Kerülőút

1.

Egy elit osztag számára a legnagyobb csapás az, ha elvesztik vezetőjüket. Vakon és süketen harcolnak majd, mert nincs, aki irányítsa lépteiket.

A Bíbor osztag tagjai mindvégig gondolták, hogy ezzel nem kell majd szembesülniük.

Aztán jöttek a furcsa események…

2.

- Corellian Wind, a megadott helyen találkozunk – recsegte a Reborn nevű lázadó hajó kommunikációs tisztje. Csak továbbította feljebbvalói parancsát, és igencsak jól végezte a dolgát, mert hangja olyan feszes és élénk volt, mint egy birodalmié.

- Reborn, találkozunk a Kril’dor-nál – szakította meg a vonalat Draver. Ugyan vegyes érzelmekkel vágott neki a Kril’dor nevű bolygó offenzívájának, mégis meg kellett tenni. Nemrégiben nevezték ki a flotta vezetőjévé – egy birodalmi úr fennhatósága alatt lévő bolygó elleni támadást, ami jelentős hadianyag megszerzésével jár, csak nem hagyhatott ki. A Kril’dor jelentéktelen helynek számított, melynek tibanna-gáz lelőhelyeit egy dúsgazdag, birodalmi befolyás alatt lévő úr irányított. Nagy lépés lenne, ha üzemanyagaik forrását innen szereznék meg, akármilyen jelentéktelen is a hely. Jelentéktelen, de legalább nem veszik észre őket, mert a nagy Birodalom ilyen helyekre annyira figyel oda, mint egy korribani pelkobogárra.

- Tíz perc és ugrunk a Iego-ról – jelentette az egyik tiszt. – Valami óhaja van, uram?

- Semmi – mondta Draver. Kicsit kába volt, mert hirtelen ocsúdott fel gondolataiból. – Leléphet.

Az eligazítóteremben zajló megbeszéléskor már javában fénysebességben utaztak.

- Nem tudom, ki járt már a Bespinen, na, hát az nagy előnnyel rendelkezik – mesélte az eligazító. – A Kril’dor hasonlít hozzá, a felhők között lebegnek városai és bányái – a középen lévő holorácson egy levegőben lebegő tölcsér képe villódzott, mely több szinttel rendelkezett és minden szinten folyosók nyúltak a felhők közé. Mint a Bespinen… - Na, nem ez a lényeg. A legfelsőbb szinteket kell hatástalanítanunk. Ott áll a kom’központ, a fegyverrendszer és miegymás. – A legfelsőbb szintekre fókuszálódott a kép, és egy hatalmas platform vált láthatóvá. Középen ott magasodott egy tányér alakú tárgy. Olyan volt, mint a nemrégiben megsemmisített birodalmi bolygón. A platformon elszórva épületek helyezkedtek el, rajtuk egy-egy lézerüteg csöve meredezett az ég felé.

- Nem lesz olyan nehéz meló – vélte Underso. – A múltkori után, biztosan nem.

- Azért ne bízzuk el magunkat – szólt oda neki az eligazító. – A lövegtornyok akármilyen szögben képesek tüzelni. A maguk feladata csupán annyi, hogy Y-szárnyú bombázókat oltalmaznak, amik kilövik a kom’központot és az ütegeket. Közben a gyalogosok transzportokon jönnek, és elfoglalják a létesítmény belsejét.

- Egyáltalán, van valami vadászgép raja ennek a helynek, vagy tényleg vakáció lesz az egész? – kérdezte Shadree.

- Erről nem jöttek információk – mondta az eligazító. – Bár, ahogyan ismerem a Bíbor osztagot, fel fogják találni magukat ebben a helyzetben.

- Csak oltalmazunk picit, és mehetünk is el – magyarázta Connie a többieknek a véleményét az akcióról. Tanoshikka mordult egyet, Csipogó pedig, jó tolmács létére, fordította gazdája beszédét:

- Gazdám szerint akkor sem kellene ennyire félvállról venni az akciót.

- Ne aggódj, barátom – tette a vállára a kezét Moron – már amennyire a vállára tudta tenni a kezét, mert a vuki azért jócskán fölé tornyosult. – Ha ez megnyugtat, én azért komolyan veszem majd.

- Mindenki komolyan veszi majd – váltott át szigorú hangnembe Underso. – Ez a kötelességünk. Felejtsétek el mindazt, amit eddig az akcióról mondtam. Tanoshikka felnyitotta a szememet: komolyan kell vennünk, nem úgy, mint egy rúdtáncos előadását egy koszos lebujban.

- A bíbor osztag – füttyentett valaki a hátuk mögül. Draver volt az. – Nos, maguktól kiemelkedő fegyelmet várok. Nem fejeződik be ez a rohadt háború, ha feladatukat nem úgy teljesítik, ahogyan ezt kell.

- Igen, uram – tisztelgett Connie és a többiek követték a példáját.

3.

A Corellian wind megremegett. Draver megkapaszkodott az egyik korlát tartórúdjában. Látta, hogy némelyek nem voltak olyan szerencsések, mint ő: Jonson például legurult a lépcsőről, mint egy ormótlan szürke labda.

- Kapitány, kiléptünk a fénysebességről – jelentette az egyik tiszt.

- Azt látom – morogta Draver.

- A Reborn nincs sehol – ámuldozott valaki. – De a bolygó igen. Pedig nem a megadott koordinátákon léptünk ki.

- Ami talán azt jelenti, hogy rossz helyen járunk – förmedt a bámészkodóra Jonson, aki időközben összeszedte magát, és szégyenkezett, amiért ilyen béna helyzetben egy lépcsőn legurulva látták. – Menjünk tovább.

- A hiperhajtómű bedöglött.

Draver és Jonson egymásra nézett. Valami nem volt rendben, de hát mi volt mostanában rendben? Semmi.

- Talán segítséget kérhetnénk tőlük – vélekedett Draver, a panoráma-ablakon keresztül a zöldesen izzó bolygóra mutatva. – Először felderíthetnénk a tájat. A Bíbor osztag megfelel a célnak.

Egy utolsó pillantás a műszerekre és a Bíbor osztag belépett a bolygó légkörébe. A látvány azonban sokkal rondább volt, mint amire előzetesen számítottak. A felszín zöld volt, hegyekkel szabdalt, sehol egy növény, vagy valami, ami jelezne életet.

- Corellian wind, itt nincs semmi – állapította meg undorodva Connie. – Vagy ha van is, nagyon elrejtőztek.

- Azért csak kutassanak!

Alámerültek a zöld felhőnek. A távolban zöld folyó futott. Előtte pedig egy zavaros vizű másik. Úgy látszik, itt minden zöld, csak az az egy folyó, ami egy tóba torkollik, az jelzi, hogy azért nem pusztult itt ki minden.

Moron tippelni merte volna, hogy az a folyó Élet Vize, vagy valami ilyesmi nevezetű folyó a bolygó lakosai körében.

Már ha voltak lakosok.

- Oké, megnézzük azt a folyót – rendelkezett Connie. – Észak-nyugat irányba ötven-hatvan kilométer. Hajrá!

Negyed óra múlva már a talajon szemlélték a helyet. Minden csöndes volt, bár inkább tűnt ez vihar előtti csendnek, mint nyugalomnak. Nem tetszett egyiküknek sem ez a hely, akármi is volt.

- Corellian wind, a bolygó kihalt. Más utat kell keresnünk…

4.

- Uram, hajók közelednek – törte meg a csendet az egyik tiszt. – Öten… nem, hatan…

És így folytatta, az eredmény tizenöt lett. Tizenöt hajó… A semmiből…

- Szétválnak!

A tizenöt hajó között vegyes típusokat lehetett felfedezni: Z-95-ösök, Skipray vadászok, és egy TIE-elfogó. Válogatott népség lehetett, az nem vitás, de hogy kik, azt nem tudni.

Semmit sem tudtak.

Nyolc hajó tartott feléjük. A többi a zölden izzó égitest felé vette az irányt.

- Bíbor Egyes, jelentkezz! – kiáltotta a komba Jonson. – Vadászok tartanak felétek, ismétlem, vadászok tartanak felétek!

Mindenki a gépbe ugrott, és néhány másodperc alatt eltávolodtak a felszíntől. A hét vadász rohamosan közeledett, majd, mikor találkoztak, visszaszorították őket az Élet Vizéhez.

- Túl sokan vannak, és túl jók! – panaszkodott Jorka. – Valamit sürgősen ki kell találnunk!

- Ne rinyálj már, Jorka – rivallt rá Connie, egy Skypray-jel a hátában. – Valaki szedje le a seggemről a rohadékot!

Nem kapott segítséget. A többieket is feltartották az ügyesebb, gyorsabb harcosok. A hajóik nem voltak jobbak, de látszott, hogy a meglepetés erejével éltek, és sokkal magabiztosabban vezettek.

- Nem tudom, kik ezek, de már az agyamra mennek – füstölgött Andrus.

- Nem megyünk semmire a nyafogásotokkal – csattant fel Underso.

Ránézett a műszereire, és kelletlenül vette észre, hogy elszállt a hátsó pajzs. Egy darabig igyekezett a fegyverekről a pajzsra irányítani az energiát, mondván, most a fegyverzetre úgy sincs szükség, de mire észbe kaphatott volna, egy ionsugár úgy telibe kapta, hogy még ő maga is megrázkódott.

- Minden egységnek vissza! – ordította Draver, bár tudta, hogy nem futamodhat meg ilyen könnyen. – Minden egységnek VISSZA!

Hiába, féltette a pilótákat. Itt voltak, egy ismeretlen bolygónál, és holmi fejvadászok, vagy isten tudja, mik feltartották. Már az is különös, hogy pont itt léptek vissza a valós térbe. Mintha valami visszatartotta volna őket.

- Kapitány, nézze! – rángatta meg a vállát Jonson. – Azok ott megőrültek!

És Draver odanézett. A lézerágyúk robajának közepette, a lövedékek villanásain keresztül meglátta a hajót…

Ami feléjük tartott…

5.

- Bíbor Egyes, minden rendben? – tudakolta rosszat sejtve Shadree. – Csak mert egyenesen a tónak mész…

A megkérdezett személy nem válaszolt. Az X-szárnyúja pedig orral előre belefúródott a tóba…

- A francba, kilőtték Bíbor Egyest! – kiáltott fel Jorka.

- Akkor valakinek ki kell mentenie, méghozzá gyorsan – vélekedett Moron.

Tanoshikka felől morgolódás hallatszott, Csipogó pedig fordította:

- A gazdám nem vállalkozik rá.

- Akkor nekem kell mennem – döntötte el Andrus. – Én újonc vagyok, nem tudom tartani a légteret.

Hirtelen villanás látszott Moron gépe felől, és az X-szárnyú bal szárnya csörömpölve vált el a törzstől.

A gép pördült néhányat, majd amilyen puhán csak lehetett, landolt – de Moron valószínűleg elkábulhatott.

- Fene azt az ijesztős fajtáját – szűrte a fogai közt Shadree. Tudta, hogy más nem tudná elvégezni a feladatot, csak ő, mert egy bothai és egy vuki bundája vizesen… Az nem jó móka!

- Tartsatok ki, lemegyek – azzal bedöntötte gépét, és elindult a felszín felé.

Jorka és Tanoshikka ádázul harcolt. Sikerült kilőniük kettőt, így az idegenek már csak négyen voltak, de négy a kettő ellen akkor sem életbiztosítás.

- Központ, segítségre lenne szükségünk – szólt a komba Jorka. Csak statikus recsegés volt a válasz. – Központ, hallasz?

Nem kapott választ.

- Draver kapitány? – próbálkozott újra. – Jonson parancsnok?

Kitért a lövedékek elől, és megkérte Tanoshikkát, hogy segítsen a rátapadt Skipray-jel szemben.

- Corellian wind, hallasz? – próbálkozott újra. A színes lövedékek már a pajzsán táncoltak…

Nagy robajjal Tanoshikka érkezett oldalról, az üldözőből pedig egy nagy törmelékfelhő keletkezett.

- Kösz, Bíbor Négyes – dünnyögte az orra alatt Jorka.

De a lelke mélyén tudta, hogy elvesztek.

6.

Az X-szárnyú olyan gyorsan landolt, amilyen gyorsan csak tudott. Shadree kiszabadította magát a hevederek közül, majd ledobta a sisakját, és messze eldobta. nem is nézte hová – csak időben oda akart érni, míg mielőtt a pilótafülke teljesen elmerül az Élet Tavában.

Már az sem foglalkoztatta, hogy majd’ megfagy. Az sem, hogy félúton már nem ért le a lába. Mikor odaért, dermedt kezeivel belekapaszkodott a süllyedő X-szárnyú szárnyába, majd kúszni kezdett a pilótafülkéig. Tudta, hogy nagy erőt kell gyűjtenie, ha valamit kezdeni akar.

A pilótáknál mindig volt egy apró tenyérpisztoly, aminek most nagy hasznát vette. Kilőtte az ablakot tartó gerendákat, és belehajította őket a vízbe. A fülke már majdnem elmerült, Connie válla még kilátszott, de Shadree tudta, hogy sietnie kell. Megkereste a hevederek kioldógombját.

Egyből megtalálta. Remek. Connie-nak már csak a feje látszott. Benyúlt a hóna alá, és teljes erejéből kihúzta a kábult Undersót.

Az X-szárnyú végleg lemerült, köszönhetően annak, hogy Shadree rámászott a szárnyára. A gép másik szárnya a levegőbe emelkedett. Shadree lihegve a vállára tette Connie-t, majd elrugaszkodott. Egy végtelennek tűnő húsz másodpercig a víz alatt fuldoklott, mert víz fölött akarta tartani Bíbor Egyest. Ő maga pedig nem tudott fent maradni. Aztán, húsz másodperc tempózás után végre leért a lába, és lelassulva ugyan, de támogatva Connie-t kilépett a partra. Tudta, ez meleg helyzet volt, mert majdnem belefullasztotta magát az Élet Tavába, de megérte.

7.

- Corellian wind, jelentkezz – kiáltotta a komba Shadree. Nem kapott választ. Többszöri megpróbálásra sem.

Biztossá vált, hogy a Corellian wind elpusztult, vagy csak a parancsnoki híd… De az elég fontos része egy hajónak, szóval lehet halottnak nevezni.

A titokzatos támadók visszavonulót fújtak, látván a lezuhant gépeket. A Bíbor osztag tagjai pedig megpróbáltak menedéket találni, és istápolni Connie Undersót. Bár ez egy tó partján, a semmi közepén igen nehéz volt.

Vakon és süketen sodródtak a vadvilágban.

És bárcsak tudnák, mi történt a Corellian wind-del…

- Tudom, nem tetszik nektek ez a helyzet – kezdett bele sóhajtva Shadree. – De ne veszítsük el a fejünket. Megszakadt a kapcsolat Draver-rel. Connie eszméletlen… Mi meg nem vagyunk a helyzet magaslatán. De csak úgy, nem pusztulhat el a Corellian wind, ezt biztosra mondom!

- Tehát bízik benne, hogy még élnek odafönt? – fordította Tanoshikka kérdését a tolmácsa.

- Igen. Élnek, de most más problémáik is vannak. – Felnézett az égre. A zöld felhők fölött egy árnyékot vélt felfedezni. Tudta, hogy az a Corellian wind. Az életére is megesküdött volna…

Így telt el egy nap a Vjun nevű bolygón…   

Írta:

The Medium