benne van a pakliban.
−
És csak a véletlenen múlik, mikor húzunk rossz lapot. – Shadree egy pillanatra
felhúzta a vállát, és szűk mozdulattal széttárta a kezét, majd egyszerűen megkerülte
a másik nőt, és kiment a helyiségből.
Syerra
már előbb beöltözött a repülősruhájába, és elindult a hangárba. Az X-szárnyú
vadászgépeik bevetésre készek voltak, hála Drizzaqh és Piti droid munkájának. A
burkolatuk csillogott, a hajtóműveik és más berendezéseik rendben voltak.
A
technikusok régen végeztek a vadászgépek újratöltésével, már csak Jorka és Dorf
gépét vizsgálták át a szkennerekkel, miközben a geonosisi szaporán járt-kelt
köztük, és parancsokat berregett saját anyanyelvén.
A
lány a sajátjához lépett, és végigsimított a vadászgép hasán. Mindig, ha
egyedül volt az ilyen alkalmak előtt, elgondolkodott azon, hogy miért is lépett
be a Szövetségbe. Azért hogy azokon segítsen, akiket a császári diktatúra
tönkretett?
A
szülei halála még mindig bántotta, ők egy biztos pont voltak az életében… Ekkor
döbbent, hogy elsősorban azért vette fel a harcot, hogy bosszút álljon értük. A
lány arca eltorzult, ahogy megpróbálta elfojtani a torkát szorongató érzést. Kitörölt
egy könnycseppet a szeméből, és erősen törekedett az egyenletes légzésre.
Ekkor
hallotta meg Nay súlyos lépteit.
−
[Gyászolsz] – szólalt meg a macskaszerű idegen.
Syerra
letörölte az arcát keresztező nedves csíkot, majd nyelt egyet.
−
Igen.
−
[ Keresd a bosszút! Az öcsémmel mandaloriak végeztek, a bosszú célt ad nekünk.]
Syerra
úgy érezte mintha leöntötték volna egy vödörnyi jéghideg vízzel. Ennyire
megváltozott volna, mióta ő is kivette a részét ebből a polgárháborúból?
Valóban egy gyilkossá vált volna?
−
Nem fogom keresni – motyogta, ahogy a togori elsétált mellőle.
Ő
mindig ionágyúval lőtt az ellenségre, tudta hogy a TIE vadászgépek
pilótafülkéjében olyan emberek ülnek, mint ő. A fenébe…
Az
osztag többi tagja is belépett a hangárba. Drach egy kowaki gyíkmajom
ügyességével mászott fel a vadászgépe oldalához támasztott létrán, és beugrott
az ülésébe. Mellette Jorka lépett oda a saját gépéhez.
Syerra
ennyire még nem félt bevetéstől. Hamarosan Moron és Barakk is beléptek. Andrus
észrevette Syerrát, és odabiccentett neki. A fiatal pilóta bólintott, a kezei
ökölbe szorultak. Lehet, hogy a társait utoljára látja. Az ifjabbik Stubborn
bátorító mosolyt küldött felé, ám akármennyire is akarta viszonozni, nem
sikerült neki. Az ajkai nem engedelmeskedtek.
Ilis
ruganyos léptekkel vágott át a hangáron, egy palack ásványvizet emelt a
szájához, majd belekortyolt. Syerra nem mert arra gondolni, hogy talán egyedül
fogja eltölteni az éjszakát. Ez az osztag volt a családja, és ő újra
elveszített egy fontos családtagot… Becsukta a szemét, kifújta a levegőt…
Megpróbálta megnyugtatni az idegeit. Most jutott eszébe hogy ő milyen kicsi és…
Ekkor
Shadree lépett oda hozzá. A nő arca komor és céltudatos volt, látszott rajta
hogy felkészült a harcra. Syerra vállára tette a kezét, majd megszólalt:
−
Syerra. Ha le mered lövetni magad, akkor megöllek.
Inotas
csak pislogott. A bakurai pilótanő ezzel a fenyegetésbe burkolt
szeretetcsomaggal eddig csak Moront tisztelte meg.
−
Én… én… én…
−
Te… te… te… csak ne lövesd ki magad! – ismételte meg az idősebbik parancsolóan,
és továbbment.
A
lány meglepetten fordult utána.
A
Bíbor osztag pilótái hamarosan beszálltak a gépeikbe, mindenki becsatolta magát.
Connie kifújta a levegőt, majd lehunyta a szemét. Volt valami tapintható
feszültség az osztag tagjaiban. Sokan gyászolták az elesett társukat, az így
volt rendjén, de Shadree önmarcangolása elgondolkodtatta.
A
mindig kedves és anyáskodó parancsnok maszkja mögött nagyon mélyen egy
bosszúálló fúria rejtőzködött, az Alderaan katasztrófája hívta életre.
Volt-e
bosszúvágy a lelkében?
Álmában
vissza-visszatért, ahogy a Halálcsillag fekete gömbje megjelenik az Alderaan
kék egén. Ő ekkor mindig kislány, a szülőházuk hátsó udvarán labdázik, ő csak
arra figyel fel, hogy a föld úgy kezd rázkódni, mint egy megvadult harmathátú.
Ő is csak akkor pillant fel és látja meg az Alderaan semmiből előtűnt holdját. Az
utcáról jövő zsivaj elhallgat, a kis Connie kiejti a kezéből a labdát, az lassan
odébb gurul. Ő azonban nem foglalkozik vele, csak figyeli a különös
látványosságot. Még akkor is, amikor egy zöld lézersugár óriási villámként
fúrja át magát a kék égen és csapódik az óceán vízébe hatalmas hullámot
kavarva. A felcsapó víz a szuperlézer erejétől forró gőzként szökik az ég felé.
A halálos köd pillanatok alatt ellepi a várost, a járdán vékony
hajszálrepedések jelennek meg, melyek lassan kitágulnak a mélyükről mint valami
ősvilági, föld alatti fenevad feje, láva emelkedik fel.
Connie
ekkor kezdene futni, de a következő pillanatban érzi, hogy a talaj kiszökik a
lábai alól és ő alázuhan a szülőbolygója háborgó, pusztulásra ítélt magja felé…
Majd
a robbanás következik, és ő felül az ágyában, saját verejtékében fürödve.
A
rémület ezek után eltakarodott, átadva helyét a dühnek és bosszúvágynak. A
Szövetségbe belépő újoncokat mindig a gyász vezette. Connie úgy gondolta, hogy
a bosszú a gyász egy tevékenyebb és gyorsabb formája. Tudta, hogy sokan ebbe
pusztulnak bele. Shadree-nak igaza volt, nem biztos, hogy megéli azt a
pillanatot, hogy láthatja, ahogy a Császári Palota homlokzatán a Birodalom
vörös zászlói leomlanak, hogy átadják helyüket a Szövetség jelképének.
Talán
ez a pillanat soha nem jön el. Connie lehunyta a szemét, és kifújta a levegőt.
A
kötelék olyan volt, mint egy nagy család, megvoltak a fontosabb szerepek,
mindenki rá volt utalva a másikra. És az osztagvezető megfogadta, hogy a
legjobb tudása szerint fogja életben tartani az embereit.
Hisz
ő volt a „Tyúkanyó”, az volt a feladata, hogy hazavezesse a kis fiókáit.
Erre
elmosolyodott, majd a comon kapcsolatot teremtett az osztag többi tagjával.
−
Na, remélem, mindenki felkészült az akcióra.
−
Bíbor 2-es készen áll – hallatszott a rádióból Moron hangja.
−
Bíbor 3-as is készen áll. Csak legyen már vége.
Hirtelen
csönd ereszkedett rájuk. Vártak valamire vagy valakire. Azonban nem hallatszott
Tannoshikka vidám dörmögése. A nő kifújta a levegőt, persze hogy nem tudott
válaszolni… Hisz odaveszett.
−
Bíbor 5 készen áll – törte meg a csendet Shadree kedvetlen hangja. Hamarosan
minden pilóta bejelentkezett. Kevesebben voltak, megváltoztak a dolgok.
−
Tudom, hogy mindannyian gyászoljátok Tannoshikkát. Egy bajtársat és barátot
vesztettünk el az ő személyében. – Hatásszünetet tartott. – Azonban gondoljatok
arra, hogy ő mindig óvott minket, olyan volt, mint egy jó nagybácsi. Ne
nyírassátok ki magatokat, koncentráljatok az akcióra. Ő is azt akarná, hogy
mindenki térjen vissza a csatából.
−
Ha valaki meg mer halni, ajánlom, hogy jó messzire menjen. – a bakurai pilótanő
hangja elszánt volt. – Hallod ezt, Zöldfülű?
−
Megpróbálom magamat nem…
−
Nem fogod magad lelövetni – vágta rá
Shadree.
A
technikusok elvégezték az utolsó vizsgálatokat is a hajókon. A műszerfalon
felvillant egy apró lámpa, jelezve hogy megkapták az engedélyt a rajtra. Connie
a botkormányra helyezte a kezét, majd aktiválta vadászgépének motorjait. A
hajtóművek felbőgtek, az X-szárnyú vadászgépek felemelkedtek, és bosszúálló
angyalokként suhantak ki a hangárból.
−
Az Erő legyen velünk – bátorította Connie a társait, mikor kellő távolságba
értek a Windről. A következő pillanatban aktiválták a hiperhajtóműveket, a
csillagok megnyúltak és fehéren izzó fényörvényé álltak össze.
