- Oké, emberek – kocogtatta meg Connie a gallérjára erősített mikrofont, mire a csapat elcsendesedett. Shadree abbahagyta Moron bekötött karjának bökdösését, Syerra pedig leállt Shadree ruhaujjának huzigálásával. Mindenki az osztagparancsnokra nézett.
- Néhányan már tudjátok – folytatta a nő -, hogy új vendégünk van.
- Lassan kezdem magam úgy érezni, mintha valami menekülttáborban lennék – morogta Ilis. – Először az a pasas, most meg…
Connie felvonta a szemöldökét.
- Szeretnél valamit mondani, Ilis?
A pilóta angyali mosolyt varázsolt az arcára.
- Csak kíváncsi vagyok rá, hogy a mostani vendégünknek nincsenek-e véletlenül öngyilkos hajlamai.
Ez a megszólalás többféle reakciót váltott ki a Bíbor Osztag tagjaiból. Shadree, aki pont Acre mögött ült, fejbe kólintotta a vörös hajú nőt egy üres vizespalackkal. Moron csak értetlenül figyelte a jelenetet, aztán óvatosan meghúzkodta a szomszédjának ruhaujját. A lány reflexből hátralendítette a könyökét, és bordán találta a fiatal férfit, aki felszisszent.
- Mi van? – fordult oda a bakurai pilótanő. – Jól vagy?
- Mindegy… hagyjuk! – hörgött Andrus, a bordáira szorított kézzel.
Connie lassan kezdte unni az osztag magatartását. Odasétált az eligazító egyik mikrofonjához, ami kivételesen egy állványon foglalt helyet, lekapcsolta a gallérjára csíptetett darabot, az állványon lévőhöz tartotta, majd azt is aktiválta. Hirtelen éles sivítás törte meg a terem zsivaját. Néma csend állt be, mindenki döbbenten meredt a parancsnokra, aki egy pillanatig még egymás mellett tartotta a két elektromos szerkentyűt, aztán megszüntette a kontaktust.
- Köszönöm – bólintott a pilóták felé. – Szóval az a helyzet, hogy elfogtunk egy mandalori pilótanőt. Igen, tudom, Syerra. Most akartam rátérni – előzte meg a caamasi pilóta hozzászólását. – Szóval az illető meg van sérülve, és így nem igazán zárnám be a börtönblokkba. Tehát arról lenne szó, hogy…
- Rosszat sejtek… - morogta Acre.
- Megengeditek, hogy végigmondjam? Köszönöm – bólintott újra. – Szóval az a lényeg, hogy valamelyikőtök szobájában kellene elszállásolni.
Hennora Naru hátrébbcsúszott a székében.
- Hozzám ugyan be nem jön.
- Hozzánk se – szögezte le Shadree.
- Nem mintha bárkinek is eszébe jutott volna a ti szobátokba tenni – fintorgott Syerra. – Nem akarjuk megölni.
- Syerra… - tette a vállára a kezét hátulról Barak.
A lány kis tétovázás után lerázta magáról, és a magasba lendítette a kezét.
- Azt hiszem, mi be tudjuk fogadni. Ugye, Ilis?
- Tőlem…
Rasson a híd közepén, kis terpeszben állt, kezét összekulcsolta a háta mögött, és az embereit figyelte. Mindenki nagyban dolgozott: volt aki a koordinátákat töltötte fel az adatbázisba, mások a rendszereket ellenőrizték. Ideje volt visszatérni a bázisra. Beszedték az adót a kijelölt bolygó lakosságától. Eddig minden simán ment. A nép nem fejtett ki ellenállást, ők pedig bepakolták a cuccot, és követték a csillagrombolót. Útközben megálltak egy raktárállomáson, ahol leadták a dézsmát. Most pedig arra készültek, hogy a bázis felé vegyék az irányt.
A férfi nem tudta, hogy mi lesz a következő feladatuk, csupán remélte, hogy nem... Egyébként is, az lehetetlen. Mennyi az esélye, hogy a rengeteg ellenálló góc közül pont azt a piszkos kis bandát bízzák rá? Lehet, hogy nem is kell csatába bonyolódniuk. Hogy csak egy egyszerű járőrfeladatot kapnak. Mert a Razor Tooth kapitányának ez volt a legnagyobb félelme. Akármennyire is nem értett egyet a döntésükkel, soha nem lett volna képes bántani a testvéreit. Kivéve, ha alapos okot szolgáltatnak rá. És ez volta másik probléma: az öccse és a húga – főleg az utóbbi – az egész lázadó bagázzsal egyetemben kezdtek elszemtelenedni. És a Birodalmi flottaparancsnokság nem arról volt híres, hogy megértést tanúsít a két fél tagjai közti családi kapcsolatok esetén. És Rasson Stubborn nem tudta biztosan, hogy ha megkapná azt a parancsot, vajon nem teljesítené-e.
