1.
Az előző rész tartalmából:
A Corellian wind elindult, hogy részt vegyen a kril’dori rajtaütésen, de váratlanul valami kihúzta őket a hipertérből. A zöld színű égitesten, a Vjunon nem várt túlerőbe ütköztek, a Corellian wind most megsemmisült parancsnoki híddal sodródik az űrben. A Bíbor osztag pedig próbálja átvészelni a majdnem-bolygó savas zuhatagait…
Azonban a Bíbor osztagot nemcsak a Vjunba életet lehelni próbáló helyőrség ura, hanem egy sokkal nagyobb kaliberű végrehajtó is veszélyezteti…
Shadree Stubborn tudta, hogy kegyetlen lesz az éjszaka. De hogy ennyire… Most éppen X-szárnyújában gubbasztott, a gép pajzsa csendesen védte a burkolatát a lezúduló savtól.
A többiek is saját gépeik apró fülkéiben töltötték az éjt, nem volt valami összkomfortos, de valahogy erre számítottak.
Ráadásul a Kril’dor-ra való jutás volt a legkisebb probléma. A túlélés meg a legnagyobb.
- Itt Kettes – szólt a komból. Shadree felszisszent.
- A francba, Moron, mit akarsz? Majd’ beszartam!
- Nyugi – mondta Andrus -, csak azt akarom mondani…
Shadree dühödten belevert a műszerekbe. Nem fogja hallgatni e bolond hangját, ami nem is volt neki kellemes.
Aztán valami fény világított a szemébe. Dühösen felnézett – az éjszakában ott állt Moron, és integetett egy jókora zseblámpával.
- Mi van? – ordított ki Stubborn, bár már sejtette: az eső elállt, mert hát Moron már régen megszabadult volna hitvány húsától a savas kémhatású zápor miatt.
- Oké, megyek – mondta lemondóan Shadree. A sziesztának vége.
- Azt mondod, éledezik? – kérdezte izgatottan Moron. Odalépett a kábultságából éppen visszatérő Connie-hoz. A nő először vizet köpött, majd lassan, nagyon lassan az oldalára feküdt. Eddig a saját, a víz által kisodort X-szárnyújában szállásolták el.
- Mi a… - kezdte volna, majd meglátta a fölötte körben álló, tornyosuló Bíbor sztagot. – A francba, levegőt!
A társai eltávolodtak.
- Már tudom, hol vagyok – mondta Connie, és lassan, nagyon lassan felállt. Még szédelgett egy sort, majd összeesett.
- Kemény nő – dünnyögte Moron.
Shadree rögtön elhallgattatta egy szúrós tekintettel.
- Hajjaj – sóhajtott Jorka váratlanul.
És volt is oka rá, mert a messzeségben CloakShape légköri vadászok sziluettje csillant meg a távolban.
- Hát már sosem nyugodunk?
Jonson sivító szél hangjára ébredt. Nem volt olyan testrésze, ami nem fájt. Éppen egy terminál alá volt beszorulva, és ez sem javította az összkomfortot.
Látta maga fölött a kitört ablakot. A vákuum mindent magába szívott, de a terminál alatt Jonsont nem érte. A férfi körülnézett – homályosan látta a holttesteket. Azok sem repültek ki – beleakadtak a korlátokba, és úgy lobogtak az orkánban, mint szárítani való ruha a zsinóron.
Középen pedig ott volt…
- Draver! – kiáltotta. Kiáltotta volna, ha a szája megmozdult volna, de hát ennyi ereje sem volt. Szemébe vér fröccsent. Minden vörössé vált, majd valami egy pillanatra felfogta a szelet. Aztán elmúlt a szélfogás – egy ember pedig Jonson előtt röppent ki a semmibe.
Egy gyors vizsgálat a terminálon… Oké, működött, bár ő is csodálta, hogyan maradt működőképes. Csak ne látna vörösben… Sok időbe telt, mire megtalálta a vészjelző gombon. Már az sem érdekelte, ha sosem találják meg őket. Vagy az, ha rossz helyre megy az üzenet. A halála szép lesz, csatatéri.
Cane Jonsonnak pedig ez sokat jelentett.
Még mielőtt elragadta volna az ájultság bódító érzése, egy fehér nyíl alakú tárgyat látott megcsillanni a messzeségben.
2.
A talortai hátradőlt székében. De nem az elégedettség töltötte be szívét, hanem a pillanatnyi rémültség.
Ugyanis az előtte álló hatalmas képernyőn egy ébenfekete sisak rajzolódott ki.
- A francba - szitkozódott. Csak megijedt, és ezt nagyon nem akarta mutogatni testőrei előtt. Talortai mivolta nem engedte.
Acrat Kai eléggé könyörtelen, lelketlen talortai volt. Éppen itt húzódott meg a Vjun majdnem-bolygón, és el akarta hitetni az itt élő - hogy is hívták őket az emberek? - tajparasztokkal, hogy igenis, itt lehet élet, hiába a savas esők meg minden...
Azt viszont nem tudta, hogy itt van Darth Vader nyári - vagy téli? - palotája. A Szith fattya! Legszívesebben belefojtotta volna magát egy kanál vízbe tudatlanságáért. Végül is, halhatatlan egy talortai, nem?
- Na mit álltok? Hvjátok vissza azokat a CloakShape-eket! - kiáltott oda idegesen az őröknek. Azok maszk mögé rejtették arcukat, nem láthatta senki fajukat, nemüket. Bár Acrat nem is akarta tudni. Csak szolgálataik kellettek.
- Igenis uram - mondták kórusban az őrök. Hangjukból ítélve valami förtelmes bolygóról származhattak...
Acrat Kai-nak végül is minden ocsmány volt...
- Készüljenek fel Vader nagyúr fogadására.
A CloakShape-ek nem rendelkeztek hiperhajtóművek, légkörben, illetve űrbéli kis bevetésekre voltak alkalmasak. A legleselejtezettebb típusnak számítottak mostanság.
- Elmennek - mondta izgatottan Moron.
- Még az a szerencse - mondta Shadree. - Gyerünk, Connie, kelj már fel!
- Hagyd már! - kiáltotta Jorka. - Nem látod, hogy rosszul van...
- Nem vagyok rosszul - ugrott fel Connie, majd elájult és nagyot csobbant az Élet Vizében.
- Húzzátok ki! - rendelkezett Underso. - A kis zuhany felélénkíti. Én addig utánuk megyek.
- Hogy mi... - kezdte Moron, de találkozott Shadree öklével. - Oké, de velünk mi lesz?
A nő nem válaszolt. Bemászott az X-szárnyújába, beindította a gépezetet, majd porfelhőt kavarva elindult a CloakShape-ek után.
A Lambda komp átszelte a Vjun majdnem-légkörét. Leszállókarmantyúi már jóval leszállás előtt kifelé görbültek. Pajzsa amennyire tudta, hárította a savas közegű zivatart.
Azonban nemsokára nem csak a savat kellett hárítani. Hanem a nyomába szegődő CloakShape-ek lövedékeit is.
3.
A Vjunra érkező MC-80 kalamári fregatt maga volt a megtestesült cápa az űrnek nevezett óceánban. Készen állt bekebelezni a Victory osztályú rombolót, ami mellette úszott, úgy három kilométernyire, de még így is betöltötte a parancsnoki híd megfigyelő ablakának nagy részét.
- Össztüzet rájuk - kiáltotta a kalamári parancsnok.
Shadree szépen szólva leszarta a fegyverek újratöltési energiáját, és ráadott mindent a hajtóművekre. Már csak abban reménykedett, hogy elkapja azokat a CloakShape-eket. Na meg hogy a többiek bemenekültek-e X-szárnyúikba, mert a savas eső újra megeredt.
Mior utolérte a tucatnyi elfogót, rögtön tüzelt az ionágyúival, mert csak azon maradt energia. Az első préda bénulva aláhullott. A második úgy szintén. A harmadik forogva beleállt egy savas tóba.
Azonban hirtelen szemet szúrt Stubborn-nek, hogy a vadászok által tartott alakzat egy Lambda-kompot üldöz. Mellette pedig két szem...
- Ó, az átkozott - szisszent fel a nő. Minden energiát ráadott a pajzsokról a hajtóműre, hogy még nagyobb sebességet csikarjon ki az Incom T-65-ösből.
El kell kapnia azt a Lambdát!
A Victory viszonozta a tüzet, belsejéből szemek és bandzsik tömkelege rajzott ki. Ionhajtóműveik úgy ragyogták be az űr sötétjét, hogy a kalamári halszeme visszatükrözte kékes ragyogásukat.
Válaszul X-szárnyúak repültek feléjük, egyből irtva a férgesét. A két robosztus leviatán között zöld-vörös csíkok cikáztak. Mint egy mesterien megfestett festmény.
A csata mellett pedig ott lebegett a Corellian wind. Sérült testét vibrálás rázkódtatta meg, ahogy a csata feléje sodródott.
Azonban az MC80 sem volt rest: teljes sebességgel a Nebulon B felé tartott, ütegei szórták a szebbnél szebb vörös villámokat, amik becsapódtak a körülötte rajzó simlisek görbített napelemein.
Az MC80-as bendője köpte a a különböző mentőhajókat. Azok bedokkoltak a Nebulon B-be, és megkezdték a legénység kimentését.
A Victory továbbra is küldte a szemeket, az érkező hullám pedig egy időre visszaszorította az X-szárnyúakat. Az MC80-as amilyen gyorsan a Nebulon B felé iramodott, olyan gyorsan fordult vissza, ütegei megsorozták a Victoryt. A romboló sem tüsténkedett, légvédelmi lövegeik lőni kezdtek, és nem csak az ellenségeiket találták el, hanem gyakran a sajátjaikat is.
A csata rövidesen véget ért. A Victory,amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan vált lángokban álló roncsokká.
Shadree rákapcsolt. A T-65-ös X-szárnyú megelőzte a CloakShape-eket - Stubborn még a középső ujját is megmutatta az egyik gép pilótájának -, és rögtön becélozta a Lambda-kompot. A célzó vörösre váltott, az X-szárnyú köpte a lövedékeket.
A szemek, amik a kompot őrizték, lelassítottak, és rögtön becserkészték őket a CloakShape-ek. A fejetlenség akkora volt, hogy Shadree kínjában felröhögött.
A komp elfordult, nagyon lomha volt, Shadree majdnem belé szaladt. Emiatt nagyobb ívben fordult, mint tervezte, és látta elszáguldani maga mellett a vérszomjas légköri elfogók lövedékeit. A csata kimenetele eléggé kérdéses volt, és Shadree utálta ezeket a helyzeteket, amikor a sok amatőr ritkította egymást, olyan reménytelen küzdelem volt ez, mint egy bizonyos kvarkot keresni egy mól deutériumban.
A CloakShape-ek fele elhullott, a többi pedig vissza fordult, és úgy megint: hátra kerültek, és legyilkolták a két szemet.
- Ó, a... - morogta Stubborn, majd döntött: elindítja a protontorpedóit, és nem fog tökölni. Nem tudta, ki ül a Lambdában, nem is tudta, miért követte a hajót.
Várjunk csak?
Miért is van itt? Csak az ösztönei súgtak neki valamit. És ide vezette, egy Lambda-komphoz. Először csak a CloakShape-eket követte, azokat csak azért, hogy megbizonyosodjon róla: nem jönnek vissza az Élet Vizéhez.
Na meg hogy kiderítse, ki áll a támadások hátterében. Hogy ki rántotta ki őket a hipertérből. Na, lám, hát itt van, a semmi közepén, egy Lambdát üldöz, őket pedig három ócska CloakShape.
Elvileg volt hat torpedója. Gyakorlatilag pedig nulla százalék esélye a túlélésre. Mert a CloakShape-ek már kilőtték a hátsó pajzsát. A savas eső marni kezdte az ódon burkolatot a hajó seggén...
Shadree Stubborn-nek viszont volt egy utolsó terve.
Acrat hitetlenül meredt az adattáblára, ami az ellenséges hajómozgásokat rögzítette. Oda lett egy csomó CloakShape-e! Megbocsáthatatlan!
- Acrat uram, hamarosan ideérnek - jelentette az egyik őr. - Az a T-65-ös ide üldözte Vader kompját.
- Helyes. Egyszerű véletlen - mondta szenvtelenül a talortai. - Az ütegek készüljenek!
Kézjelére egy hatalmas földi telepítésű ágyú kelt életre.
A láthatáron megjelent a komp háromszög sziluettje. Mögötte egy X-szárnyú. Őket két CloakShape követte folyamatosan tüzelve. Az X-szárnyú pedig nem csinált semmit, csak követte a Lambdát. Valami nem volt rendben.
- A jelemre lőjenek! - kiáltotta Acrat. Az előtte lévő képernyőn a lövegben ülő kezelőtiszt bólintott. - Három. Kettő.
A hajók közeledtek.
- CloakShape-ek, leválni - mondta Acrat, csatornát váltva a fotel karfájába épített kommunikátoron. A légköri vadászok elkanyarodtak. Remek.
- Lőjj!
Aztán elszabadult a vörös pokol.
- Hadnagy, újabb csillagrombolók! - kiáltotta az MC80 lőelemző tisztje. - Szám szerint kettő! Egy Victory, és egy birodalmi típus.
- A Corellian wind legénysége kimentve? - kérdezte a kalamári hadnagy.
- Még néhány perc, uram - mondta a legénység egyik tagja.
- Akkor a megbeszélt taktika - sóhajtotta a kalamári.
- De uram, hisz semmi sincs veszve! - tiltakozott a lőelemző tiszt elsápadva, ahogy meghallotta a “megbeszélt taktika” kifejezést, és ráébedt a mellé kapcsolt jelentésre is.
- Minél nagybb kár a Birodalomnak, az életünk árán is - mondta üvegesedő szemmel a hadnagy. Vizenyős ujjai lecsúsztak a plasztacél korlátról. - Tegyék null-három-hatos irányba a hajót! - adta ki - élete talán utolsó - utasítását.
Shadree siklás közben gondolkozni kezdett. Ujjai elfehéredtek az elsütőbillentyűn,de nem nyomták meg a kioldót. Nem. Valami visszatartotta.
A barátai. Talán most azonnal ki fog térni az útból. A távolban feltűnt egy palota. Majd pedig... Egy löveg!
Nem marad itt tovább. Eldöntötte. Egy pillanatra Moronra gondolt. A pofonokra, amivel megajándékozta.
- Még sok ilyen taslit - mondta hangosan, csak úgy magának.
Majd elrántotta a botkormányt.
Az ég lángba borult. A Lambda pedig nem tehetett semmit, elpusztult.
Vége.
- Vader nagyúr meghalt - sziszegte diadalittasan Acrat. Maga sem hitte el. A sanyargató, a vasöklű végrehajtó, a fekete ragadozósisakú Darth Vader, a Szith Fekete Lovagja most halott. Megkönnyebbültséget érzett.
- Acrat nagyúr, további parancs? - kérdezte mögüle az egyik őr.
- Vader palotája ellen vonulunk. Ne hagyjatok nyomokat. - Mondta a talortai.
Már felállt volna, amikor meglátott hat vörös pontot adattábláján.
Aztán még hatot.
- Mi? - hördült fel. Kinézett a megfigyelőablakon. Elállt a lélegzete, egy pillanatig görcsösen markolta fotele karfáját.
A legmeglepőbb azonban a képernyőn jelent meg. Ott lebegett, fekete démonként, elzárva Acrat körül minden fényt. Ahogyan a talortai feje is sötétbe burkolózott.
Nem ijedek meg tőled mondta az alaknak magában. Mert nem is félt tőle.
Darth Vader maszkjától.
- Nem kaphatsz el, bolond - dörögte Vader. - Azt hitted, én ülök abban a kompban?
- Szith fattyú - átkozódott Acrat.
A simlisek pedig közeledtek, a távolban már robbantak első bombáik.
- Egyszer még elkaplak! - mondta dühösen Acrat, miközben felállt.
A privát siklójában, amiben elhagyta a Vjunt, még mindig visszhangzott a Szith Fekete Lovagjának mély nevetése Acrat Kai fejében.
Az MC80-as elindult a Victory felé. A kalamári fregatt maximálisra állította elülső pajzsát. A kiröppenő szemek és sandák azonban lőhették a robosztust, felrobbantani már csak akkor tudták, amikor a fregatt a két romboló közé ért. Az egyik, a birodalmi osztályú még időben elvégzett egy hipertéri ugrást, megmenekülve a halálos tűzvihartól.
4.
Connie Underso vidáman lépett be a társalgóba.
Két nap a bactában, és teljesen meggyógyult. Ahogyan Cane Jonson és Draver is. A mentőcsapat, ami kimentette mindannyiukat, remek munkát végzett - most itt voltak, és el akarták feledni a Vjunon történteket.
A vidámbeszélgetést, Shadree pofonjait a belépő, makkegészséges Draver szakította félbe.
- Hírek a Kril’dor-ról - mondta. - Sikerrel jártunk.
- Örülünk, hogy itt van köztünk újra, hadnagy - üdvözölte őt Moron.
Mindenki ugyanezt tette, majd Draver új tárgyra tért.
- Holnaptól megkezdjük az újoncok meghallgatását...
A csapat pedig alig várta a másnapot. Egy új korszak kezdete lesz, egy tiszta lappal induló játék első lépése.
A Vjun savas közegű zivatarait pedig egy pillanat alatt elfelejtették.
Mindörökre.
Írta:
The Medium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése