1.
És ott állt: teljes mértékben valódian, közel tizenöt méteres hosszúságában, bíbor csíkokkal díszítve. Nem olyan rozoga teherhajó, mint amit a szülei használtak, amikor bolygóról bolygóra utaztak – egy ahhoz hasonló speciel ott állt tőle ötven méterre, az osztag pár másik tagjával körülvéve, akik meglehetősen elégedetlenek voltak a felosztással. Ez viszont egy valódi, T-65-ös Incom szöcske volt, egy X-szárnyú.
- Hű… - motyogta Syerra, miközben felkapaszkodott a létrán.
A pilótafülke mögött ülő asztromech droid vidám füttyögéssel köszöntötte.
- Szóval te leszel a segítőm?
A kis robot igenlően csipogott.
- Akkor ki kell találnom neked valami nevet. – Egy darabig homlokát ráncolva meredt az R2-esre. – Tudod, mit? Az majd ráér, miután megnéztem a pilótafülkét.
Azzal bekászálódott, és lehuppant az ülésre. Elégedetten tapasztalta, hogy eléri a kormánypedálokat.
Miután ezzel megvolt, figyelmét a teherhajó körül csoportosulók felé fordította.
Egy középmagas, sötétszőke nő épp a mellette álló férfit egrecíroztatta, amit az némán tűrt.
Syerra elmosolyodott, amikor felismerte a galaxis-szerte híres csempész-pózt. És – állapította meg, miközben megpróbálta féken tartani az arcizmait – nem is annyira feltűnő, hogy a pilóta életében először veszi fel.
A férfi is észrevette őt, és megeresztett felé egy flegma vigyort.
Moron. Moronnak hívják – jutott eszébe.
- Moron, inkább te vezetnéd az X-szárnyút? – tudakolta, aztán elátkozta magát, amiért ekkora baromságot kérdezett. Hát persze, hogy szívesebben vezetné. Hiszen pilóta.
- Otthonosabb lenne.
A Moron mellett álló lány akkorát húzott be a fiú vállának, hogy az már Syerrának fájt. De a srác még csak fel se szisszent, valószínűleg már megszokhatta a hasonló megnyilvánulásokat.
- De nem az én gépemet! – mondta Shadree, majd sürgetően hozzátette: - Na, akkor készen állsz?
Mindeközben Ilis Acre pár méterre állt tőlük a rodiai társuk mellett, és összevont szemöldökkel figyelte a teli pofával vigyorgó Syerrát, az őt kissé ellenségesen méregető Shadreet és Moront, aki ebből a néma jelenetből semmit nem vett észre.
- Szegény kislány – morogta Ilis a fejét csóválva. – Rossz ellenfelet választottál. Nem vagytok egy súlycsoportban…
- Mi? – kérdezte Jouro. Valószínűleg nem sűrűn nevezték kislánynak.
- Semmi-semmi… - mondta a lány, és követte a többieket a teherhajó gyomrába.
2.
Pár perccel később Syerra Inotas bosszúsan meredt a kabin két ágya között álló, közel kétméteres szekrényre.
Még ha felállna a fekhelyére, akkor se érné el a tetejét.
A lányhoz képest kissé hangos szitkozódása valószínűleg a folyosóra is kihallatszott, mert nemsokára egy fej jelent megy a résnyire nyitott ajtóban.
- Valami baj van? – tudakolta Barak Stubborn.
Syerra vett egy mély lélegzetet.
- Ha legközelebb összefutsz a vukival, mondd meg neki, hogy nagyon vicces volt tőle, hogy a szekrény tetejére rakta a kommunikátoromat. És most Ilis sincs itt, hogy levegye…
- Hé, nyugi! – szólt Barak, és belépett… volna a szobába, de közben beütötte a fejét a szemöldökfába.
- Óvatosan! – figyelmeztette Syerra.