−
Hamarosan ki kell lépnünk a hiperűrből – mondta Suru, végigsétált a műveleti
árok közepén futó hídon, hogy vegyen egy szempillantást az örvénylő fényekre. A
kilátóablak előtt Palr várta, a kezeit összefonta a háta mögött.
−
A jedik szerették ezt a látványt – mondta az elsőtiszt.
−
Elég sokat tud a jedikről – válaszolta a kapitány.
−
Csak annyit, amennyit a többi ember.
A
kapitány bólintott. A klónháborúk idején volt alkalma Jedikkel együtt harcolni.
Lenyűgözte, ahogy páncél nélkül, tunikában és köpenyben, fegyverként csak egy
fénykardot forgatva vonultak harcba a szeparatisták droidjai ellen.
−
A fiamnak gyakran meséltem történeteket a jedikről – tűnődött Suru.
−
Ezért halálbüntetést is kaphat.
−
Ugyan, gondolom, hogy a Napárnyék legénysége nem árul el, ahogy maga sem.
Parl
elvigyorodott, és visszafordult az ablak felé.
−
Soha nem árulnám el önt. Mindent magától tanultam. – Az elsőtiszt felsóhajtott.
– Uram, a legénység részvétét fejezi ki a fia miatt.
Suru
felemelte a kezét, nem akarta, hogy sajnálják. Egy birodalmi hajó kapitánya
volt, nem mutathatott gyengeséget.
−
Kérem, ne. Meggyászolom a fiam, amint vége ennek az akciónak. Manőverezzünk át
ezen az aszteroidamezőn és érjünk célba. Pillanatok múlva meg is érkezünk.
Az
elsőtiszt odabiccentett a navigátornak. A fiatal férfi lenyomott pár gombot,
mire a hipertér fényörvénye csillagok fénypontjaivá esett szét. A kilátóablakon
túl, ameddig a szem ellátott, kisebb-nagyobb jég és szikladarabokból álló mező
lebegett.
Suru
a taktikai munkaállomás felé fordult.
−
Turbólézereket aktiválni, előre.
A
Napárnyék jobbra fordult, a konvoj többi tagja is abba az irányba kezdett
tartani. A céljuk a mező egy olyan pontja volt, ahol a kozmikus szikladarabok
olyan ritkásan helyezkedtek el, hogy a birodalmi hajók simán elmanőverezhettek
köztük.
A
Dreadnaught orrpajzsa kéken szikrázott fel, amikor egy nekiütköző kisebb aszteroida
kozmikus porrá esett szét. Amelyik bolygócsírát nem tudták megkerülni, azt a
cirkáló lézerei darabokra robbantották.
A
kapitány rápillantott a csuklóján viselt kronométerre. Ez számára már rutin
manőver volt, de a legnagyobb sajnálatára egy lázadó sem járt erre. Ennyire még
sosem akart csatázni…
A
Bíbor osztag vadászgépei az aszteroidaöv szélén tűntek elő a hiperűrből.
Shadree megropogtatta a nyakát, majd szemügyre vette az előtte lebegő
kődarabokat. A pilóták többsége nem szeretett ilyen környezetben manőverezni.
A
lány már ezerszer megjárt hasonló terepet, mind szimulációban, mind élesben.
Kiszámíthatatlan volt, veszélyes, egy rossz mozdulat vagy egy elkésett reakció
is a pilóta gyors halálát okozhatta.
−
Akkor, ahogy megbeszéltük – hallatszott Connie hangja a komból. – A szokásos
párokra oszlunk és eltávolodunk egymástól és behatolunk a mezőbe. Tudjátok,
menjetek minél közelebb a szállítóhajókhoz és ionágyukkal üssétek ki a
hajtóműveiket. Nehéz lesz, kérlek benneteket, hogy legyetek óvatosak!
Az
X-szárnyúak párosával kanyarodtak távolabb egymástól. Shadree balra nyomta a
botkormányt, a vadászgépe lassan elfordult a többitől, majd lassan megindult a
kisbolygók felé.
−
És megint itt vagyunk, a változatosság kedvéért egy aszteroidamező közepén –
hallatszott Moron hangja. A pilótanő egy kisebb kődarab mellett vezette el a
gépét, majd átrepült egy másik alatt. A fiatalember vadászgépe tőle pár tucat
méterre, kissé lemaradva haladt. A lány a szeme sarkából meglátta Connie és Jorka
vadászgépének apró körvonalait, ahogy épp kimanővereztek egy nagyobb
bolygócsírát. Ha felpillantott, pont látta a két vadászgép hajtóműveinek
fényeit
−
Mindenki megvan? – jött az osztagvezető hangja a komból.
−
Én igen – felelte Shadree, miközben arra koncentrált, hogy kitérjen az útjába
sodródó aszteroidák elől. Ez még könnyű volt, remélte, hogy a konvoj
kíséretében lesz pár TIE vadász. Megjött a kedve egy kis fogócskával
összekötött bújócskához… Mindenki bejelentkezett a rádióba, bizonyítva hogy még
senki nem halt meg az osztagtól.
−
Én is megvagyok – hallatszott Syerra szomorú hangja.
−
Hé, törpe, jól vagy?
−
Igen.
Shadree
kifújta a levegőt. Az utóbbi időben valami megváltozott a kapcsolatukban. A
dolog voltaképpen akkor kezdődött, amikor az öccsének, Andrusnak és Connie-nak
nyoma veszett, és onnantól fogva lassan, de biztosan haladt. A viszonyukat a semlegesnél
már egyértelműen jobbnak lehetett hívni.
A
bakurai lány próbálta keresni a szavakat – ez sosem volt az erőssége, ha
érzelmekről volt szó. Még magának se vallotta be, hogy már-már a kishúgaként
tekintett az osztag legfiatalabb tagjára. Egy család voltak, és ő egyértelműen
rosszul érezte volna magát, hogy ha a csata közben valami baja esne a kis
caamasinak.
−
Látom a konvojt – jelentette Dorf a komon keresztül.
−
Megerősítem – tette hozzá Nay.
Az
ő vadászgépeik tőlük jobbra repültek valahol.
−
Engedélyt kérek a támadásra – mondta a bimm.
−
Jó, vigyázzatok magatokra – hallatszott az alderaani pilótanő hangja. – Bíbor
3, Bíbor 5, kövessétek őket.
Shadree
a jelzett irány felé fordította az vadászgép orrát, Moron pedig követte. A
szárnyak hamarosan kétfelé nyíltak, felvéve a jellegzetes X formát. A lány
ide-oda cikázott, hogy kikerülje a tehetetlenségi erő által sodort kődarabokat.
Az egyik kisebb kavics nekikoccant Moron vadászgépe burkolatának.
−
Ahogy téged ismerlek, a következő egy kisbolygó méretű szikladarab lesz… – jegyezte
meg Shadree, átrepülve egy nagyobb üstökösmag felett. Egy krumpliszerű
aszteroida mögött ekkor tűnt elő a másik két X-szárnyú alakja.
Shadree
felfigyelt az egyik szögletes testű, fémszínű darabra. A különös képződmény
tőlük jobbra haladt, és a turbólézereinek sugaraival szilánkokra robbantotta az
útjába eső sziklákat.
Utána,
mint ahogy a banthacsorda tagjai a vezérbikát a szállítóhajók fémmonstrumai
haladtak, felettük pedig két Carrack cirkáló lebegett.
−
Hátulról támadunk – mondta a bakurai a társainak. Megpördítette a vadászgépét,
majd felgyorsította a gépét. Vadul szlalomozva száguldott végig a konvojjal egy
vonalban. A többiek követték.
−
Uram – szólalt meg a zászlósi rangjelzést viselő férfi miután leolvasta a
képernyőről az adatokat. – Hajókat érzékelünk.
Suru
lesietett a műveleti árokba, áthajolt a tiszt válla felett. A konvoj haladási
irányával ellentétesen négy, mozgó tárgy haladt. A kapitány érezte, hogy a
lelke lángolni kezd.
Lázadók…
Méghozzá elég bolondak és vakmerőek, hogy egy ilyen mezőben repülve üssenek
rajtuk.
−
Továbbmegyünk – utasította a kormányost, és próbálta magában elhallgattatni a
bosszúvágy korbácsoló uszítását. – A Vérkarvaly
és a Sárkányszárny vegye tűz alá a
vadászokat!
Nem,
most nem állhat le csatázni. Parancsot kapott, el kellett jutatnia az
alkatrészeket a bázisra. Egy tiszt pedig az utasításokat követi, ezt még az
apjától tanulta, és tovább is adta a fiának.
A
kezei ökölbe szorultak. Háború van…
−
És küldjék ki a vadászokat!
Moron
dugóhúzóba vitte a gépét, egy éles balkanyarral kitért a feléjük száguldó
Carrack lézersugarai elől, majd az ionágyúval célba vette a szállítóhajó hátsó
részét. A mozgásérzékelő szenzorjai felcsipogtak, mire a fiú fél szemmel a
képernyőre pillantott. A vadászgépét jelképező stilizált X-szárnyú pillanatról
pillanatra egy közepes méretű aszteroida felé közelített. A coruscanti pilóta
megmarkolta a botkormányt, és korrigálta a pályáját. Épp, hogy elkerülte a
kozmikus kődarabot, azonban már nem tudta újra célkeresztbe fogni a
szállítóhajó hajtóműfúvókáit.
A
Carrack osztályú cirkáló lézerei újra felé fordultak, a Dreadnought oldalán
lévő hangáraiból pedig egy tucatnyi TIE vadász rajzott elő, és indult meg az
X-szárnyúak felé. Moron felemelte a hajójának az orrát, lélekben felkészülve a
harcra.
Két
TIE vadász azonnal levált a kötelékről, átrepültek az űrön, majd nekitámadt. A
pilóta gázt adott, ami rakétaként lőtte ki a gépét, aztán gyorsan megpördítette
vízszintesen, és tüzet nyitott a bal oldali vadászra. A lézersugár leborotválta
annak jobb napelemét, a megcsonkított űrhajó pedig irányíthatatlanul pörögni
kezdett, míg egy közeli aszteroida véget nem vetett a pilóta karrierjének. A második
vadászgép központi gömbje érett gyümölcsként robbant szét, amikor egy fentről
lövő lézersugár telibe kapta.
Shadree
X-szárnyúja elhúzott felette, balra kanyarodott, majd elszáguldott a Carrack
cirkáló orra előtt. A hajó lézerágyúi tüzet okádtak, mire a vadászgép
felemelkedett, majd a birodalmi hajó teteje felé kezdett zuhanni. Egy TIE
oldalról támadott neki.
–
Tarts ki, segítek! – ajánlotta Moron.
–
Elboldogulok – felelte a lány enyhe éllel a hangjában. Már csak az hiányzik, hogy ez a szerencsétlen itt csapot-papot eldobva
rohanjon a segítségemre… – Te csak használd az ionágyúd, és üsd ki a
hajtóművet!
Andrus
csak pislogni tudott, a következő pillanatban pedig már a nyakán is volt egy
újabb birodalmi vadász. Nay és Dorf a szállítóhajók között cikázva próbálták
lehagyni őket. A fiú ekkor dacosan a szállítóhajó felé kanyarodott a
vadászgépével, a szeme elé emelte a célzókészüléket és nagyobb sebességre
kapcsolt.
Próbált
nem Tannoshikkára, Jouróra és az éppen most élet-halál harcot vívó Shadree-ra
gondolni. Ki kell ütni a hajtóművet. A birodalmi hajó hátsó része a
célkeresztbe ért, Moron pedig lőtt.
A
birodalmi hajó hajtóműve kék szikrákat vetett, a fényük pedig kialudt, a vaskos
és óriási fémmonstrum haldokló walwadonként lassan a bal oldalára dőlt. A lány
azonban ezt csak mint érdekes tényt
regisztrálta.
A
figyelme a felé közeledő TIE vadászra irányult. A gömbölyű testű fémgömb
azonnal tüzet nyitott rá. Shadree elvigyorodott, amikor a másodperc tizedrésze
alatt elkanyarodott a lézersugár útjából, majd elindult az ellenfele irányába.
A TIE vadászgép megpróbált kitérni az útjából, mikor a bakurai megnyomta a
lézerágyú tűzgombját, és lőni kezdett.
Az
energiasugár egyszerűen leborotválta a TIE függőleges vezérsíkját. A birodalmi
űrhajó fémmeteorként csapódott a Carrack felső részébe és vörös lángcsóvává
esett szét. A cirkáló megrázkódott az ütközéstől, tompa orra izzó fémhulladékká
torzult.
A
bakurai pilótanő elhúzott a közelből, Moron besorolt mögé.
–
Szép munka volt – mondta Shadree.
–
Majdnem kinyírtad magad! – kiáltotta a fiatalember megkönnyebbüléssel vegyes
felháborodással a hangjában.
-
Már ne is haragudj, de mióta tiszted neked, hogy aggódj értem? – vágott vissza
a lány a szokásos, éles hangnemében, de mélyen legbelül valahogy furcsa
melegséggel töltötte el, hogy a srác törődik vele. Mindannyian törődnek veled, idióta! – mordult magára gondolatban.
A
coruscanti vadászpilótának azonban igaza volt: egy kicsit valóban meghalt, majd
újra feltámadt. A nő szíve hevesen vert, amikor kikerült egy kődarabot, és
végigrepült az egyik szállítóhajó törzse mellett. Tudta, hogy bármelyik
pillanat az utolsó lehetett a számára.
Csak
a gyorsaságára számíthatott ebben a helyzetben. Ez tette lehetővé, hogy
kiszúrja azt a TIE vadászt, amely épp Dorf vadászgépét üldözte, és hogy a
hátába kerüljön, majd lőjön. Magában felkiáltott, amikor az űrhajó haragosan
izzó apró darabokra robbant.
–
[Újabb hajó elintézve] – jelentette Nay a komon keresztül. A togori
vadászpilóta vadállatias örömmel üvöltött fel mikor szétlőtte a következő
birodalmi gépet.
A
bakurai pilótanő ekkor látta meg, ahogy az egyik Carrack osztályú cirkáló
vonósugárral elpróbálja vontatni a szállítóhajót. Mellette TIE vadászok haladtak, hogy
fedezzék. Shadree-nak támadt egy ötlete.
–
Benne vagytok egy kis versenyben? – kérdezte a pilótanő. – Aki elsőnek ér célba
azé lesz a nyeremény.
Teljes
sebességgel a két hajó felé vette az irányt.
A többiek felzárkóztak mögé, és követték… A lány úgy érezte, hogy a
galaxis legjobb helyén van. Egy vadászgép pilótafülkéjében, beszíjazva,
halálosztásra készen.
Na jó, valld be,
kislány, ez kissé beteg gondolat volt… és már magaddal beszélgetsz. Egyre jobb.
Élt,
minden másodpercet túlélt a csatában. A nő emlékezett arra, amikor Connie,
Moron és Barak a mandaloriak fogságába kerültek. Az ő nyakába szakadt az osztag
irányítása, minden apró-cseprő ügy megoldása és mellette még a barátai és az
öccse hiányával is szembe kellett néznie. Még a tudat is őrjítő volt.
Mintha
csak meghalt volna… Akkoriban néha elgondolkodott rajta, hogy talán ez még jobb
is lett volna a számára. De azoknak az
időknek vége. Örökre.
–
Uram, a lázadók megindultak a Sárkányszárny
és a hatos szállítóhajó felé – fordult Suruhoz egy másik tiszt. Három hajó már
működésképtelenül keringett az űrben, hála a vadászok ténykedésének. A kapitány
alábecsülte a rebellisek pilótáit.
Tényleg
elég őrültek, hogy egy aszteroidamezőben repüljenek, vagy semmi veszíteni
valójuk nincs. Talán az utóbbi. A legtöbb, a Lázadás soraiba csatlakozott
katonának valamilyen konfliktusa volt a Birodalommal, vagy a hozzátartozóikat
ölték meg, vagy a szülőbolygójukat pusztították el. Miután a Halálcsillag
megsemmisítette az Alderaant, egyre többen csatlakoztak a felkelőkhöz. A
legtöbb ember pont a yavini ütközetet hozta fel oknak. Szerintük azzal, hogy
egy apró X-szárnyú vadászgép egy lövéssel elpusztította a Galaxis legerősebb
fegyverét, bebizonyította, hogy a legnagyobb ellenség is legyőzhető.
Suru
szerint nem ez volt az ok.
Sok
ember szívébe a felrobbanó Alderaan bolygó látványa épp, hogy nem a Tarkin
Doktrína által remélt hatást keltette. Felébresztette a bosszúvágyat a lelkükben,
vihart generált, amely alapjaiban rengetheti meg a Birodalmat. Esetleg meg is buktathatja.
Suru
azonnal elrejtette magában az eretnek gondolatot, de az újra és újra előjött. A
fia a Birodalmi Haditengerészet kötelékében halt meg…
Nem,
Jarót egy lézersugár találta el, amit egy lázadó, egy veszélyes terrorista lőtt
ki. Nem a Császár volt a gyilkosa, nem is Vader, hanem a lázadók.
–
Itt maradunk és visszaverjük a támadást. A hajókat majd elvontatjuk a bázisra.
– mondta Suru. – A Napárnyék
forduljon a vadászgépek felé!
Azonban
ekkorra már késő volt.
A
szállítóhajót védő TIE vadászgépek azonnal a Bíbor osztag négy tagjára
rontottak, de az egymást fedező X-szárnyúak számára a rosszul manőverezhető,
sorozatgyártott birodalmi hajók az iménti roham után már nem jelentettek túl
nagy veszélyt. Az összecsapás első pillanatában Jorka és Dorf azonnal leszedett
egy-egy vadászgépet.
Shadree
levált az alakzatról, maga után csalta a másik gépet, míg Nay elpusztította a
harmadikat. A bakurai pilótanő eközben a Carrack felé indult, majd lelassított.
A nyomában járó birodalmi vadász keresztülhúzott rajta. Stubborn a hátába
került, és egymás után négy protontorpedót lőtt ki. A vadászgép szinte félreszökkent
a lövedékek elől. Azonban a lány nem is a gépet célozta. A vonósugár pillanatok
alatt magához húzta a protontorpedókat. A projektor pillanatok alatt berobbant,
a Carrack orrát felfalta egy tűzgolyó, a burkolatát robbanások tépték fel. A
hajó megremegett, ahogy a belsejéből előömlő lángtenger felemésztette.
Azonban
egy hajó még maradt. A Dreadnaught szögletes alakja feléjük fordult, és a
megmaradt nyolc TIE vadász még mindig a nyomukban volt.
A
Bíbor osztag többi tagja ekkor kelt át az aszteroidamezőn. Syerra számára
nehéz, de megoldható feladat volt a lebegő sziklák kerülgetése, azonban gyakran
előfordult hogy egy kisebb kavicsdarab súrolta a vadászgépének az orrát.
Bár
nem hallotta a hangját, felállt a hátán a szőr. Lassan és megfontoltan repültek,
minden mozdulatot és kanyart kiszámoltak elkerülve a ütközést. Elől Moron és Jorka
párosa haladt, tőlük távolabb balra Chaz és Drach, jobbra Hennora és Ilis
kerülgette a bolygócsírákat. Syerra középen repült alig pár méterre lemaradva Baraktól.
A
szája kiszáradt, a szíve hevesen vert. Semmire nem akart gondolni, de a szülei
arca ott lebegett a lelki szemei előtt. Azé a két emberé, akik ahol csak jártak,
kérdezés nélkül segítettek. Nem érdekelte őket ez a polgárháború. Nem
választottak térfelet.
Az
apja sokat mesélt neki a jedikről, és hogy milyen értékek szerint éltek, hogy
ők a civilizációt és az átlagembereket szolgálták. A lány elgondolkodott, hogy
mit szólna ahhoz, hogy most egy X-szárnyú vadászgép pilótafülkéjében ül, és…
−
Jó, szemből támadunk – adta ki a parancsot a komon keresztül Connie. – A
szállítóhajókra koncentráljatok, elrepülünk a Dreadnaught mellett. Legyetek
gyrsak és óvatosak!
A
vadászgépek egyszerre gyorsultak fel és kezdték meg az előrenyomulást. Syerra felkészült a csatára, aktiválta a
hajójának az ionágyúit.
−
Hé, Syerra... nyugi!– hallatszott Barak hangja. A legfiatalabb pilóta
lecsillapította az elméjét, szemeivel az aszteroidákat figyelte, a botkormányt
ide-oda mozgatta, közben folyamatosan gyorsított.
Szinte
automaikusan csinálta; meglátni a kődarabot, kikerülni, majd újra pályára
állni. Követte Shadree öccsét. Az aszteroidák tömege mögött meglátta a csatát.
A konvoj három hajója már működésképtelenül lebegett, felettük ronccsá lőtt
hajók. Közöttük X-szárnyúak kergetőztek a Tie vadászokkal, miközben egy
Dreadnaught a csata felé fordult.
A
lány kifújta a levegőt, majd előretolta a gyorsítókart. A hajó előrelendült, a
Bíbor-osztag gépei kirontottak az aszteroidák közül. Ilis és Hennora gépe
levált a kötelékről, Drach és Chaz párosa követte őket, majd a cirkáló felé
kanyarodtak. Annak turbólézerei rájuk összpontosították a tüzet.
A
megmaradt két páros a csata felé indult. Connie azonnal kilőtte egy
szállítóhajó hajtóművét, míg Jorka végzett a Dorf gépére ragadt TIE vadásszal.
Hennora
és Ilis az egyik szállítóhajó irányába fordult, azonban a következő pillanatban
felvillantak a szenzorok. Fentről két birodalmi vadászgép rontott rájuk. Syerra
azonnal aktiválta az ionágyút, és becélozta a bal gépet, majd lőtt. A kék sugár
telibe találta az űrhajót. A lány összeszorította a fogait.
Nem fogok ölni…
Az
elektromos kisülések türkizkék hálóval burkolták be a gömbölyű hajótestet.
Syerra balra rántotta a kormányt, majd a másik vadászgép nyomába szegődött. A birodalmi
balra-jobbra cikázott. A caamasi lány megpróbálta követni, de nem ment úgy,
hogy közben aszteroidákat is kellett kerülgetnie.
A
TIE jobbra tért, ő is is így tett. Befogta a vadászgépet, majd megnyomta a tűzkioldó
gombot. Azonban az ionágyú nem lőtt. Beragadt.
Syerra
szíve hevesebben kezdett el verni. Ch’hala rémülten csipogott. A Tie vadászgép
pedig egyre távolabb került tőle. Utasíthatta a droidot az ionágyú
megjavítására, azonban pótalkatrészek nélkül nem nagyon ment bármire is.
−
Syerra valami gond van? – kérdezte Ilis.
A
lány belül reszketett. Elképzelte, hogy a hajó kormánya mögött ülő pilótát
talán a barátnője várja otthon, vagy a szülei. Esetleg családja van vagy
szeretne… Ő is csak egy ember volt. Egyszer már ölt.
Akkor
egy barátjának az életét mentette meg, de most miért kell meghalnia egy
embernek?
Hogy
ne lógjon meg a fickó, mert a csata legfontosabb szabálya, hogy ne hagyd
életben az ellenfeled… Vajon a Tannoshikkát lelövő Tie vadászt vezető pilóta is
így gondolta? És a Halálcsillag tüzérállásában ülő birodalmi?
−
Az ionágyú…
A
birodalmi vadász balra mozdult, Syerra szorosan a nyomában maradt, majd tüzelt.
Az ellenfele kikerülte, de az X-szárnyút vezető pilótalány nem tágított. Utána
kanyarodott, majd újra lőtt. A TIE vadász pedig szétrobbant, a fülkéből kiszökő
gázok narancssárga tűzfelhőbe borították a temérdek szétrepülő acélt.
A
lány becsukta a szemét, hogy ne lássa – bár ehhez egy kissé már késő volt –,
majd visszafordította a gépét a csata felé.
Az
X-szárnyú vadászgépek otthagyták a működésképtelen szállítóhajókat és
elindultak az aszteroidamező felé. Pillanatok alatt szétszóródtak, a Napárnyék
nem tudta őket követni vadászgépek hiányában, mivel azokból csak roncsok
maradtak, ahogy a Carrack osztályú cirkálókból is, bár túlélők még lehettek
rajtuk… Suru elfordult a kilátóablaktól, s kifújta a levegőt. Vereséget
szenvedtek… Ő csak annyit tehet, hogy takarít.
Megtörölte
a szemét. Volt ötlete, hogy mi fog történni. A lázadók azért támadtak, hogy
megakadályozzák az alkatrészek megérkeztét a bázisra, hogy aztán újra támadjanak.
Ezért felelni fog…
Miatta
veszett el a csata, valószínűleg elbocsátják a szolgálatból. Talán jobb is…
Felsóhajtott.
−
Mit tegyünk, uram? – kérdezte Parl.
−
Szereljen fel egy kompot és induljon el a bázisra. Figyelmeztesse őket valamint
kérjen segítséget.
−
És maga mit tesz?
Suru
lehunyta a szemét. Az asztreoidmezőből történő kimanőverezés eltarthat egy
darabig. Hogy mire lesz ideje, azt csak a sors tudja.
−
Megszervezem a Carrackok legénységének kimentését és őrzöm a szállítmányt.
És gyászolom a
fiam… - fejezte
be magába a mondatot.
Connie
leírta a jelentés utolsó szavait, majd elküldte Dravernek, utána pedig
hátradőlt a székében és kinyújtózkodott. Elégedett volt magával, minden emberét
hazavezette. A csibék újra a fészekben csipkedték és szidták egymást.
A
Woldonia III. felszínén lévő birodalmi állomást is sikeresen lerombolták a
Smaragd osztag közreműködésével; az új kötelékvezető, egy Ardana nevű zabrak jó
munkát végzett. A nő elmosolyodott.
Az
asztalán lévő fekete szalagra pillantott, és felsóhajtott. Igen,Tanoshikka
nincs itt. Emlékezett arra az időre amikor a vuki az osztag tagja lett. Annyit
tudott róla, hogy a Kashyykon mérnök volt… és hogy szerette a szabadságot.
Szabadon
élt és legalább szabadon halt meg. Egy könnycsepp gördült le a nő arcán.
Ég veled.
Halk
kopogtatás hallatszott.
−
Szabad!
Syerra
lépett be a szobába. A szőke lány bátortalanul körülnézett, a szeme piros volt,
a haja rendezetlen és csapzott.
−
Emlékszem amikor Shadree és én voltunk ebben az irodában – sóhajtott fel.
−
Syerra, jól vagy?
A
lány a padlót nézte, majd az ajkába harapott.
−
Nem akarok többet ölni.
−
Syerra, ilyen a háború…
A
lány felnézett, a tekintete szomorú volt. Connie hirtelen úgy érezte, hogy át kell
ölelnie a lányt. Hisz szinte még gyerek volt…
−
Igen, a Birodalom ellen harcolunk, de életeket oltunk ki. Mi van ha azokat a
gépeket amiket lelövünk, jó emberek vezetik? Akik családjuk van. Ezzel még több
bánatot és szenvedést okozunk!
−
Syerra…
−
Amikor lelőttem azt a vadászt, arra gondoltam, hogy a szüleim mit szólnának
hozzá… Ez nekem nem megy, sajnálom. Segíteni akarok az embereken, de nem így. –
A lány kifújta a levegőt, majd hátrasimította a haját – hasztalanul, a
rugószerű tincsek ugyanúgy visszahullottak a homlokába. Látszott rajta, hogy
vívódik. – Sajnálom, Connie, én ezt nem tudom tovább csinálni. Kilépek az
osztagból.
Írta
Kenneth Withaker