Hát persze, hogy nem. De megkapta.
És ez volt a fő gondja. Hiába, hogy itt leadták a szajrét, ez csak a nap egyetlen sikere volt. Nem tudta megtenni a Corellian wind nevű Nebulon B-n való rajtaütést. Ez a pozíciójába kerülne, amiért oly sokat ingázott. Egy élet munkája menne el a semmiért.
Ezt ő nem fogja annyiban hagyni, biztos van valami köztes megoldás. Rasson-nak eszébe jutott egy, de az majdnem kivitelezhetetlen volt.
Egyszer azért megpróbálhatja, nem?
Azon nyomban utasította a Razor Tooth legénységét, hogy táplálják be a navikompba a Mon Calamari koordinátáit. Ott tanyázott a Wind, ha nem is egyedül, de egy másik cirkáló társával, magányosan.
Győzelem!
Rasson fejében ez a kiáltás lebegett. Győztek, de nem kis árat fizettek. A kalamári cirkáló, egy hatalmas MC-80-as már a Kalamári tengereiben sodródik – romokban.
A Wind is halmozott fel sérüléseket, de látszott, hogy azt nem akarták elpusztítani. Nem, ott más tervek voltak.
A Bíbor osztag jelenleg a Razor Tooth-on vesztegelt.
Hadifogolyként.
Rasson éppen a cellák felé tartott, pontosabban Shadree cellája felé.
A nőt láncok szögezték a falhoz, és mesterséges altatásban részesült. Rasson az egyik terminálhoz ballagott és egy felülbíráló kódot bepötyögve kikapcsolta a Shadree-t altató gázbefecskendezést, ami egy infúziós állványról jutott be a testébe.
A nő felébredt, és ahogy észrvette, hol van, rögtön felhorkant. De nem csak a hely nem tetszett neki.
- Jó kis bátyó vagy – hörögte.
- Az érdekedben cselekedtem – fordult felé Rasson. – Nem fogtok meghalni, sőt, egyenesen azt mondom, még a Kessel bányáira sem küldünk titeket.
- Kessel? Az egy túlméretezett krumpli!
- Mi az a krumpli? – kérdezte meghökkenten Rasson. Amint látta, hogy Shadree nem kezd botanikus kiselőadásba, folytatta mondandóját: - Tulajdonképpen hálásnak kéne lenned.
- Miért, hogy elfogtál?
- Annak idején én intéztem el a szabadságodat – emlékeztette őt Rasson. – Az viszont nem volt megbeszélve, hogy az ellenálláshoz szaladsz segítségért!
- Nem volt semi megbeszélve – vetette ellen Shadree. – Legalábbis én nem emlékszem rá. Örülj, hogy nem csempészként irtom a bircsik férgesét!
Rasson elkomorult. Shad úgy gúnyolta a Birodalmat, ahogy akarta. Ugyanaz a lázadó söpredék, mint az összes többi. Azt hitte, hogy ez a Shadree az a Shadree, aki akkor volt, de minden megváltozott. Sőt, olyan volt, mitn legfőbb ellenségei, csak egy fokozattal rosszabb…
- Csak emlékezz, milyen volt régen a Bakurán – folytatta búskomor képpel Rasson. – Képzeld, a Birodalom tönkretette a rezsimet!
- Na és?
- Na és? Nekem sem mindig tetszik ez a helyzet. De tehetünk ellene – kacsintott Rasson öröm nélküli ábrázattal.
- Mi lenne a terved? – rángatta meg a láncait Shad.
- Jól figyelj…
Moron erős fejfájással ébredt. Először azon csodálkozott, hogy egyáltalán megtette. Óvatosan körbenézett, éppen annyira, hogy a halántékában lüktető fájdalom ne váljon elviselhetetlenné. Az alkarjába – pont a sérültbe – szúrt tű stabilan állt a helyén, semmi nem utalt arra, hogy véletlenségből szűnt volna meg az altatás. Akkor meg mi történhetett? A többiek még eszméletlenek voltak. Szinte az egész osztagot bezsúfolták egy négy személynek kitalált cellába. Ebből pedig az következett, hogy bizonyos priccsekre több foglyot is helyeztek, néhányuknak pedig csak a földön jutott hely. És akkor Moron rájött, hogy miért csak ő ébredt fel. Tisztában volt vele, hogy első ránézésre nem egy ijesztő látvány. Nem volt sem izomagyú, sem sovány, mint Barak. Valahol a kettő közt helyezkedett el. Viszont ami megfosztotta minden fenyegető jellegétől, az a rengeteg véraláfutás és horzsolás volt, a karjain, a mellkasán, meg úgy mindenhol. Shadree baráti ajándéka. Shadree… Valami nem volt rendben, és ennek köze volt a nőhöz. Újra körbenézett a cellában. Agya még kicsit tompa volt az altatógáztól, de azért sikerült felismernie társait. A szemközti priccsen Tanoshikka hasalt, végtagjai lelógtak a fekhelyről. A hátán Syerra foglalt helyet, aki nyilván azt hitte, hogy otthon van a puha ágyikójában, mert a jobb karját párnaként használva édesdeden aludt. Ahogy a többieknek, az ő csuklóján is azonosító bilincs volt, bal alkarjába pedig egy infúziós tűt szúrtak. Az osztag többi tagja hasonló állapotban volt. Connie és Hennora közösen osztoztak a harmadik priccsen. A negyediken Ilis feküdt. Jorka, Dorf Gennty, Jouro és Dracharozev csak a földön kaptak helyet. Már ez sem volt egy mindennapos látvány, de valami még ezen kívül sem volt rendben. Shadree. És Barak. De hol lehetnek?
Moron még egyszer körbejáratta a tekintetét, valami segítség után kutatva. A falból láncok indultak, kétszer négy darab. Most hét fogoly bilincséhez tartoztak. Hatan kaptak egyet-egyet, de Tanoshikka boldogságát kettő fokozta. A többiek, akiknek nem jutott lánc, azok voltak, akikből az ember a legkevesebbet nézné ki. Syerra, Dorf és Moron. A cella bejáratát energiafal választotta el. Lehetetlen volt, hogy bárkinek sikerüljön kitörnie. Aztán rájött, hogy miért ébresztették fel. Az nyilván a Birodalom által előszeretettel használt kollektív büntetések egyike volt. Nyilván fokozni akarták az elkeseredettségét azzal, hogy látnia kell a magatehetetlen társait.
Moron viszont úgy döntött, hogy jelenleg nincs kedve sajnálkozni. Ezt a véleményét erősítette az a tény, hogy a félhomályban valami pislogást vett észre Tanoshikka derekán.
- Csipogó? – kérdezte halkan. Először egy hang se jött ki a torkán, nyilván túl sokáig volt altatásban. Aztán megismételte magát, kicsivel több sikert aratva.
- Itt vagyok, uram – hallatszott a kis robot hangja enyhén letompítva, tekintettel arra a tényezőre, hogy a gazdája félig rajta feküdt. – Miben állhatok szolgálatára?
- Hány óra?
- A hajó ideje szerint tizenhat óra harmincöt perc.
- És mióta vagyunk itt?
- Két óra három perce, Uram.
- Mit tudsz a Stubborn testvérpárról?
Csipogó egy darabig hallgatott, összegezte a memóriájában fellelhető adatokat.
- A Bakurán születtek, elvégezték a Katonai Akadémiát…
- Nem – vágott közbe Moron. – Arra vagyok kíváncsi, hogy mit tudsz arról, hogy hol vannak most, mi történt velük meg ilyesmi. Érted?
- Természetesen, uram. A hajó parancsnoka elkülönítette Shadree kisasszonyt és Barak urat. És uram?
- Igen?
- Engedelmével most befejezném a társalgást, mert a fogvatartóink igen csak furcsállnák, ha ön huzamosabb ideig magában beszélne.
- Igaz. – motyogta Moron, és visszafeküdt a priccsre. Tekintetével újra és újra végigpásztázta a plafon és a falak találkozását. Tudta, hogy valahol a környéken lesz egy kamera. A birodalmi cellákban mindig volt. Nemsokára ki is szúrta a jobbhátsó sarokban lévő apró, csillogó lencsét.
- Csipogó… - suttogta, aztán a biztonság kedvéért ásított egyet, hogy leplezze a szájmozgását. – tudsz valami rádióhullámmal kapcsolatot teremteni a kamerával?
- Mire gondol, uram?
- Készítened kéne a szobáról egy olyan öt perces felvételt, aztán azt kéne végteleníteni.
- Miért?
- Csak csináld!
Azután úgy öt percig csendben feküdt, és úgy tett, mint aki reményvesztetten bámulja a plafont.
- Kész, uram – mondta végül Csipogó. – Segíthetek még valamiben?
Moron megrázta a fejét.
- Egyelőre ennyi.
Felállt, és körbejárta a cellát. Valahogy le kéne vennie az azonosító bilincset. Első ránézésre nem tűnt túl strapabírónak, de a cirkálóra érkezéskor mindenkit lefegyvereztek. A férfi felnevetett, amikor eszébe jutott, ahogy a rohamosztagos végighúzta a fegyverdetektort Shadree teste mellett. A gép felcsipogott. A katona kihúzgálta a lány csizmáiba rejtett sugárvetőket. Folytatta a vizsgálatot, és megint csipogott. Egy vibrokés került elő a kontytűi közül. A következő húzásnál egyszerre hármat sípolt a detektor, jelezve, hogy még egy karabély, és két kisebb könnygázgránát rejtőzik a lány ruhái alatt. És ez így ment tovább, amíg egy kisebb fegyverbolt árukészlete került ki a lebegő targoncára, ami a rohamosztagos mellett vesztegelt. A katona pedig felettébb idegesen lépett tovább Ilishez, és megkérte, hogy ürítse ki a bakancsát.
A vasbetétes bakancsát. Odasietett a nőhöz, és megszabadította a lábbelijeitől. Az apró sugárvetők, amik belső felületére voltak szíjazva, már régen át lettek adva a rohamosztagosoknak.
Volt egy régi mondás, hogy aki egyszer csempésznek áll, soha nem szűnik meg annak lenni. Végigtapogatta a bakancsok bordázott alját, amíg meg nem találta azt a részt, ahol a méret volt feltűntetve, és ami egy kicsit beljebb helyezkedett el a többi kitüremkedésnél. Óvatosan megnyomta, aztán a hüvelyujjával feltolta a harántboltozat ég mélyebben fekvő területe felé. A gumi engedelmesen elcsúszott, és felfedte az alatta rejlő üreget, ami egy ujjnyi fémhengert tartalmazott. Ahogy Moron jobban megvizsgálta, a tárgy üreges volt, és teleszkópszerűen kihúzható. Az egyik végét fémlemez zárta el, az oldalán pedig kapcsolóknak hagyott lyukak sötétlettek.
A procedúrát megismételte a másik lábbelivel is, amiből egy apró, drótokkal behálózott, illetve kapcsolókkal felszerelt áramköri lap került elő. A férfi beillesztette a hengerbe, forgatott rajta párat, és már kész is volt a vibrokés. Gondolatban hálát adott Ilisnek az előrelátásáért, aztán visszaadta rá a bakancsát.
Miután ezzel megvolt, megkereste a bilincs illesztését. Fogta a vibrokést, és átvágta a fémet. Ezután, hogy a birodalmiaknak ne tűnjön fel a dolog, Syerra vékony csuklójára húzta a szerkezetet.
Most következett a nehezebbik része: ki kellett jutnia a cellából.
- Csipogó, egy pár percre nem tudnád megbeszélni a központi komputerrel, hogy gyenggítse az energiamezőt?
A kis droid nekilátott a munkának, és egy perc múlva a sárgán derengő mező kissé halványabbra váltott. Moron pedig óvatosan hozzáérintette a tenyerét. Érzett némi csípősbizsergést, de nem akkorát, mintha teljes energiával ment volna a mező.
Nekifeszült az energiának, és a keze belesüllyedt a sárgás derengésbe. Csuklóig, könyékig… aztán az ujjai elérték a túloldal hűvös levegőjét. A férfi nagy levegőt vett, és tovább haladt előre. Bár a szeme csukva volt, sejtette, hogy mind a pármillió fekete hajszála az égnek mered. És ő csak haladt tovább rendületlenül.
Pár percen belül – neki egy órának tűnt – kijutott a túlsó oldalra. Egy darabig tántorgott, aztán megindult arra, amerre a többieket sejtette.
- … aztán a mentőkabinokkal meglógunk – fejezte be a terv ecsetelését Rasson.
Shadree cinikusan méregette a bátyját.
- Aha, és utána? Ott lebegünk, amíg el nem fogy a levegőnk?
- Itt jönnek a képbe a kísérőhajók. Ők majd szépen összeszedegetnek minket, és lejelentik a bázisnak, hogy a foglyok mentőkabinjai egy sajnálatos baleset során…
Nem tudta befejezni a mondatot, mert egy férfi rontott be a cellába, egyenesen a hátának.
Megpördült a tengelye körül, és szembe találta magát az egyik lázadóval.
Amíg ő döbbenten meredt az elszabadult fogolyra, a húga nem tétovázott. Előrelépett, és egy jól irányzott jobbhorgot mért a férfi halántékára. Az egy meglepett nyögést hallatott, és a padlóra zuhant. Shadree letérdelt mellé, hogy megvizsgálja, nem okozott-e a kelleténél nagyobb sérülést.
- Bocs, Moron – suttogta, miközben kihámozta deaktivált vibrokést a férfi ujjai közül, és egy óvatlan pillanatban zsebre vágta. – A te érdekedben tettem.
- Ez meg mi volt? – hörögte Rasson.
- Csak egy barom – villantotta rá a lány az egyik legártatlanabb mosolyát.
- Mit csináltál vele? – a hangja enyhén elismerő színt öltött - Meghalt?
- Ugyan… ez csak napi rutin.
Elvigyorodott, ahogy maga elé képzelte az arckifejezést, amit Syerra vágott volna, ha hallotta volna ezt a megjegyzését.
Az űrállomás a Byss mellett lebegett, és a Birodalom egyik legjelentősebb helyéül szolgált. A birodalmi csillagromboló oly rendületlenül tört felé, mint egy kinyílni készülő, halált hozó virág.
- Razor Tooth, mi a célja?- csendült egyfeszes, fiatal tiszt hangja. Rasson mindig elcsodálkozott azon, hogy tud ilyen jellegzetes hangn szólni a tiszt.
- Nyugodjon meg, Star of Byss, megoldom - biztosította őt Rasson. Hirtelen azonban ütögetni kezdte a kommunikációs modult, amitől az adás statikus zörejjé vált.
- Razor Tooth, gondja van?- kérdezte bizonytalanul a repülésirányító.
- Elromlott az irányító rendszer - ordította Rasson félelmet színlelve.
Ekkor berontott a terembe a Bíbor osztag. Kezeikben E-11-esek meredtek a hídon tartózkodókra. A tisztek előrántották ódivatú tenyérpisztolyaikat, és tűz alá vették az osztag tagjait.
- Oda küldök egy javító alakulatot - jelentette a másik oldal.
- Tegye - mondta Rasson. - Addig csak kitartunk.
Azzal véletlenséget színlelve szétvert minden terminált, és a Bíborokkal együtt - akik megtisztították a hidat - elhagyta a termet.
A csillagromboló egyre csak gyorsult, Rasson siettette őket. Hála a turbolifteknek, hamar leértek a mentőkabinokhoz, és beleszálltak az egyikbe. Rasson gyorsan kilőtte az összeset - senki sem távozhat! -, majd ő is beugrott a többiekhez.
A kapszula kilőtt, a többi mentőkapszula körülöttük békésen lebegtek. A javító csapat egy Lambda komppal érkezett, de már nem tudták megakadályozni az elkerülhetetlent: a csillagromboló beleütközött a Star of Byssbe. A robbanás arrébb lökte a kapszulájukat, robbanás hullámai lökdöste arrébb a többit is.
- Éppen hogy! - sóhajtott Rasson. - Már csak a segítő hajókat kell megvárnunk.
- Ők nem robbantak fel? - kérdezte Shad.
- Látsz itt mindenkit?- kérdezte Hennora. - Drachorozev és Ilis hiányzik.
- Bizony, ők vannak a siklókban - helyeselt feszülten Rasson.
Hirtelen siklók jelentek meg a robbanás közepéről. Nagy sivítással vágtak át a kapszulák között, és megállapodtak az övéjüknél.
- Hál’ az égnek, nem robbantak fel! - sóhajtott megkönnyebbülten Moron.
- Hát persze hogy nem! - kiáltotta Shadree. - Na menjünk!
A siklók vonóhoroggal befogták őket és rácsatlakoztak a kapszulákra.
- Mi lesz most veled? - tudakolta Shadree bátyját. Tatuinon voltak, ezen a porfészken. Rasson csempésznek állt, és megkapta első munkáját - egy Jabba nevű huttól... - Komolyan gondoltad?
- Teljesen - bólintott a bátyja. - Pénz kell, a Birodalomba már nem mehetek. Nem nézik el ezt a kis hibát nekem. Különben is - mondta neki sanda képpel -, nagy fiú vagyok, nem?
- Ja.
Elváltak. Rasson sokáig nézett még húga után. Valahol a lelke mélyén tudta, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásuk...
Folytatjuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése