Árnyjáték (I. rész)

Mon Calamari, vagy, ahogy még hívni szokták, Dac, esetleg Quarrenese. Óceánbolygó, a tengernyi vizet csak néhol szakítja meg egy-egy sziget vagy korallzátony. A planétát két fő faj uralta, mely alapvetően nem volt jó viszonyban egymással: a mon cal és a quarren. Azonban a klónháborúk végén fellépett egy olyan tényező, ami mindkét nép létére negatív hatást gyakorolt. Ez a tényező a Galaktikus Birodalom volt. Így hát most, hogy az elnyomott világok népei szövetségbe tömörültek, a quarrenek és mon calok is hajlandóak voltak félretenni sérelmeiket, legalább addig, amíg le nem vetik a Császár által nyakukba akasztott rabigát.

Nemrég egy lázadó fregatt érkezett a bolygó fölé, azzal a céllal, hogy a Mon Calamari népének és hadiiparának segítségét kérje. A hajó pedig most ott lebegett a planéta kékellő tömege fölött, némán őrt állva a Calamari cirkálók, egyéb helyi gyártású vadászgépek és űrhajók jövés-menése fölött.

A Corellian Wind belső tere azonban koránt sem volt ilyen csendes és mozdulatlan. Emberek és idegen lények siettek keresztül a folyosókon és helyiségeken, felszerelést, fegyvert, illetve alkatrészeket hordva a hajó különböző részeire.

A nyüzsgés alól többnyire csak a pilóták szobái képeztek kivételt. Ott általában csend volt.

Herewi roppantul sajnálta, hogy csak általában. Jó pár hete volt a hajón, de csak nemrég helyezték át ebbe a szobába. Mellesleg sokkal szívesebben maradt volna a kórházszárnyban – ott a droidok kivételével nem zaklatta volna senki. Itt viszont két szobatársa is akadt. A magas, vörös hajú, akit az alacsony szőke lány Ilisnek hívott, nem okozott különösebb problémát, mert az egy légtérben töltött idő túlnyomó részében nem tanúsított iránta érdeklődést, azonban Syerra, ahogy a fiatalabbikat nevezték, minduntalan beszélgetésbe akart vele elegyedni. Ilyenkor a mandalori lány alvást színlelt, erre pedig még a testét borító, még a bactakezelés hatásával együtt is lassan gyógyuló sebek, illetve az agyrázkódása is mentségként szolgált.

Most viszont egyikük se volt a szobában. Herewi egy hegesztőgép sivítására ébred fel. Az elmúlt napokban egyre többször hallotta ezt a hangot, ami nagy valószínűség szerint a valamelyik pilóta hálókamrájából érkezhetett.

A fejére szorította a párnát, és várta, hogy a hang elnémuljon, de amikor már öt perce várakozott, és nem történt semmi, elhajította a párnáját és felpattant. Ezt rögtön meg is bánta, mert a feje éles hasogatással tiltakozott a hirtelen mozdulatsor ellen. Az ajtóhoz botorkált, megnyomta a nyitógombot és…

… semmi nem történt. Herewi elmormolt egy cifra káromkodást, aztán a gomb feletti panelre nézett. Zárva. Ki gondolta volna?

Nagyjából tíz percbe tellett, mire sikerült kisakkoznia a számkombinációt. Óvatosan kinyitotta az ajtót. A folyosó szerencsére üres volt, úgyhogy becsukta nyílászárót és elindult az idegesítő hang forrásának irányába. Két elágazással és egy kanyarral arrébb meg is találta azt, egy csukott ajtó formájában. Próbaképpen kinyújtotta a kezét és mutatóujjával finoman megbökte a nyitógombot.

Az ajtólemez pedig félrecsúszott. Félig. Herewi újra megnyomta a gombot, mire bezáródott.

A francba.

A szoba tulajdonosa nyílván megbütykölte a nyitószerkezetet. A lány megint megbökte a nyitógombot, mire az ajtó megint félig kinyílt. A mandalori ezúttal benézett a szobába.

Először nem látott semmit, mert elvakította a hegesztőgép által létrehozott szikrák. Aztán, amikor leárnyékolta a szemét, megpillantotta a gép gazdáját is. Egy zöldbőrű rodiai, szemén védőszemüveggel, egyik hőálló kesztyűbe bújtatott kezében hegesztővel, a másikban egy fémlemezzel, amit éppen oda kívánt rögzíteni a többihez. Aztán letette a hegesztőt, hogy egy forrasztópákával elvégezze a finomabb módosításokat. Ahogy a gép elhallgatott, ő pedig az övébe nyúlt, hogy kivegye a pákát, tekintete véletlenül az ajtóra tévedt.

Herewi tudta, hogy meglátták.

 - Te meg mit keresel itt? – kérdezte gyanakodva.

 - Eltévedtem – hazudta szemrebbenés nélkül a lány, kellő mennyiségű bizonytalanságot csempészve a hangjába. – Ez nem az a szoba, ahol én lakok?

 - Az egy kicsit arrébb van – felelte a rodiai. – Megmutatom.

Tehát elindultak vissza Syerra és Ilis szobája felé. Herewi kísérője látszólag erősen gondolkozott valamin, már amennyire a fél arcát eltakaró hegesztőszemüvegtől meg lehetett állapítani.

 - Hogy jut… mármint nem volt bezárva az ajtó?

 - Nyitva volt – felelte a lány a lehető legártatlanabb arckifejezésével. – Nem kellett volna?

 - Megérkeztünk – váltott témát a rodiai. – Szerintem ne mászkálj túl sokat, ebben a nagy jövés-menésben még eltévedsz.

Az ajtó bezárult a rodiai mögött. Herewi várt pár percet, amíg biztos nem volt benne, hogy a lázadó már befordulta a sarkon, aztán újra beütötte a frissen megfejtett számkombinációt az ajtó melletti panelbe.

A NYITÓKÓD 137 MÁSODPERCE MEGVÁLTOZOTT. PRÓBÁLJA ÚJRA.

Erre számíthattam volna, gondolta a lány, és levetette magát Ilis és Syerra fekhelyei közé betolt, szétszedhető ágyra.

- Az új lézerágyúk már működőképesek – jelentette Jonson Dravernek. A Corellian wind kapitánya a hajó hídján állt, közben kávét kortyolgatott, majd kinézett az ablakon. A mellette álló mon calamari végignézett a hídon, majd megszólalt.

- Hamar sikerült meglépnie a ranglétrát, kapitány.

Draver bólintott, ahogy elindult az irodája felé.

- A körülmények tették. Dodonna elvesztése elég nagy űrt hagyott a vezérkarba, amit ki kellett tölteni. Rám bízta, hogy vezessem ki a flottát, én pedig teljesítem a parancsát.

Beléptek Draver irodájába.

- Be fognak válni a B-szárnyúak. A verpinek mindig jó munkát végeznek, minden tervemet azonnal megvalósították.

- A gép addig jó, ameddig a pilóta tisztelettel bánik vele, admirális – válaszolta Draver. Ő még mindig pilótának érezte magát, bár jól vezette a Windet, de inkább egy vadászgép pilótafülkéjében érezte otthon magát.

- A Tőr osztag tagjai tisztelettel bánnak a gépjeikkel – mondta Ackbar.

Shadree bedöntötte balra az X szárnyú botkormányát, majd tűzet nyitott a vele szembe jövő TIE vadászra, és tűzet nyitott, az kitért, majd balra fordult, aztán Shadree hajójára jobbról támadt.

Shadree dugóhúzóba vitte a gépét, ezzel kikerülve a gép által ontott zöld lézersugarakat, majd a hátára fordította, és az ellenfele hasa felé támadott. Az megrázkódott a lövéstől, majd balra ugrott. Stubborn diadalittasan felkiáltott, amikor meglátta, hogy a birodalmi vadász irányíthatatlanul pörögni kezd.

Ekkor vette észre.

Meg se sérült a vezérsíkja. A TIE élesen jobbra fordult, aztán tűzet nyított.

A szimulált űr elhalványult. Shadree kiugrott a pilótafülkéből, majd odalépett a TIE vadász pilótafülkéből kiszálló, karcsú nőhöz. Sápadt bőre volt, fekete haja és a szeme körül egy kék, ívelt tetoválás.

- Shadree, nyugi – szólalt meg Moron.

- Ideges sem vagyok, hogy nyugodhatnék le?

- Na, milyen volt? Szép kis manőver? – kérdezte Dantels. A Tőr osztag pilótája volt.

- Szebb, mint a ti gépeitek – válaszolta a bakurai lány.

- Ugyan, te próbálj meg vezetni egy olyan ronda gépet.

Shadree előrelépett.

- Maradok az X-szárnyúmnál.

Jorka aki távolról figyelte az eseményeket odafordult Barakkhoz.

- Már megint szócsata. Hanyadszorra is csinálták?

- Hatodjára – válaszolta az ifjabbik Stubborn.

- Te még számolod? – kérdezte a bothai.

Barakk megvonta a vállát. Shadree utált veszteni, minden áron meg akart látni egy gyenge pontot Nera manővereiben.

- Tíz kreditbe, hogy a kis barátnőtök nyerni fog – kiáltott oda Callent Troy, egy zöldbőrű falleni.

- Tartom – válaszolta Jorka. – Nyerjek már én is rajtatok valamit.

- Callen most nagyon jótékony hangulatában van – mondta Vin Nothos egy nagydarab fickó, akinek a haját egy széles sávban a fején hagyta megnőni, hátul pedig lófarokba hordta.

- Vége a teadélutánnak! – hasított bele Connie hangja a terem csendjébe. A közösségi szobában lévő összes pilóta a két alak felé fordult. Connie Underso mellett egy sebhelyes arcú férfi állt: Netrem Pollard, a Tőr osztag vezetője. – Segélykérő jelzést fogtunk az Eridico rendszerből, az egyik transzporter az, ami a Yavini kitörésnél elveszett.

- Nem lehet, hogy csapda? – kérdezte Jorka.

- Szerintem a Birodalmiak már tudják, hogy mi tudunk a trükkről.  – Hennora lekicsinylően nézett a bothaira.

- Ezért küldünk két vadászosztagot – szólalt meg Netrem. – Ha csapda, akkor harcolunk.

- Hallották az urat, az Erő legyen önökkel – mondta el az ősi jó kívánságot Connie.  – Egy óra múlva legyen kész Shadree, Moron, Jouro és Jorka. Munkára srácok!

Egy óra sok mindenre elég. Sok mindenre, ha éppen nincs ezernyi dolgod, ami nem tűr halasztást. Jouro letette a szerszámait, aztán egy használaton kívüli lepedővel letakarta protokolldroid szerű teremtményét, ami már majdnem elkészült. Tulajdonképpen azóta dolgozott rajta, mióta a Wind elhagyta a Yavint. Eredetileg egy kiselejtezett Thripio egység törzse, egy 2-1B medikai droid feje, egy pókdroid lábai – karként, mert a három ízületükkel sokkal praktikusabbak voltak, mint a normál droidvégagok. A kézfejek, a törzshöz hasonlóan egy Thripio egységtől voltak eredeztethetőek - és egy klónháborúk-beli OOM őrrobot alteste,  szolgált alapanyagul, de az óta számtalan módosítást hajtott végre a roboton. Példának okáért valójában négy karja volt, csak kettő-kettő bele lett építve a az eredeti végtagokba, így szükség esetén meg lehetett kétszerezni a számukat. Ezen kívül Jouro páncélborítással látta el a dupla pókkarokat, és a lemezek alá beleépített néhány, az asztromechekre jellemző alkatrészt. Ezeknek és néhány egyéb módosításnak köszönhetően a droid egyszerre volt nagyszerű harcos és szolgáló, ráadásul – gondolva Moron kék-zöld foltjaira és Barak állandóan puklis fejére – meghagyta a Tuvanbi fotoreceptorainak sérülés-analizátorát, így az képes volt ellátni az esetleges sebeket.

Maga a robot tulajdonképpen már készen volt, csak az egyik mellkasi lemez széle állt el forrasztás híján a fémtesttől. Jouro vetett egy utolsó pillantást művére, aztán kilépett az ajtón.

Most szépen elmennek, és összeszedik azt a transzportert, aztán befejezi a robotot, és akkor majd megmutathatja a többieknek. Minden valamirevaló osztagnak van egy segítője, egy protokolldroid vagy ilyesmi. A rodiai pilótának csak ilyen alapanyagok álltak rendelkezésére, és véleménye szerint jól használta fel őket.

Bezárta maga mögött az ajtót, és elindult a hangár felé.

Syerra az ajtajának zárjával bajlódott. Valószínűleg valamelyik pilótatársa módosította a kódot, ami azt jelenti, hogy a vendégüknek sikerült feltörnie az előző kombinációt. A lányt ez túlságosan nem zavarta, ő egyébként se értett egyet azzal, hogy Herewit – hosszas kutakodás után végül megtalálták a nevét egy mandalori népszámlálási adatlapon – bezárva tartsák. Egyszerűen nem tartotta igazságosnak. Tulajdonképpen mit árthatott nekik az a lány? Az idő túlnyomó részében aludt.

Syerra éppen azon bosszankodott, hogy soha az életben nem fogja megszerezni a kommunikátorát, amit az éjjeliszekrénynek csúfolt fémládán hagyott, amikor hangok ütötték meg a fülét. Az elsőt nyomban megismerte. Moron. Hozzá egy női és egy másik férfihang társult. Tehát Barak és Shadree lesznek azok. Az első kettő éppen valami transzporter segítségére készült sietni, a harmadik pedig nyilván el akart búcsúzni a nővérétől. Merthogy Moron valószínűleg nem igazán fog hiányozni a Stubborn fiúnak. Köztük már az első találkozásuk óta ellentét feszült. A lány nem igazán értette, miért. hiszen Barakot rendes srácnak ismerte meg, Moronban meg főleg nem talált semmi kifogásolnivalót. Fel nem tudta fogni, hogy két ilyen embernek mi baja lehet egymással.

A folyosó vége előtti L alakú kanyarhoz érve meg is pillantotta a hármast. Viszonylag nyugodt tempóban sétáltak, közben meg beszélgettek. Azaz Barak beszélgettek Shadreeval, Shadree mindkettőjükkel, ahogy Moron is ezzel próbálkozott, de Barak feltűnően csak a lány kérdéseire reagált. Aztán Andrus feltett egy olyan kérdést, aminek hallatán Shadree öccse is elfelejtette, hogy ő nem beszél a másik férfival.

 - Nem láttátok Syerrát?

A sarok mögött lapuló lány a neve hallatára visszafojtotta a lélegzetét. Miért keresné Moron pont őt?

 - Miért? – fordult a férfi felé egyszerre a két testvér.

 - Hé-hé-hé, nyugi! – kapkodta az a fejét. – Csak nálam hagyta a kommunikátorát.

Szóval mégsem az éjjeliszekrényen maradt, gondolta Syerra.

 - Mit keresett nálad? – szegezte neki a kérdést Shadree.

 - A kom? Most mondtam, nálam hagyta.

 - Nem a kom, te barom. Syerra mit keresett nálad? Tudod te, hány éves?

 - Nem – rázta a fejét rémülten Moron. – De hogy jön ez ide?

 - Tizenhat – csatlakozott be a vitába Barak, figyelmen kívül hagyva a kérdést.

 - Csak egy gyerek – erősítette meg Shadree. – Törvényen kívüliek vagyunk, de az ilyesmi még itt is etikátlanságnak számít.

Moron először fel sem fogta, mivel vádolták. Aztán hátrált egy lépést. Arcára kiült a döbbenet.

 - Én nem… Shad, miket gondolsz rólam?

Azt inkább ne akard tudni, gondolta a nő enyhén keserű szájízzel. Aztán kissé késve, de leesett neki még valami.

Moron ismeretségük alatt először szólította Shadnak. Ez a pedig egy pillanatra elnémította a pilótanőt. De csak egy pillanatra.

 - Ne merészelj így szólítani! – rivallt rá a már így is eléggé ijedt férfira.

 - Figyelj, Shad ...ree, fogalmam sincs, miért ilyen fontos ez neked, de megmagyarázom! Annyi történt, hogy tegnap lent hagytam a kabátomat a kettes társalgóban. Tudod, aminek legutóbb elromlott a fűtése. Syerra – óvatosan mondta ki a nevet, félve Shadree reakciójától – megtalálta, és ideadta. De amikor kivette a hátizsákjából, vele együtt kivette a komlinkjét is, amit véletlenül elfelejtett visszarakni.

 - Véletlenül – bólogatott cinikusan Shadree.

 - És akkor a nagyszerű Moron lovag hálából… - csicseregte Barak elvékonyított hangon, sűrű szempillarezgetések közepette.

Moron, miután túlesett az első sokkon, megelégelte a dolgot, és életében először visszaszólt.

 - Figyeljetek, nem tudom, mi bajotok van, de semmi olyasmi nem történt, amire gondolnátok. Egy komlink. Egy kabát. Semmi több, de nyilván ez benneteket nem érdekel. Úgy tűnik, a Stubbornok megőrültek.

Egy órának tűnő másodperc erejéig Shadree és ő farkasszemet néztek egymással. Végül a lány minden átmenet nélkül, visszakézből szájon vágta, hogy a férfinak felrepedt az ajka. Andrus a szájához emelte a kezét, és szinte tűnődve nézte a mutatóujjára kenődött vérfoltot. Aztán szó nélkül sarkon fordult, és elsietett.

Syerra ezt a pillanatot gondolta a legmegfelelőbbnek arra, hogy utánamenjen. Elviharzott a testvérpár mellett, akik sötét tekintettel néztek utána.

 - A francba – suttogta Shadree, aki maga is a szájára szorította a kezét.

 - A francba – erősítette meg Barak.

Az öt X szárnyú kilépett a hiperűrből, majd megközelítették a rendszer legszélső, fagyott sziklatömbként lebegő bolygóját, ami felett a transzporter, mint egy halott walvadon lebegett. A nyomukban a négy B szárnyú jött, V alakzatba.

- Negatív, semmi birodalmi aktivitás. – Moron balra döntötte az X szárnyúját, közben Jouro és Jorka jobbról kerülték meg a transzportert. A B szárnyúak közben hátul álltak meg, ezzel fedezve a Bíbor osztag gépeit.

- Teljesen üres – válaszolta Nera. – Egy kísértethajó.

Shadree látta, hogy a transzporter hangárja nyitva. Az X szárnyúját egyesen belevezette, majd csöndesen landolt. A társai követték. Moron kiugrott a gépből. A srác szája alatt egy tapasz volt. Ránézett a nőre, majd követte.

Egy folyosón haladtak végig, míg a hajó külsején egy sérülés nem volt, itt néhány helyen bizony lézerfegyverek által ütött sérülések voltak.

Shadree végig jelentett Netremnek, majd mikor kiderült, hogy a támadók már elmentek, kiszállt a vonalból.

- Ijesztő ez a csend – mondta Jorka.

- Könyörgöm, már a te megjegyzéseid nélkül is elég gyászos és sötét ez a hely! – csattant Shadree.

- Csak nem berezeltél? – kérdezte Moron.

- Pofa be!

- Ez is ijesztő – tette hozzá Jorka. – Régen kicsit…

- Több fantáziáról tettek tanúbizonyságot mikor szidtátok egymást – mondta Jouro.

A transzporter irányítóterme jó állapotban volt, sehol egy lövésnyom. Jouro leült az egyik komputerhez, majd bekapcsolta.

- Azt hiszem, megvan, hogy hol járt utoljára a hajó.

- Hol? – kérdezte Shadree.

A rodian leütött pár gombot.

- A Flornon. A hajónapló szerint egy bázis van ott, amit elhagytak. Persze itt támadták meg őket.

- A Florn? Laproidok, nagy, ocsmány, nyálkás bélférgek?

- Inkább az Iegora mennél? – kérdezte mosolyogva Shadree, majd a Bothai vállába öklözött.

Dantels újra megkerülte a transzportert. Utálta az unalmas járőrküldetéseket, ilyenkor a Jabiim poklára bírt gondolni, és persze a szerelmének Biggsnek az elvesztésére. Olyanok voltak együtt, mint egy ember két oldala.

- Főnök, meddig kell ezt csinálni?

- Ameddig nem bukik meg a Birodalom – válaszolta Callen. Erre egy hangos kacaj volt a válasz Nothos részéről.

- Ez rutin feladat, nem lenne jó, hogy ha egy kelepcébe sétáltunk volna – vágott közbe Netrem.

Dantels gépének műszerei felsipoltak, a hiperűrből egy csempészhajó lépett ki, a hajtóművei füstölögtek, a nyomában egy Carrack osztályú hadihajó.

- Mondtam, nem olyan felesleges ez – tette hozzá Callen.

- Humorherold – válaszolta lemondóan Dantels, ahogy végigrepült a csempészhajó mellett, majd tűzet nyitott a Carrackra, aztán kitért a lézerágyúk elől. A csempészhajó pedig kikerült a birodalmi hadihajó lézersugarai elől.

Egy villanással ekkor lépett ki a hiperűrből a Rebel Ingle nevű koréliai korvett, majd tűzet nyitott Carrackra.

- Nem szép dolog, hogy ha a csapdát állítónak állítunk csapdát – kuncogott Nothos. A csempészhajó lassan besiklott a Rebel Ingle hangárjába. A kapitánya Rasson Stubbornként mutatkozott be…

 - Tőr Vezér, azt hiszem, megvan, honnan jöttek – szólt bele Shadree a kommunikátorába.

A túloldalon néma csend honolt.

 - Tőr Vezér, ott vagy?

Válaszul felcsipogott egy asztromech.

 - Te, droid, ott van a gazdád?

Nemleges füttysorozat.

Shadree megszakította a kapcsolatot, aztán megpróbálkozott Callen privát komlinkcsatornájával. Ezúttal sikerrel járt.

 - Callen, hol a francban vagytok?

 - Az Ingle fedélzetén.

 - Rebel Ingle?

 - Aha, de tudod, mit? Nézz ki az ablakon!

Shadree unottan forgatta a szemét.

 - A belső folyosókon nincs ablak, rémlik?

 - Jó, jó, nem tudtam, hogy ott vagy, ne kapd fel a vizet! Csak azt akartam mondani, hogy szerintem gyertek át. A kapitány azt üzeni, hogy szívesen látna.

 - Hages? – vonta föl a szemöldökét a bakurai pilóta. – Mióta tudja, hogy ki vagyok?

 - Amekkora balhét tudsz csapni, szerintem mindenki tudja, hogy kivagy… - morogta a Vezér, aztán hangosabban is hozzátette: - Hagest ideiglenesen áthelyezték valamelyik mozgóbázisra, de ez nem lényeg. Gyertek már!

Shadree egy sóhajtással kinyomta a komot. Hogy mindenkinek őket kell csicskáztatnia…

Ahogy belépett az irányítóterembe, a többiek felé fordultak.

 - Eleget turkáltatok abban a komputerben. Egy-kettő, indulás!

 - Mióta vagy te a főnök? – húzta el a száját Moron.

 - Kuss, újonc! Callen azt mondja, itt van az Ingle.

A Rebel Ingle belépett a hiperűrbe, fedélzetén a nyolc X-szárnyúval. Az út előre láthatóan nem folt hosszabb négy óránál, hiszen csak egy közeli rendszerbe ugrottak.

Shadree a híd felé vette az irányt, ahol elviekben már várta a hajó kapitánya. Gyakorlatilag tippje se volt, hogy kilehet az a bizonyos személy, aki ennyire látni akarja.

Az ajtólemez félresiklott, ő pedig belépett a hatalmas terembe.

A kapitány neki háttal állt, az egyik képernyőt tanulmányozta, de a lány még így is felismerte. Tulajdonképpen bármikor megismerte volna. Mint a férfi mindkét testvérénél sötétebb hajat örökölt, amit katonásan rövidre vágva hordott.

 - Rasson! – kiáltotta Shadree boldogan.

 - Shad – mosolyodott el a bátyja, ahogy megfordult. – Jó téged újra látni. Nagyot nőttél.

 - Mi van? – torpant meg a lány. – Az elmúlt tizenkét évben ugyanilyen magas voltam…

 - Nem érted a viccet – csóválta a fejét a férfi, miközben egy csontropogtató ölelésben részesítette a húgát.

Shadree kibontakozott a testvére karjaiból, és - immár szintén mosolyogva - végigmérte.

 - Most pedig mesélj, mi történt, mióta nem láttalak?

A Florn nem volt túl ronda világ, legalábbis Jouro mércéjével nézve. Óceánok, dzsungelek, megfelelő páratartalom. Ha választhatott volna, legszívesebben itt élte volna le a nyugdíjas éveit. Egyelőre azonban csak felderítőként küldték ki őt és a társait.

X-szárnyújával elszáguldott a fák lombjának zöldje fölött, és hamarosan meg is pillantotta a célpontot: szürke, alacsony, vasbeton kőépület, leginkább egy atombunkerre hasonlított.

 - Megvan a bázis – szólt bele a mikrofonba, mire a többiek nyugtázták az információt.

A nyolc vadászgép landolt a platformon, a pilóták pedig elindultak a bázis feltérképezésére.

A folyosók sötétek voltak és porosak, mintha évek óta nem jártak volna rajtuk élőlények. Azaz mégis. Az jó pár centis koszréteget néhol lábnyomok tarkították. Valahogy hátborzongatóak voltak, alakjuk és nagyságuk alapján semmiképpen nem tartozhattak emberi lényekhez. Sőt, tulajdonképpen a legtöbb idegen faj nyomaitól is különböztek. Egyszerűen kísértetiesek voltak.

A rodiait valami kellemetlen érzés kerítette hatalmába.

 - Rossz előérzetem van – erősítette meg Jorka a ki nem mondott félelmeit.

 - Ne nyavalyogj! – hordta le Shadree, aki a hajóról való távozás után ismét visszavedlett mogorva énjévé. – Ez csak egy üres bázis. A transzportert is túlél…

A mondat sikításba fulladt, ahogy a lány hátratántorodott. Valami elkapta a nyakát, és magával rántotta az árnyékok közé.

Moron, aki egy pillanat alatt megfeledkezett sebes szájáról, előrántotta a sugárvetőjét és lőtt. A lézernyaláb a bakurai pilóta feje mellett ért célba, nyomában izzó és füstölgő lyuk keletkezett a támadó… valamijén. Azt nem tudta meghatározni, hogy pontosan milyen testrészt talált el, de valószínűleg létfontosságú lehetett, mert a lény előreesett és Shadreet is maga alá temette volna, ha a lány nem ugrik félre időben.

A bakurai pilóta a hála bárminemű jele nélkül, nyakát dörzsölgetve leguggolt a támadója holtteste mellé.

 - Egy… defel? – nézett föl csodálkozva.

Adrus megborzongott. Nem is olyan régen már közelebbi ismeretséget kötött egy ilyen figurával, és nem sokon múlt, hogy ott nem hagyta a fogát.

Ez a lény azonban meglehetősen furcsa volt. Testének több mint felét páncél és gépi alkatrészek pótolták ki. Tulajdonképpen halálos ellenségnek tűnt… volna, ha nem lett volna halott.

 - Ez meg hogy került ide? – hátrált Dantels egy lépést.

 - Nem tudom – rázta a fejét Callen. – De ahol egy van, ott lesz több is. Teljes készültség, mindenki nézzen a lába elé!

Tőr vezérnek igaza lett. Amikor az irányítóterembe léptek, az eddiginél sokkal több lábnyomot találtak. Hamarosan a gazdáik is előkerültek. Shadree fél térdre ereszkedett és egyszerre két sugárvetővel tüzelt. A műszerpultok megfelelő fedezéket biztosítottak számukra, amire a kibontakozó tűzharcban szükségük is volt. A borgdefelek ugyanis rendelkeztek egy, a csuklójukba épített, nagy teljesítményű sugárvetővel.

A kis csapat többi tagja szintén felvette a saját pozícióját. Mindannyian tudták, hogy vagy elintézik az idegeneket, vagy meghalnak. És azzal is tisztában voltak, hogy a túlerővel szemben nagy valószínűség szerint nem ússzék meg sérülések nélkül.

Az első találatot Nothos kapta a vállába. Fogait összeszorítva, vérző végtagjára ügyet se vetve folytatta a harcot.

A defelek hulltak, a páncéljuk csak részleges védelmet biztosított számukra. Azonban túl sokan voltak ahhoz, hogy ez hátrányt jelentsen számukra. Csak jöttek és jöttek… amíg Shadree győzedelmes kiáltást nem hallatott.

 - Bal folyosó megtisztítva. Futás!

Azzal felpattant, és eliramodott az ajtó irányába. A többiek folyamatosan tüzelve követték. Jouro zárta a sort. Amikor viszont átlépte volna a terem kijáratának küszöbét, felkiáltott és a combjához kapta a kezét. Ujjai közt --- skarlátvörös vér buggyant ki.

Jorka hátrafordult, és megragadta a karját, hogy magával rántva a rodiait. Az sérülése ellenére amennyire tudta, tartotta a tempót, bár a keze egyre jobban remegett az erőfeszítéstől.

Végül kiértek az épületből. Shadree a biztonság kedvéért kétszer is belelőtt a zárba, hogy semmiképpen nem maradjanak üldözőik.

Szerencséjükre a leszállópálya mellett jutottak ki. A pilóták amilyen gyorsan csak tudtak, bemásztak a gépeikbe, és felszálltak.

Jouro Truden egyre sápadtabban ült a volán mögött. Tisztában volt vele, hogy ennek nem lesz jó vége. A lövés ütőeret ért, őt valószínűleg már csak a csoda mentheti meg.

Remegő kézzel beállította a robotpilótát a többiek követésére, aztán hátradőlt az ülésében, és számolta a másodperceket.

A nyolc X-szárnyú besiklott a Wind dokkjába, a kis csapat pedig a hídra sietett, hogy jelentést tegyen.

Draver meglepetten fordult hátra.

 - Hogyhogy ilyen hamar visszaértek? Mi van a transzporter legénységével?

 - Volt egy kis probléma azzal a legénységgel – mondta Callen. – Nothos lement az orvosiba, mer meglőtték a vállát. Trudent pedig a combján találták el.

Draver végignézett a pilótákon, mint aki azt keresi, hogy mi nem stimmel rajtuk. Aztán megtalálta a hibát. Connie, aki mindeddig a kapitány mellett állt, szintén észrevette.

 - Tényleg, hol van Jouro? – kérdezte a nő.

A két osztag tagjai összenéztek, arcukból egyszerre szaladt ki a vér.

 - Basszus, Jouro! – kapta a szája elé a kezét Shadree.

A Connie-val kiegészült csapat egy emberként rohant le a hangárba.

A vadászgép úgy állt ott, ahogy a robotpilóta leparkolta. Connie minden lélekjelenlétét összeszedve egy létrát támasztott az oldalához, felmászott rajta, és benézett a pilótafülke ablakán.

Jouro mozdulatlanul ült az ülésen, szeme csukva. Amikor az asztromech droidja észrevette Bíbor Vezért, eszeveszett füttykoncertbe kezdett. Kérés nélkül felnyitotta a fülketetőt, hogy Connie jobban hozzáférhessen a rodiaihoz.

De amikor közelebbről megnézte, rájött, hogy elkésett. Jouro bőre a zöld egy betegesen halvány árnyalatát vette fel, keze jéghideg volt. Kezeslábasának szára vértől sötétlett, a padlón pedig tócsába gyűlt a sebből eltávozott testfolyadék.

Connie remegő kézzel szorította a létrát, hogy le ne zuhanjon. Sápadtan fordult a többiek felé.

 - Halott - mondta színtelen hangon.

Az Af’Fel bolygónak az ege fekete volt, a felszíne kopár és élettelen. A bolygó őslakosai a defelek csupán földalatti városaikban húzhatták meg magukat, de mostanában a törzseik egyre gyakrabban jöttek elő, hogy megtámadják a bolygón lévő birodalmi bázist, de az ostromló lények foga általában beletört a lövegtornyokban lévő rohamosztagosokba.

Kábító lövedékekkel lőnek rájuk. A legtöbbjükre elektromos nyakörvet raknak, és leküldik dolgozni őket a bányákba, de vannak olyanok, akiket a fegyverlabor legsötétebb részére irányítanak.

Arcat Kai nem törődött a boncnokdroidok fűrészeinek süvítésével, valamint a defelek ordításával. A fájdalom volt számukra az út egy új, hasznosabb élethez. A csarnokban már hatezer borgdefel állt támadásra készen, és hiányzott még mellé négyezer.

Dormer tábornok egy magas, jóképű tiszt a talortai mellett áll.

- Undorító még a gondolat is, hogy nonhumánok adják az új hadsereg gerincét.

Arcat Kai a birodalmira sandított. A kezei ökölbe szorultak, a szemei pedig résnyire zsugorodott.

- Ősi közmondás: a cél szentesíti az eszközt.

Dormer elindult, a rohamosztagosok kikísérték. Arcat Kai besétált az irodájába, majd végignézte a Florni akcióról készült jelentést. Több defelel is végeztek, valószínűleg megtalálták a gyenge pontjukat. Egy páncéllemezt kell rakniuk az új példányok mellkasára. Ezt beírta a fejlesztési naplóba.

A másik ügynöke is a helyén volt, csak le kell jutni valahogy a Dac felszínére és elvégezni a feladatot. Ezeken felül volt még egy terve.

A legtökéletesebb kibernetikus organizmus alapján… Nem utánzás volt ez, hanem továbbgondolás.

Sokáig tartott mire megtalálta azt a geonosisi mérnököt aki részt vett az egykoron élt kiborgtábornok  létrehozásában, valamint az is, hogy egy olyan alkalmas alapanyagot keressen, mint Qymaen jai Sheelal, de a Sarlakk számára nem volt lehetetlen megszervezni egy balesetet… Hogy ki volt az a férfi, akiből most az új fegyvert megcsinálták, az nem volt lényeges.

A Sarlakk egy megfelelő képességekkel rendelkező végrehajtót kap Fedai személyében…

Jouro testét rejtő rakéta lassan a kilövő állásba siklott. A bajtársai körbeállták. Connie nem akart beszédet mondani, nem akarta még jobban feltépni a sebeket az osztaga lelkén. A mellette álló Draver keze jól láthatóan ökölbe szorult. A többiek lehajtott fejjel nézték, ahogy a rakéta kisiklott, hogy végül visszaadja Jouro lelkét az örökké valóságnak.

- Oszolj – mondta Connie. A Bíbor osztag tagjai kisétáltak a hangárból.

- Ez a Sarlakk műve volt – mondta Draver. – Arcat Kai csalta önöket csapdába, ezt nekem szánta. Sajnálom, hogy bedobtam önöket a tűzvonalba, és meghalt egy jó pilóta.

Connie keserűen bólintott.

- A mandaloriak ugyebár Arcat Kai szövetségesei.

- A mandaloriak senkinek sem a szövetségesei.

Connie felsóhajtott.

- Esetleg ajánlhatnánk a vezetőjüknek egy üzletet. Van nálunk egy egész jó fizetőeszköz az információért.

Draver bólintott.

- Ezt az akciót ön vezeti, ne okozzon csalódást.

Moron levágta magát a székre, aztán hozzálátott, hogy lehámozza a szájáról a ragtapaszt. A seb ugyan még elég friss volt, de azt is be kellett látnia, hogy tapasszal együtt elég nehéz enni. Miután egy utolsó, óvatos rántással megvált a gyógyászati segédeszköztől, felemelte a villáját. Közben a tekintete összetalálkozott Ilisével, aki az asztal másik végén ült, és szintén táplálkozott.

 - Mit történt? – bökött a nő a sebre.

 - Shadree – vont vállat a férfi, miközben egy adag nerfpörköltet pakolt a szájába. – Megőrült.

Acre felvonta a szemöldökét.

 - Mit műveltél, hogy ennyire bedurvult?

 - Én ugyan semmit. Egyszerűen vissza akartam adni Syerrának a kommunikátorát, erre nekem ugrott. – Még egyszer vállat vont. - Fogalmam sincs, mi baja.

Egy pár percig mindketten a gondolataikba merülve fogyasztották a tálcájukon lévő ételt. Végül Ilis törte meg a csendet.

 - Andrus.

 - Hm? – nézett fel Moron.

 - Mondták már neked, hogy nem látod a fától az erdőt?

Rasson Stubborn vadászgépe leereszkedett a Mon Calamari egyik szigetére, ami azon kevesek közé tartozott, amelyeket nem építettek be, sőt egyáltalán semmilyen modernizációs intézkedést nem hajtottak végre rajta. Gyakorlatilag maga a földdarab alig volt akkora, hogy a vadász elférjen rajta, de Stubbornnak ez tökéletesen megfelelt. Kimászott a gépből, és a pilóta-kezeslábasát sietősen lecserélte egy búvárruhára. Ahova készült, e nélkül nem igazán tudta volna kihúzni, legalábbis az utat semmiképpen.

Úsznia kellett, nem is keveset. Ez önmagában nem jelentett problémát, az izmai jóval erősebbek voltak, mióta…

Megrázta a fejét, hogy elkergesse a kellemetlen gondolatokat. Ami volt, elmúlt. Tulajdonképpen csak homályos emlékei maradtak arról az időszakról.

Körbenézett, hogy megbizonyosodjon róla, senki nem figyeli, aztán a vízbe vetette magát. Három kilométernyit tempózott, de a karja nem fájdult meg, és ritkán kellett felemelkednie a víz felé. Mióta kiszabadult annak az elmebeteg madárlénynek a karmai közül az óta valahogy erősebb lett.

Persze tudta, hogy merre halad, de hogy miért, arról volt egy olyan érzése, hogy kiderül. A horizonton feltűntek Korallváros, a bolygó fővárosának tornyai. Rasson kiúszott a partra, de innentől már nem ő volt. A szemeiben kihunyt az élet csillogása, ahogy végigrohant két ott parkoló mon calamari tengeralattjáró között, majd befordult egy sarkon. Óvatosnak kellett lennie, a település tele volt lázadó és mon calamari katonákkal.

Persze ez pont kapóra jött neki. Kellett találni egy tökéletes katonát, aki megfelel a céljainak. Meg is találta testalkatra és hajszínre. A férfi neki háttal állt, egy sikátor végében.

Rasson a háta mögé lopódzott, megfogta a fejét. A katonának ideje sem volt reagálni, hangos reccsenés hallatszott az egykori birodalmi tiszt balra rántotta, ezzel kitörte a nyakát.

- Tudod, este fogmosás – mondta Shadree Baraknak, aki a Bantha rámpája előtt állt. A csempészhajóra épp ekkor emelték fel Connie X-szárnyú vadászát. – Meg éjfélre mindig legyél otthon.

- Ne már – válaszolta Barakk, Shadree beleöklözött az öccse a vállába.

- Ha visszajössz, akkor hármasban elmegyünk abba az új Denoni vidámparkba.

- Úgy legyen – válaszolta az ifjabb Stubborn. Shadree megölelte az öccsét, majd elindult a hangár kijárata felé. Connie jött vele szembe.

- A tiéd az osztag – mondta a Bíborok vezetője. – Csak óvatosan, nem megkarcolni, és nem vad bulikat csinálni.

Shadree színpadiasan széttárta a kezeit.

- Próbáljuk magunkat türtőztetni. Vigyázzatok magatokra. És… vigyázz Moronra is, oké? Jobban, mint én.

Herewit ekkor hozták be a hangárba, fekete tunika és nadrág volt rajta. Felvezették a rámpán.

- Ugyan, csak mandalóriak, mitől kellene félni?

Shadree elmosolyodott, Connie pedig otthagyta. A Bantha lassan kisuhant a hangárt védő energiapajzson, majd egy villanással átlépett a hipertérbe.

Rasson a lázadó tiszt uniformisában megközelítette a téren lévő épületet. Mint minden mon calamarik által épített palota ez is áramvonalas volt, A központi kupolát négy karcsú minaret vette körbe. A férfi megmutatta az igazolványát a bejáratnál strázsáló két katonának, mire továbbengedték őket. Felsétált az előtérben lévő lépcsőn, majd elindult balra. Ahogy számítottak rá, ilyenkor annak az őrnek kellett járőröznie, akivel ő végzett, és persze hasonlított rá.

Draver és Ackbar a tágas irodában ültek, velük szemben Meena Tills, egy öreg mon calamari nő. A Régi Köztársaság szenátusában ő képviselte hazáját, míg le nem tartóztatták a kétezrek petíciójának aláírása miatt.

A nő megvakarta a halántékát, majd a vele szembe ülőkre nézett.

- A bothaiak készülnek valamire, ez igaz. Mostanában több kémet is küldenek homályos, a lázadók tanácsa által nem jóváhagyott akciókra.

- Nem a szövetségeseink, a kémhálózatuk annak szolgálat információt, aki jobban fizet. Náluk az információ csak üzlet.

A bothaiak és a mon calamarik között évszázados ellentét húzódott. A calamarik ellenszenvet éreztek a szektorban már akkor gomba módra szaporodó csempészszervezetek ellen, míg a bothaiak felhasználták őket a kémhálózatuk kiépítésére. A régi köztársaság idején ez gyakran konfliktusok forrása volt a szenátusban.

- De szükségesek az információik – vágott közbe Draver. – Az ellenség kívül van, és nem belül…

- Igaza van – mondta Meena. – Egy el fogott fanatikus szavára nem kellene adni, bár az a chip, amit annál a mandalorinál találtak. Több mint aggasztó, de nem szabad, hogy ez békétlenséget verjen közénk... Beszélnem kell Mon Mothmáva.

- Bel Iblissel– válaszolta Ackbar. – Az ő módszerei hogy is mondjam, sokkal radikálisabbak.

Félresiklott az ajtó. Draver megfordult, majd elakadt a lélegzete. Egy lázadó tiszt lépett be az irodába, de ez Rasson Stubborn volt. A férfi előkapott egy lézerpisztolyt, majd Meenára fogta. Draver ugrott, de ekkor a férfi már lőtt.

Az egykori szenátor hátraesett, a mellkasán egy füstölgő lyuk… Draver azonnal leteperte a férfit, de az küzdött a karjait a padlónak szegező kezek ellen. Hihetetlen erő volt benne. A Wind kapitánya elkapta a fickó fejét, és kétszer jól beleverte a padlóba.

Lázadó katonák rohantak be, és elborzadva tekintettek az ájult fogolyra, ha egyáltalán a droidoknál lehet ájulásról beszélni. Rasson lassan feltápászkodott, a homlokából leszakadt egy darab, felfedve a mögötte rejtőző, fémesen csillogó izét.

- Hol vagyok? Mi történt? – kérdezte az a… valami.

A Bantha heves remegés kíséretében kilépett a hiperűrből. Alatta ott fénylett a Mandalor kékeszöld tömege, mellette két elmaradhatatlan kísérője, a Concordia és társa.

 - Itt volnánk – szólalt meg a lázadó pilóta, akit a hajó vezetésével megbíztak.

 - Rendben – biccentett Connie, miközben feltápászkodott az üléséről. – Kit küldjünk le? – fordult a többiek felé.

 - Azt tudom, hogy kit ne…- morogta Barak, ellenséges pillantást vetve Moron felé, aki jobb híján, némán tűrt. – Egyesek nem rendelkeznek a megfelelő mozgáskoordinációs készségekkel, amiket a feladat megkíván.

 - Mondja ezt az, aki állandóan beveri a fejét… - vágott vissza Andrus.

 - És erről honnan tudsz? Ja, tényleg, bocs, elfelejtettem. A kis barátnőd biztos sokat mesélt…

 - Fejezd már be! Komolyan, ha ilyen fantáziád van, miért nem mentél írónak, vagy ilyesmi?

Nagyon úgy tűnt, hogy ha Moron még egy szót szól, a száját elcsúfító repedés társat kap, úgyhogy Connie a két fiú közé lépett.

 - Elég! Mind a ketten fejezzétek be! – szólt rájuk. – Barak, én méltányolom, ha hasonlítani akarsz a nővéredre, de azért vannak határok. Moron, te meg ne provokáld. Férjetek meg egymástól!

 - Provokálja a halál… - motyogta az utóbbi.

 - Mondtam valamit – emlékeztette a Vezér. – Szóval, kit küldjünk le?

 - Azt hiszem, felesleges bárkinek lemennie – vont vállat a pilóta, aki eddig csendben hallgatta a rövid veszekedést. Kimutatott az ablakon. – Ott vannak.

Nem messze tőlük ott úszott a mandaloriak Keldabe osztályú cirkálója.

 - Tudták, hogy jövünk – jegyezte meg Barak.

 - Egy pont a hírszerzésnek – bólintott Connie. – Ennyi erővel akár mindhárman is átmehetünk.

 - És a lányt hova tesszük? A csomagtartóba? – vonta fel a szemöldökét Moron.

Bíbor vezér akaratlanul is elmosolyodott a megjegyzés hallatán. Korábban ilyen kijelentéseket leginkább Shadreetól hallott.

 - Úgy értettem – magyarázta -, hívást kezdeményezünk, aztán ha beleegyeznek, szépen rájuk csatlakozunk, és átsétálunk.

Abban a pillanatban felcsipogott a Bantha központi komja.

 - Felségjelzés nélküli teherhajó, azonosítsa magát! – recsegett elő belőle egy erős akcentusú férfihang.

 - Ennyit a kezdeményezésről – vont vállat Connie, és a műszerfalhoz lépett, hogy fogadja a hívást.

Nem sokkal később már mindhárman a Keldabe osztályú hajó fedélzetén voltak Herewit a Banthán hagyták a testőrrel, aki az út eddigi részében vigyázott a lányra.

A másik hajón két őr várt rájuk. Szó nélkül intettek, hogy kövessék őket.

Az útjuk egy társalgó-szerűségbe vezetett. Tárgyalópartnerük ott várt rájuk, egy kávézóasztal mögött. Intett nekik, hogy üljenek le.

 - Az embereim jelentették, hogy tárgyalni akarnak velem. Szabad megtudnom, hogy miről?

 - Van egy ajánlatunk ön számára.

Nebel felvonta a szemöldökét.

 - Éspedig?

 - Van valamink – folytatta Connie -, amit maga hiányol. Nekünk pedig információkra van szükségünk.

A férfi ajka egy futó pillanat erejére megrándult, aztán vonásait visszarendezte a normális állapotukba.

 - És miből gondolják, hogy én birtoklom azokat az információkat?

 - Tudjuk – felelte a pilótanő. – Tehát hajlandó üzletelni?

Nebel kis mérlegelés tán bólintott.

 - Mondják, mijük van!

Shadree bénultan figyelte a biztonsági kamerák felvételeit. A Wind fogdáját mutatta, benne a testvére Rasson. A férfi mindegyik végtagjára bilincseket raktak. A homlokát pedig kötés díszítette.

Mellette Jorka állt, némán. A bothai most megmutatta milyen barát. Shadree felsóhajtott.

- Együtt nőttünk fel, erre kiderül, hogy egy droid.

- A Bothawuin állítólag kifejlesztettek néhány kiborgot, császári tisztek helyére akarták őket bejuttatni.

- Hülye terv – morogta a nő, a kezei ökölbe szorultak. Ez azt jelentette, hogy az ő testvérét is valaki megölte, majd építettek egy hozzá hasonló droidot, amibe betáplálták a személyiségét, hogy saját magáról is azt higgye, hogy ember.

Draver és Jonson közrefogták Caernt. A bothanon nem látszott, hogy ideges volna. Amikor beléptek a cellába, Draver kikapcsolta a biztonsági erőteret, majd belépett, letépte Rasson homlokáról a kötést, ezzel felfedve a fémkoponya homlokrészét.

Caern hátrahőkölt.

- Mi ez? – kérdezte Jonson, gyűlölettel a hangjában.

- A bőrét szintbőr alkotja, a legfejlettebb. Biofiberből készült az izomzata, az anatómiája olyan mint az emberé…

- Így képes megtéveszteni az orvosi szkennereket. – Draver közelebb lépett Rassonhoz. Az felnézett, majd megszólalt.

- Akkor halott vagy…

- Halott… Mármint akiről mintáztak, az halott. – Jonson közelebb lépett Caernhez. – Bothai konstrukció. Ez az önök stílusa.

- A bothaiak soha nem kockáztatnának nyílt háborút, ahogy a calamarik sem – vágott közbe Draver. – De a mon calamari közvélemény már azt akarja, hogy a Szövetség minden kapcsolatot szüntessen meg a Bothawuival.

-  És mi ezt nem tesszük? – kérdezte Jonson.

- Az Mothmán múlik – válaszolta Draver. – De valószínűleg a bothanok nélkül vakok és süketek lennénk. – Caernre pillantott. – Caern volt végig az egyik beépített ember.

Caern bólintott, majd megszólalt.

- A Sarlakk után nyomoztam, bizonyos információk szerint beépültek a Szövetségbe, ahogy a Birodalomba is… Mindkét felet el akarják pusztítani. Már régóta figyeljük őket, az információink szerint ki fognak lépni a homályból.

 Draver ránézett Jonsonra.

- A Bíbor osztag három pilótájáról semmi hír. – Jonson összefonta a kezét a mellkasa előtt.

- Bizonyítékokat szerzünk maguk mellett – mondta Draver. – Információt kell szerezni a Sarlakkról, és önök szerintem megvan. Elmegy a Bothawuira, Dan’fro és egy kisebb csapat vele megy…

Jonson bólintott. A trió kisétált a zárkából, magára hagyva Rassont.

Jorka el se tudta hinni, hogy kit kap maguk mellé társnak. A zabrak nő belépett a hangárba, majd elindult a Muuriai szállítóhajó felé. A bothan csak ennyit tudott kinyögni?

-  Te?

Ardana Zoer megvonta a vállát.

- Neked is szervusz. Megkérhetnélek, hogy a Bothawui-ig ne szólalj meg, ne végy levegőt, meg ilyesmi?

Jorka eltátotta a száját, majd nyelt egyet.

- Nem lehet igaz! – Jorka követte az egykori fejvadászt.

Folytatása következik…