- Könnyű azt mondani. Fogalmam sincs, ki tervezte ezeket a hajókat, de az biztos, hogy nem vuki volt… - dörzsölgette Barak fejét. - Apropó. Ha akarod, leveszem én neked azt a komot.
A lány hálásan bólintott, és figyelte, ahogy a fiú egy egyszerű mozdulattal leemeli a fennragadt szerkezetet.
- Kösz – hálálkodott Syerra. – Egyeseknek elég érdekes a humorérzéke.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én éhes vagyok – mondta Shadree öccse. – Ne ugorjunk be a kantinba, még a megbeszélés előtt?
- Jó ötlet.
Kiléptek a szobából – ez alkalommal Barak még idejében lehajolt, így nem szerzett újabb sérüléseket – és elindultak az étkezde felé.
Útközben a fiú gondolataiba merült, és csak arra ocsúdott fel, hogy Syerra jó erősen megrántja a karját.
Megtorpant, és akkor tudatosult benne, hogy farkasszemet néz az ajtókerettel. Megint.
- Underso parancsnok nem sok hasznát venné egy agyrázkódásos pilótának – mondta a lány.
- Hű, kösz. Ezt még szoknom kell.
Nemsokára már mindketten egy-egy tálcával a kezükben kutattak szabad helyek után. Miután megtalálták, Barak érdeklődve mustrálta a lány tányérjában leledző, zöld trutymóban úszó valamit.
- Hát ez meg mi?
- Fogalmam sincs – vont vállat Syerra, arcán optimista mosollyal. – Remélhetőleg az íze is olyan jó lesz, mint amennyire jól a neve hangzott.
- Hááát…
- Oké, nem valami bizalomgerjesztő látvány, de ne a tokjáról ítéld meg a holokártyát!
- Ettem már rosszabbat is – motyogta a fiú nem túl meggyőző hangon, és hozzálátott az általa rendelt rántott bruallkihoz.
3.
- Kedves tojások és fiókák! – Connie hangja betöltötte a termet.
Valószínűleg nem épp a legmegfelelőbb indítást választotta, mert a pilóták többsége értetlenül, vagy épp úgy meredt rá, mint aki azt feltételezi, hogy a parancsnok megbolondult.
- A régi tagok a fiókák, úgyhogy értelemszerűen az újoncok a tojások. Érthető?
Hennora egy pár másodpercig némán gondolkozott a mondanivalóján.
- Az emberek néha meglehetősen furcsák.
- Tehát ha jól sejtem, az elmúlt pár napban mindenki herótot kapott a különböző szimulátoroktól. Aki nem, az magára vessen. Mindenesetre megérte várni, mert tizenkét óra múlva elindulunk első közös gyakorlatunkra.
Ettől a kijelentéstől egyeseknek jobb lett a kedve, mint például Syerra, Dorf és Barak, Hennora Naru viszont csak elhúzta a száját. Ezt azonban senki nem vette személyes sértésnek. Az arkanaiak már csak ilyenek.
- Tehát addig mindenki kimenőt kap. Lehetőleg aludjatok. Volt már rá példa, hogy egy pilóta meghalt gyakorlatozás közben. Nem szeretném, ha közülünk bárki is így végezné. Ha valakinek kérdése van, hozzám lehet fordulni. Most pedig oszolj!
A pilóták lassan elkezdtek kifelé szállingózni, és elindultak a szállásaik felé.
- Jó éjt! – mondta Syerra, miközben kinyitotta a saját kabinja ajtaját.
- De hát csak dél van… - értetlenkedett Barak.
- Az éjszaka az az időszak, amikor a jó kislányok és kisfiúk alszanak. Már pedig én most egyértelműen aludni fogok.
- Lehet, hogy nekem sem ártana – vakarta meg a kobakját a fiú.
- A fejedre vigyázz! – intette a caamasi lány, és becsukta maga mögött az ajtót.
Mivel a pilóták létszáma mindkét nemből páratlan volt, egy-egy személy saját szobát kapott. Ez az illető a nőknél Naru, a férfiaknál Dracharozev Vergulmar volt. Az előbbi azért, mert nem volt hajlandó egy „alacsonyabb rendű lénnyel” megosztani a szállását, az utóbbi pedig mert neki nem jutott szobatárs.
Barak Tanoshikka, Syerra Ilis, Dorf pedig Jouro mellé lett beosztva.
És mivel Ilis épp küldetésen volt, Syerra egyedül birtokolhatta a szobát.
Levetette magát az ágyára a kommunikátorát beállította, hogy tíz óra múlva ébressze, aztán biztos, ami biztos alapon a párnája alá rejtette. Onnan egy kicsit nehezebb előbányászni, főleg mert a lány álmában előszeretettel rugdosott, ha volt kit, ha nem.
Végül a fejére húzta a takarót, és mély álomba merült.
4.
- Tanoshikka gazdám azt szeretné tudni, hogy ön nem került-e közeli kapcsolatba a hajó elektromos hálózatával – mondta Csipogó.
Syerra megrázta a fejét, ami mit sem változtatott azon a tényen, hogy a haja a szélrózsa minden irányában elállt a fejétől.
- Látnád Ilist reggelente… - A lány ellenőrizte, hogy a csizmája megfelelően zár-e, aztán felmászott a hajója oldalához támasztott létrán.
A kis asztromech vidám csipogással üdvözölte.
- Bocs, még mindig nem tudom, hogy nevezzelek el. Valami növényről kellene, de nem tudom eldönteni, mi legyen az.
A többiek szintén beszálltak a saját gépeikbe, és megkezdték a felkészülést. Connie feltűzte a haját, Syerra és Hennora meg csak szimplán összefogta. Nekik elég rövid volt ahhoz, hogy így se lógjon ki a sisak alól. Miután mindenki elkészült, a kabintetők sorban bezárultak, és a hangárban megkezdték a levegő kiszivattyúzását.
- Rendben, Bíbor osztag – mondta Connie, mikor az egész csapat kint volt az űrben. – Átküldöm az ugrás koordinátáit.
A navigációs rendszerek fél perc alatt feldolgozták az adatokat, aztán a parancsnok jelére az egész csapat eltűnt a hipertérben, magára hagyva a Windet.
Az ugrás egy közeli rendszerbe vezethetett, mert igen hamar véget ért.
Legalábbis ezt gondolták a pilóták, és Connie-n kívül senki nem kezdett el gyanakodni, mindaddig, míg meg nem látták, hogy miért is itt kötöttek ki.
- Ajaj… - morogta Connie, és ezzel tömören kifejezte a többiek gondolatait is.
Előttük ugyanis egy Interdictor cirkáló lebegett néma méltósággal, körülöttük pedig egy raj TIE-elfogó.
- Hét a tizenkettő ellen. Nem is olyan rossz arány – fontolgatta a lehetőségeiket a dug pilóta.
- Ez a beszéd, Drach! – kurjantotta Dorf.
- A nevem Dracharozev.
- Mindegy, azt nem tudja megjegyezni – mondta Hennora ingerülten. – Akkor eldöntjük végre, hogy mit akarunk csinálni?
- El nem mehetünk…
- Gratulálok a felfedezéshez, Stubborn!
- Nyugalom! – intette le őket Connie. – Ez a gyakorlat már így is el van baltázva. A dolgunk az, hogy élve kijussunk innen, érthető?
- Ez kétféleképpen oldható meg… Átvágjuk magunkat rajtuk, vagy semlegesítjük a tiltómezőt. És mivel az előbbit így is, úgyis meg kell tennünk, én azt javaslom, hogy menjünk innen – tanácsolta Syerra.
Tanoshikka felüvöltött.
- Gazdám szerint ennek lesz némi akadálya… ugyanis már bekerítettek minket. – tolmácsolta Csipogó.
- Sandák Hét-kilenc-ötnél! – kiáltotta Drach.
Connie idegesen ráncolta a homlokát.
- Rendben. Szabad vadászatot játszunk, ha ez jelent nektek valamit.
- Most komolyan azt hiszed, hogy ennyire kezdők vagyunk? – méltatlankodott Hennora.
- Esetleg koncentráljunk a feladatra… - intette őket Gennty és elhúzott a közeledő TIE-k felé.
Syerra is belevetette magát a harcba, nyomában Barakkal, aki úgy tűnik, önként jelentkezett a szárnyemberének.
- Drach, te menj Tanoshikkával! – vezényelt a parancsnok. – Hennora, ha megbocsátasz, te és én Dorfhoz fogunk csatlakozni.
- Semmi gond. Egyedül úgyis képtelen lenne megvédeni magát…
Percek alatt ádáz csata bontakozott ki. Lézerlövedékek cikáztak, TIE-vadászok próbáltak kitérni előlük több-kevesebb sikerrel. Időközben újabb osztag csatlakozott a küzdelemhez, úgyhogy már dupla annyi ellenféllel kellett szembenézniük.
Érdekes módon ez nem túlságosan rontotta a pilóták harci kedvét. Még Syerra is, aki egyébként egy legyet nem csapott volna le, teljes erőbedobással irtotta az ellenséges gépeket – többnyire ionágyúval, persze, de azok se bírták sokáig, legtöbbjük felrobbant egy nekicsapódott társa vagy egy eltévedt lézernyaláb által.
- Hármas, add meg annak a sandának a helyzetét! – kiáltotta Hennora, de elfelejtette, hogy bekapcsolva hagyta a komot.
- Jorka a másik csapattal van – mondta Connie.
- Hármas a droidom, parancsnok.
Kilőtt egy lézernyalábot, ami az interceptor hajtóművébe fúródott, meggyújtotta az üzemanyagot, és felrobbantotta a gépet.
- Már csak tíz van… - számolt Barak, aztán elengedett egy lövést. Az eltévesztette a célpontot, és jócskán mellette húzott el. A TIE egy másodpercen belül mégis felrobbant.
- Kilenc! – vigyorgott diadalmasan Syerra.
- Ez így nem fog menni – szólt Connie hangja a kommunikátorokból. – Akármikor küldhetnek még egy osztagot. Ahhoz, hogy át tudjunk törni a cirkáló pajzsán, el kéne érnünk, hogy minden energiáját a gravitációs kúpra koncentrálja… Dracharozev, megtennéd, hogy teljes hajtómű-kapacitással elindulsz a mező széle felé?
- Igenis, parancsnok – felelte a dug, és rohamosan távolodni kezdett.
- Syerra, Tanoshikka, Barak, ti menjetek, és foglaljátok le a vadászokat, lehetőleg a gravitációs kúp határaihoz közel. Nem gyaníthatják, hogy csapdáról van szó! Többiek: utánam! Teszünk róla, hogy legközelebb meggondolják, hogy kinek állítanak csapdát.
Barak az alakzat élére állt. Lehet, hogy Tanoshikka volt a rangidős, de neki azért csak több katonai tapasztalata volt, mint a vukinak.
- Rendben emberek… és Tanoshikka. Aki a legtöbbet kilövi, az a vendégem lesz egy körre a kantinban.
A vuki felmordult.
- Gazdám figyelmezteti önt, hogy ketten még fiatalkorúak – akadékoskodott Csipogó.
- Én már nem sokáig – vigyorgott Barak. – Mellesleg ki beszélt itt alkoholról? Az Ithoriak elvileg nagyszerű forró csokoládét főznek… Syerra!
A lány épp megpróbált lerázni két ragaszkodó természetű vadászt, akik semmiképpen nem akarták veszni hagyni az ígéretes prédát.
A fiú üldözőbe vette a két gépet, szorgalmasan sorozva azokat a quadlézerével. Ezzel elérte, hogy az egyik fél vezérsíkját vesztve, pörögve induljon el az ellenkező irányban. Eközben azonban a másik alkalmat talált arra, hogy egy óvatlan pillanatban kilője a lány hiperhajtóművét. A másodlagos detonációk valószínűleg tönkretették a többi rendszerét, és lyukat üthettek az ablakába.
5.
A trükk bevált. Ahogy Dracharozev közeledett a tiltómező széléhez, az úgy terjedt, folyamatosan vonva el az energiát a pajzsokról.
Mindeközben persze Conniék sem tétlenkedtek. Nem szándékoztak tétlenséggel felhívni magukra a figyelmet, de igazság szerint az interceptorok nem is hagyták volna nekik.
- Félre az útból, bimm! – figyelmeztette társát Naru, és egy jól irányzott ikerlövéssel leborotválta egy TIE szárnyait.
- Számításaim szerint ötven másodperc és a pajzs eléggé elvékonyodik, hogy át tudjuk törni – jelentette Dorf.
- Rendben – Connie arca aggodalmassá vált, amikor meghallotta Syerra sikolyát és Barak kiáltását. Ha nem cselekszünk gyorsan, mindketten meghalnak. És akkor Shadree kinyír… Beélesítette a protontorpedókat, és a másik két pilóta követte a páldáját. – Amikor szólok, lövök. Utánam Hennora, aztán Dorf. Értettétek? Három… Kettő… Egy… Most!
Gyors egymásutánban hat protontorpedó röppent a pajzs felé, kékes csóvát húzva maga után. Az első áttörte a pajzsot. A második a burkolatba csapódott, kevés kárt tett benne. A harmadik és a negyedik komolyabb sérüléseket okoztak a generátornak, de az utolsó löketet Dorf lövedékei adták meg. Miután gazdájuk elengedte őket, a három pilóta egy orsóval megfordult, és a többiek felé iramodott.
Egy pillanattal később a gravitációs kúp-generátor szilánkjaira robbant szét.
6.
- Kocc, tudsz kapcsolatot teremteni Syerra asztromech-ével?
A kis droid igenlő csipogást hallatott. Ezek szerint a másik nem ment teljesen tönkre a találat során. És ahogy Barak jobban megnézte, máris azon dolgozott, hogy egy acéllemezzel lezárja a szélvédőn tátongó rést – mielőtt még a bent lévő lány megfulladt volna. Bár – és erre a gondolatra Barak gyomra ökölnyire zsugorodott – lehet, hogy már késő.
- Vannak vontatóköteleink? - tudakolta a fiú. Kocc válasza pozitív volt. – Rendben. Ha Syerra droidja kész a szigeteléssel, közösen próbáljátok a hajóját az enyémhez csatolni!
A tiltómezőnek perceken belül meg kellett szűnnie. És ha nem… nos, akkor már úgyis mindegy.
Egy távoli detonáció rázta meg a TIE-k roncsait, jelentős törmelékfelhőt sodorva szét.
- Bíbor osztag, szabad az út – csendült fel Connie hangja a fiú sisakjának hangszóróiból. – Barak, mi történt nyolcassal?
- Megsérült. A droidok összekapcsolták a gépeinket, a fülkéje le lett szigetelve, úgyhogy ki kell bírnia egy ugrást.
- Reméljük. Oké, mindenki: vissza a Windhez!
Hat X-szárnyú hajtóműve felvillant, és eltűnt a hiperűr kavargó kékségében. Nem maradt más utánuk, csak a TIE-vadászok roncsai.
7.
A Bantha utasai a Corellian Windig való utazást általában véve némán töltötték. Moron némán szenvedett, Shadree hasonlóan némán dühöngött a sérült hajó miatt, a többiek pedig némán gondolkoztak, hogy ezeknek meg mi bajuk.
Végül a Bantha besiklott a dokkba, és többé-kevésbé zökkenőmentesen földet ért.
- Meg fogsz ölni, ugye? – kérdezte Moron a mellette lépdelő Shadreet.
A lány vállat vont. Dühös arckifejezése megenyhült, és átadta a helyét aggodalmasnak.
- Előbb-utóbb mindenképpen. Most viszont irány a gyengélkedő!
- De hát én nem… - tiltakozott a fiú erőtlenül.
- Azt mondtam, nyomás! Egy, kettő!
Moron engedelmesen megindult a kórházszárny felé, Shadree, mint holmi biztonsági őr, a sarkában lépdelt, ellenőrizte, hogy valóban a megadott helyre igyekszik-e.
A Tuvan-Bi droid mintha megborzongott volna, amikor letekerte a sebtében összeállított kötést. Az égett peremű seb nem állt messze az elfertőződéstől.
- Shadree! – nyögött fel a sérült. – Mit műveltél?
- Nekem köszönheted, hogy egyáltalán van még karod! – morogta a lány, miközben szenvtelen arccal figyelte, ahogy az orvosdroid fertőtleníti a lövés nyomát, bactatapaszt nyom rá, aztán a biztonság kedvéért át is köti egy tekercs gézzel.
A bakurai lány mindezek után az ajtóhoz támogatta társát.
- Most pedig szépen elmész a kabinodig, lefekszel az ágyadba, és kialszod magad. Érthető?
- Mernék csak ellentmondani neked…
Shadree elégedetten elmosolyodott.
- Úgy van. Okos fiú.
8.
Amint az X-szárnyú landolt a hangárban, Barak kiugrott a pilótafülkéből, és a gépe farkához rögzített másik vadászhoz rohant. Nem vacakolt holmi létrákkal, egyszerűen átugrott a saját hajójáról Syerráéra. Kétségbeesetten lecsapott a fülketető vésznyitójára, és magában fohászkodott, hogy az működjön.
Szerencséje volt, az üvegbúra méltóságteljes lassúsággal, bár kicsit akadozva felemelkedett.
A gép pilótája szerencsére még életben volt, bár jelentős sérüléseket szenvedett. De a fő, hogy a létfenntartó berendezések nem mentek teljesen tönkre a talált nyomán.
Barak óvatosan kioldotta a lány hevedereit, és még nagyobb körültekintéssel kiemelte őt az ülésből.
Meglepően könnyű volt, akárcsak egy gyerek.
A fiú lecsúszott a gép szárnyán, és nem törődve a többi pilóta kiáltásaival, futva megindult a gyengélkedő felé. Syerra göndör tincsei enyhén lobogtak menetszélben.
A folyosókon legtöbben – felismerve az új pilótákat – kitértek a fiú útjából.
A gyengélkedő ajtaja nyitva állt, Barak pedig lendületből bekanyarodott rajta, és hasonló erővel nekiütközött az éppen kifelé tartó nővérének.
- Barak! – kiáltotta Shadree elkapva öccsét. – Mi történt? Megsérültél?
A fiú ellépett mellette és Syerra eszméletlen testét az orvosdroid fémkarjai közé helyezte.
- Én nem...
- Hát vele meg mi történt? Él egyáltalán? – kérdezte a lány egy pillanatra elfelejtve ellenérzéseit.
Barak lerogyott a vizsgálóasztal melletti székre, és miközben a Tuvan-Bi előkészítette Syerrát a bactakezelésre, elmesélte testvérének a történteket, ő pedig cserébe beszámolt a saját küldetésükről.
- Szerencsétlen… - morogta végül Shadree. – Miért kellett egyáltalán pilótának állnia?
Rengeteg bajtól megkímélt volna vele… mindenkit.
- Nővérem, valami baj van? – tudakolta Barak, szemét a bactatartály sárgászöld folyadékában lebegő Syerrára függesztve.
- Semmi – felelte az, és követte öccse tekintetét. – Mondd csak, Barak, mit gondolsz róla?
A fiú egy percig némán töprengett. Tényleg, mit is gondol?
- Talán úgy fejezhetném ki magam, hogy… aranyos.
Shadree arca kifejezéstelen maradt, pedig agya fogaskerekei lázasan kattogtak.
- Az. Aranyos – morogta nem túl meggyőzően, miközben a tartályban lebegő lányt tanulmányozta. Annak szőke haja glóriaként úszott a feje körül.
A francba is, így igaz. Aranyos, akár egy angyalka. Ráadásul ezt tudja jól. És ki is használja.
- Shadree?
Az öccse bizonytalan hangja visszatérítette a valóságba.
- Én… jól vagyok.
- Tudod, mit? Fogalmam sincs, mitől vagy így kikészülve, de szerintem rád férne egy kiadós pihenés.
- Én, kikészülve?
- Menj!
A lány halványan elmosolyodott.
- Tudod, kölyök, eddig azt hittem, kettőnk közül én vagyok a határozottabb.
- Amíg alszol, helyettesítelek, jó?
Shadree halkan felnevetett, aztán kisétált a helyiségből.
9.
- Nem láttátok a többieket? – kérdezte Ilis, miközben elhelyezkedett a pilóták társalgójának egyik kanapéján.
A másik három pilóta szintén egy-egy ilyen ülőalkalmatosságon trónolt.
- Moron alszik, mint egy döglött hutt – mondta Jorka, bal keze karmaival a mellényét birizgálva.
- Shadree úgyszintén – egészítette ki Connie. – Biztos kifárasztotta őket a folytonos veszekedés.
Hennora megigazította szemellenzőjét, amit általában akkor viselt, ha különösen világos, vagy meleg helyen járt.
- Már korábban is meg akartam kérdezni. Ezeknek mi bajuk egymással?
- Éppenséggel semmi – sóhajtotta a parancsnok. – Egyszerűen ilyen a természetük, legalábbis ami Shadreet illeti.
- Lehet, hogy csak nem tudja jobban kifejezni magát – tűnődött Ilis, beletúrva vörös sörényébe. – Láttam már ilyesmit.
- Azért jó, hogy nem ment nevelőnőnek. Szegény gyerekek sokkot kaptak volna.
A többiek felnevettek a bothai megjegyzését hallva.
- Igazad van… Abból még soha nem származott probléma, hogy egy pilótának vannak erőszakos hajlamai, ha kordában tudja tartani őket – mondta Connie.
Ilis feltette a lábait a középen álló asztalkára, majdnem leborítva onnan a teás kancsót.
- Meglehet, hogy ma azért volt különösen ingerült, mert Moron okozott egy kis kárt az X-szárnyújában.
- Megérdemli – felelte Hennora a szokásos, enyhén beképzelt hangnemében. – Még egy ember se lehet olyan hülye, hogy egy ilyen szerencsétlent engedjen a gépe közelébe.
10.
Amikor magához tért, sötét volt, sötétebb, mint amilyen az emlékeiben élő utolsó pillanatban.
Akárhol is volt, a lámpák fényét bizonyára letompították.
Kinyitotta a szemét, de eleinte csak homályosan látott. Ahogy pislogott párat, sikerült kivennie az ágya mellett ülő magas, kócos, sápadt alakot. Halvány remény éledt fel benne.
Megpróbált felülni, de a feje nehezebb volt, mintsem hogy fel tudta volna emelni.
- Moron? – motyogta az alak felé fordulva.
Annak arcán halvány árnyék suhant át.
- Átlőtték a vállát, egyébként jól van. Jelenleg alszik, ha Shadreenak hihetek. Már pedig szerintem neki senki nem mer ellentmondani.
A hang nem Andrushoz tartozott, még csak nem is hasonlított rá. Ahogy a látása lassan kitisztult, felismerte Barakot.
- A nővérednek nem kellene olyan szigorúnak lennie hozzá…
- Csak azt akarja, hogy teljesen felépüljön.
Syerra egy percig csendben emésztette a hallottakat.
- Mi történt velem? – kérdezte erőtlenül, és megint megpróbálta magát félig ülő helyzetbe tornászni.
Barak gyengéden visszanyomta a párnájára.
- Kilőtték a hiperhajtóművedet, a másodlagos robbanások pedig tönkretették a hajód egy részét, és átlyukasztották az ablakodat. Agyrázkódásod van, oxigénhiányt szenvedtél, és beszereztél egy adag másodfokú égési sérülést. Jó pár óráig voltál bctában. Szerencsére az idegpályáid nem szenvedtek komolyabb sérülést, mert a rehabilitáció hónapokig is eltartana. – Elfordult, és felemelt valamit egy mobil asztalról. – Mellesleg hoztam neked valamit. Ehhez persze fel kéne ülnöd… nem, meg ne próbáld!
A fiú megnyomott egy gombot az ágy oldalán lévő panelen. A Syerra háta alatt lévő rész lassan elkezdett felhajlani, mígnem egy olyan pozícióba juttatta a lányt, amit az ülés és a fekvés közötti optimális helyzetnek lehet nevezni. Így a fejére sem nehezedett túl nagy nyomás.
- Ez a tied – nyújtott feléje Barak egy gőzölgő bögrét.
Syerra bizonytalanul megmarkolta, aztán beleszagolt. Forró csokoládé.
- Én szereztem volna a legtöbb találatot?
- Nem. Ettől függetlenül megérdemled.
A lány elgondolkodva belekortyolt a sűrű, édes folyadékba.
- Egyáltalán hogyhogy élek?
- A droidok érdeme. A tiéd leszigetelte a szélvédődön keletkezett rést, aztán összekapcsolták a hajóinkat.
Syerra fejébe szöget ütött valami. Óvatosan letörölte a szája széléről a rátapadt csokoládét.
- Megérdemelne már egy nevet.
- Ki?
- Az asztromechem. És… azt hiszem, van is rá ötletem. Ch’halának fogom hívni.
- Miért?
Syerra vállat vont.
- Tetszik ez a név. Szerinted rá tudom venni Drzzaqh-ot, hogy kidekorálhassam olyan festékkel, ami hő és fényhatásokra változtatja a színét?
- Mármint a technikust vagy a droidot?
A lány felnevetett, aztán abbahagyta, mert megfájdult a feje. Még egyet kortyolt a bögréjéből.
- Ch’halát, természetesen. Akkor olyan hatást keltene, mint egy valódi Ch’hala fa.
- Neked tényleg agyrázkódásod van – csóválta a fejét Barak, aztán átvette a felé nyújtott bögrét. Letette a mobil asztalra, és lefedte egy hőtartó kupakkal, hogy ne hűljön ki. – Lehet, hogy Drzzaqh tényleg megengedi. Elvégre az elmúlt hetekben te szolgáltattad neki a legérdekesebb javítanivalót.
A lány ásított egy hatalmasat.
Barak visszaengedte az ágyat vízszintesbe, Syerra pedig a hasára fordult, és pár perc elteltével már aludt is.
A fiú félresimította az arcába lógó loknikat, eligazgatta a takaróját, aztán egy percig némán nézte az alvó lányt. Eszébe jutott, hogy ő is fáradt.
Mellesleg a Tuvan-Bi droid arra van beprogramozva, hogy elássa a betegeket és sérülteket, nem? Igazán nem történhet semmi baj, ha most visszavonul a szobájába. Már ha Taínoshikka beengedi egy ilyen késői órán.
Írta:
Sanchia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése